Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-09 / 8133. szám
Népszabadság, 1991. Október 5 megalakul a Budapesti Rendőr-főkapitányság Hunyadi János zászlóalja a törvényes rend biztosítása céljából. Felkért bennünket, hogy ideiglenes karhatalmi szolgálatot teljesítve vállaljunk néhány hónapot az egység Kerepesi úti laktanyájában. Feladatunk elsősorban az, hogy őrizzük a fontosabb objektumokat, a dunai hidakat, és segítsünk a felbomlott közbiztonság helyreállításában... 1957 júniusában leszereltünk, s mind a heten visszatértünk a Pénzügyminisztériumba.” Természetesen nem voltam szemtanú, az adott időszakban nem a dunai hidakat őriztem, egészen mást csináltam. Nyilvánvaló, hogy ezt a szövegrészt lámpással fogják átvilágítani Horn Gyula politikai hívei és ellenfelei, itthon is, külföldön is. A szerző igen eszes ember, tudja, életének és működésének számos eleven tanúja van. Bizonyára annak is tudatában volt, hogy gyakorló politikusként és memoárszerzőként neki is, olvasóinak is az a legjobb, ha az igazat írja. Most pedig folytassuk ott, ahol Horn Gyula előélete megszűnik, és igazi tevékenysége kezdődik. Kortörténet 1959-ben Horn Gyula attaséként külügyi szolgálatba lép, és 1990-ben külügyminiszterként távozik az állami szolgálatból. Előbb mellékszereplő, később sokáig szürke eminenciás, végül főszereplő. Memoárja Magyar, ország három évtizedéről közöl alapvető politikatörténeti adalékokat. Ha majd megírásra kerül a korszak részletes és tárgyilagos története, kiviláglik, hogy a hatvanas évek közepétől Kádár János megkülönböztetett figyelmet fordított az ország külügyi kapcsolataira. A magyar diplomácia örökös mozgásban volt: a nemzetközi érintkezés tágítását latolgatta és puhatolta. Közben fél szemét Kádár is, a külügyi szolgálat is örökösen a nagy testvéren tartotta, különösen Brezsnyev uralmának sivatagos évei során. Horn Gyula emlékirata temérdek adalékkal szolgál, hogy ez a külpolitikai libikóka játék a íennkölt és az alantas módszerek milyen keverékével valósult meg a Varsói Szerződés látszategységén belül. A Szovjetunióval együtt és a Szovjetunió ellenében, a keletnémet, csehszlovák, román partnerek nyílt ellenkezésével és függönyök mögötti ármánykodásával a háttérben. Nyomasztóbb fejezete a memoárnak, ahol Horn Gyula a magyar külügyi törekvéseket nyíltan akadályozó vagy áskálódva keresztező belföldi törekvésekről számol be. Főként a magyar közelmúlt némely gazdasági és külkereskedelmi szakértőjének magánijedelmét a hatalomféltéssel párosító retrográd szemléletéről. Ez a könyv is tanúsítja, hogy a magyar gazdasági mechanizmus reformjának sokat ígérő, keveset megvalósító folyamatát a hatvanas évek végétől nemcsak a Szovjetunióból gáncsolták el. Horn Gyula memoárja újból megvilágítja a régi igazságot, miszerint a profi politika szintere nem a liliomos erények moráljátéka. Ellenkezőleg, a hasznos cél érdekében a közéleti erkölcsöt itt szükségképpen a közéleti érdek szabályozza. Kevésbé árnyaltan ez azt jelenti, hogy a politikában, különösképp a külpolitikában alakoskodni, ármánykodni, brutálisan szólva gyakran hazudni is kell. Ez a makulátlan parlamentáris demokráciák és a tűzzel-vassal irányító totális diktatúrák államszerkezetére is érvényes. Még inkább az olyasféle, a korlátozott véleményszabadságot és behatárolt önmegvalósít tást engedélyező puha diktatúrákra, amilyen a Kádár-korszakban alakult j ki. Immorális eszközöket csak akkor ' lehet eredményesen alkalmazni, ha a politikus kepes az így megsértett értékeket később magasabb szinten újjáépíteni; körülbelül így tanítja Machiavelli az itáliai XVI. századból. Hogy erről az örök érvényű állításról kinek mi a véleménye, magánízlés és magánerkölcs választása. Szerényen megjegyezzük, hogy hosszú politikai pályája során Winston Churchill például a firenzei mester tanításához igazodott. Érzelmektől mentes emlékiratában Horn Gyula nem hivalkodik olvasmányai listájával. Nem valószínű, hogy művének megalkotása előtt Szent Ágoston vagy Rousseau vallomásait tanulmányozta volna arról, hogy miként illik lelkünket rétegekre boncolni. 0 inkább a gyakorlati józan ész politikai példaképeit követi. Nem rossz mesterek, sikeres iskola. r
