Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-01 / 8128. szám

új Magyarország, 1991.szept.24. ß Szerbia és a szabadság barátai Rochenbaurer Zoltán fideszes képviselő úgy nyilatkozott az Újvidéki Televízióban, hogy a magyar kormány nem mindig mond igazat, és a fegyvereladási ügyre célozva kijelentette: .Egy ilyen botrány kipattanása után az európai normák szerint a külügyminiszternek le kellett volna mondania." Ez a nyilatkozat is mutatja, hogy szükséges még egyszer végig­gondolni a jugoszláviai válságot; és a magyar ellenzék viselkedését ezzel kapcsolatban. Jugoszlávia az első világháború után ke­letkezett mesterséges állam. Két világot zár magába: egy közép-európait és egy balkánit. A kommunizmus összeomlása szükségszerűen a felszínre hozta a Jugo­szláviában élő nemzetek közötti ellenté­teket. Horvátország szabad választásokon demokratikus kormányt juttatott hata­lomra - ez nem is lehetett másként. A kommunizmus idegen eszme volt Hor­vátországban, amelyet csak fegyverekkel lehetett meghonosítani. Szerbiában egészen más a helyzet. Mint mindenütt azokon a területeken, ahol a nyugati kereszténység nem tudott elterjedni, Szerbiában is korlátozottan szabad választásokat tartottak, és a volt kommunista erők megtartották a hatal­mat. Szerbiában a hatalom közelében olyan, erők vannak, amelyek a kommu­nizmust ötvözik a szerb birodalmi nacio­nalizmus eszméjével. Emlékezzünk a ju­goszláv néphadsereg januán nyilatkoza­tára, amelyben nyíltan kiálltak a szocia­lizmus és a „titói Jugoszlávia" mellett. Ezek az.urak nyilvánvalóan úgy gondol­nak Jugoszláviára, mint szerb impérium­­ra, és el vannak szánva arra. hogy ezt a szerb birodalmat megvédelmezik, sőt tö­kéletesítik. Jól emlékszünk a koszovói regresszióra, de arra is, hogy a Vajdasá­got megfosztották autonómiájától, és be­tagolták a szerb államba. Ezt a lépést sem­miképpen sem tekinthetjük barátságos­nak, hiszen az egyetlen célja éppen az, hogy megakadályozza a négyszázezres magyar kisebbség hatékony képviseletét a törvényhozásban. A fegyverek eladása Ebben á helyzetben került sor arra, hogy a demokratikusan megválasztott horvát kormány tavaly Ősszel tíz országtól vásá­rolt különböző fegyvereket, köztük -Csehszlovákiától is. Magyarország is el­adott tízezer géppisztolyt Horvátország­nak. A kormány nyilván mérlegelte, hogy ezzel e kicsiny gazdasági üzlettel mit ■nyerhetés vrit veszíthet politikailag: Gon­dolom, .arpérleg egyik seroenyójébe. ke­rült az -a tény, hogy ennek a lépesnek a szerb vezetés nem fog örülni, márpedig a Szerbiához való jó viszony nagyon fon­tos Magyarországnak, éppen a területén élő négyszázezer ma gyar-miatt. Égy jó vi­szonyhoz viszont két partner kell A ké­sőbbi eSedmények fényében pedig úgy látszik, a szerb vezetés jó szándéka lega­lábbis kétségbe vonlható. * Ma már föltehető a kérdés: szólt-e va­lami a fegyvereladás ellen? Hiszen csak azt veszíthettük el, ami úgysem volt a mi­enk: Szerbia jóindulata. L Ugyanakkor nagyon sok minden szólt a fegyvereladás mellett. Nézzünk meg •néhány okot felsorolásszerűen! ... • 2. Másfélmillió dollár ugyan kis pénz. de azért pénz. 2. Horvátország demokrácia-ezt a de­mokráciát veszély fenyegette, később a veszélyből valóságos támadás lett. Ha Magyarország megtagadja a fegyverek eladását, akkor ezzel cserbenhagy eg}’ demokráciát. 3. Remélhettük, remélhetjük ma is, hogy a fegyvereladás után radikálisan megjavul a magyar-horvát viszony, és ahogy Ausztriával, úgyHorvátországgal is lezárhatjuk a múlt (óvódásait, és meg­teremthetjük azt az őszinte, baráti vi­szonyt, amelyre Magyarország vala­mennyi szomszédjával törekszik. 4. Biztosak lehetünk abban, hogy a horvát demokrácia meg fogja adni a ma­ar kisebbségnek mindazokat a jogo­­t, amelyeket a magyarországi horvát kisebbség megkap. 5. Horvátország gazdaságilag is fontos partnere Magyarországnak Horvátor­szágban van a legközelebbi tengeri kikö­tő és itt van az Adna olajvezeték is. A fegyverek eladásának megtagadását nemcsak Horvátország, hanem Szlové­nia .is barátságtalan lépésnek tekintette volna. . A magyar kormány valószínűleg mindezeket figyelembe vette, amikor meghozta döntését a fegyvereladásról. A I tízezer Kalasnvikov leszállítását Magvar­­: ország titokban akarta tartani, erre két jó oka is lehetett. Egyrészt talán a hón át kormány kívánságának a figyelembe vé­tele, másrészt pedig Magyarország sem akkor, sem azóta nem kívánta Szerbiát el­idegeníteni. Sajnos, január elején egyes szerb veze­tő körök, amelyekben jelentős szerepet játszanak a jugoszláv hadsereg és hír­szerzés vezetői, olvan döntést hoztak, hogy a szerb lakosságot félrevezetve há­borús pszichózist alakítsanak ki. A hábo­rú célpontja Horvátország és Szlovénia volt, de a náborús hangulat kialakításá­hoz szükségük volt a külső fenyegetés látszatára is. Földrajzi és történelmi okokból egyaránt Magyarországra esett a választásuk. Nyilvánvaló, hogy már ek­kor elszánták magukat a háborúra, mert különben aligha vádolták volna meg az egész világot szerb- és szodalizmuselle­­nes összeesküvéssel. Nyilván úgy számí­tottak, hogy katonai fellépésük nyomán elkerülhetetlen a Nyugat elítélő reakció­ja, tehátnyugod tan megkockáztathatják, hogy Magyarországot a Negyedik Biro­dalom előkészítőjének aposztrofálják. Egyetlen állam sem engedheti meg ma­gának ezt a hangot, ha nincs a végsőkig elszánva, különösen nem a világ legerő­sebb hatalmával szemben, illetve Európa legnagyobb nemzetével szemben. Ugyanakkor a frazeológiából az is egyér­telműen kiderül, hogy hol számítottak külpolitikai támogatásra a szerb impéri­­um eme szervezői. Világméretű szocia­listaellenes összeesküvés, CIA, Negyedik Birodalom - mindezek a szovjet propa­ganda mitologikus szörnyei. A nyilván­való párhuzam a Szovjetunió és Jugo­szlávia között valószínűleg sok janajevis­­tát a szerb vezetés támogatására buzdí­tott. Az sem lehetetlen, hogy a szerb kémszolgálat - amely valószínűleg a leg­jobb az egész térségben- tudhatott vala­mit a készülő szovjet államcsínyről. Furcsa „szövetség" Eyen vagy ehhez hasonló megfontolások után készítették el a szerb hírszerzés pro­pagandistái azt a filmet, amely január 25- 'én egy elképesztő kampány kezdetének ^bizonyult. Ez a „dokumentum"-film, .amelynek céliát az előzőekben már tisz­táztuk, egyetlen igaz mozzanat köré cso­portosított hazugások gyűjteménye volt. Ennek a filmnek a tartalma egyszerűen az volt, hogy a magyar határ és a magyar fegyverraktárak nyitva állnak a horvát ok előtt, akik így készülnek fel a szerbek le­­cvilkolására. Az ezt követő szerb sajtó­kampány szerkesztői fő céljaik mellett hogy Magyarországot teszik meg bűn­baknak Horvátország felfegyverzéséért. |Ez a léj>és már közvetlen előkészítése | volt a későbbi katonai intervenciónak. Propagandájukkal azt kívánták elérni,

Next

/
Thumbnails
Contents