Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-09 / 8133. szám
Népszava, 1991.okt.4 Hatos Katalin: a legjobb banktnlajdonos az állam i\% én játékom a te pénzeddel A pénzintézeti törvény kapcsán az a vád éri a kormány* zatot - független és ellenzéki szakértők részéről hogy a törvény révén rá akarja tenni a kezét a kereskedelmi bankokra. Botos Katalin, tárca nélküli minisztert, a pénzintézetitörvény-javaslat előterjesztőjét kérdeztük, mi a véleménye ezekről a feltételezésekről. A miniszter asszony némi ingerültséggel reagált: — Ostobaság! Egyesek mindenben a kormány sanda szándékait sejtik. A bankok megkülönböztetett szerepet játszanak a gazdasági életben, működésüket a világon mindenütt szigorúan szabályozzák. Aki pénzzel dolgozik, az mindenütt csak a választott közhatalmi szervek szoros ellenőrzése alatt működhet. Minden aggódót megnyugtathatok: elég sok külföldi szakértővel egyeztettük a javaslatot, s a beterjesztett változat megfelel a nemzetközi normáknak. A vita középponti kérdése, hogy miért nem korlátozza a törvény az állam tulajdonosi hányadát más tulajdonosok részesedéséhez hasonlóan. így a kormányzat alkalmasint politikai érdekeket is érvényre juttathat bankjaiban, illetve azokon keresztül a gazdasági életben. Nem találja így? — Ezek komolytalan vádak. A bankok a betétesek pénzével sáfárkodnak. Mint mondani szoktam, „ez az én játékom a te pénzeddel”.* A Bankszövetségben pedig a menedzserek tömörülnek, a jogi sáncokkal övezve igyekeznek minél nagyobb függetlenséget szerezni a pénzintézetek irányításában. Ha sok tulajdonos között oszlik meg a hatalom, akkor könynyebb a menedzseri szándékokat érvényre juttatni. Ha az állam jelen van, s ráadásul nagy tulajdonosi hányaddal, akkor ez kevésbé sikerülhet. Végül Is nem az a cél, hogy az állam biztos és pontos kereteket, törvényeket adjon a gazdaság működéséhez, s maga közvetlenül ne szóljon bele a dolgokba, hanem inkább kivonuljon a gazdaságból? — Ez így van. A végső cél a piacgazdaság, s így a gazdaság „államtalanítása”. De ehhez valódi tulajdonosokra van szükség. Márpedig egyelőre kevés a valódi tulajdonos. A bankok tulajdonosai is jórészt állami vállalatok és szövetkezetek, és a másik oldalon a hitelfelvevők oldalán is még döntően állami tulajdonban lévő vállalatok vannak. Ezek igazgatóit pedig nem fűzi hosszú távú érdekeltség cégeikhez, hiszen a közelgő privatizáció során státuszuk valószínűleg megváltozik, aminthogy vállalatuk is átalakul. Az új magánvállalkozások többsége pedig még nem nyújt kellő biztosítékokat a bankoknak a hitelhez. A hitelszféra e bizonytalanságait a bankok sem együtt, sem külön-külön nem képesek elviselni az állam adta garanciák, az állam döntő tulajdonosi jelenléte nélkül. Ügy vélem, mindenekelőtt a vállalati szféra privatizációját kell meggyorsítani, hogy kialakulhasson az árupiac, majd ezt követően a valódi és működő tőkepiac. Ezután vagy ezzel párhuzamosan folyhat a bankok privatizációja (döntően), tőkebevonással. Szabad tőkét persze elsősorban külföldön találunk, és a megfelelő partnerek megtalálásához idő kell Amíg ez a folyamat tart, vagyis az átmeneti időszakban, addig az állam .Jobb” tulajdonosa a bankoknak, mint bárki más. A banki vezetők és a kisrészvényesek abban érdekeltek, hogy minél nappobb jövedelmet kifacsarjanak a bankból. Ezért kívántak az év tavaszán a kereskedelmi bankok nagy •osztalékot fizetni. Az állam, mint tulajdonos, viszont képes hosszabb távra tervezni. Kivált sérelmesnek találják a szakértők, hogy a törvényjavaslat szerint a banktitok feloldható, ha erről más törvény külön rendelkezik, így a banktitok amolyan parttalan gumlelőirássá változna, ami úgy tágítható, ahogyan az a mindenkori hatalomnak tetszik. Ml a garancia például arra, hogy az adóhivatal nem kukkanthat majd be az ügyfelek bankszámlájába, ha az adótörvény erre esetleg lehetőséget ad? — Ha a Ház úgy látja Jónak, akkor bármire adhat garanciát, hiszen tetszése szerint szabhat kereteket a banktitoknak. Ugyanazok a képviselők döntenek a banktörvényről és az adótörvényről, s próbáljuk már meg feltételezni, hogy egy felnőtt kormány terjeszt javaslatokat egy felnőtt képviselőhöz elé. A banktitok korlátozására igenis szükség lehet. A nemzetközi tapasztalatok mutatják, hogy a szervezett bűnözésből származó jövedelmek könnyen elrejthetők, ha a banktitokszabály erre módot ad. Nem hiszem, hogy az egymáshoz kapcsolódó törvényekben ne lehetne megtalálni az ésszerű határokat úgy, hogy a törvénytisztelő számlatulajdonosok még ne érezzék fenyegetve érdekeiket, de a törvénysértők már ne lelhessenek védelmet sötét ügyeikre. Bár nem közvetlenül az ön illetékességi területe, de a témához tartozik a jegybanktörvény módosítási javaslata. Ezt — mint bizonyára tudjuk — Szabó Iván, a gazdasági bizottság elnöke terjesztette be kormánypárti képviselőkkel. Sokak szerint a módosítások a Magyar Nemzeti Bank szuverenitásának korlátozását és a kormány jegybanki befolyásának növelését célozzák? On a javaslatokkal vagy inkább a bírálatokkal ért egyet? — Nem látom a helyzetet oly bonyodalmasnak Híve vagyok az MNB monetáris kérdésekben élvezett szuverenitásának. Amellett vagyok, hogy a költségvetés túlköltekezését ne kedvezményes kamatozású jegybanki hitellel finanszírozzák, hanem piaci forrásokból. Normális országokban ez a szokás. Egyetértek tehát azzal is, hogy a törvény mondja ki: a jegybank a költségvetés hiányának fedezésére korlátozottan adhasson hitelt. A forint értékének védelme szempontjából valóban kiemelkedően fontos, hogy a mindenkori kormány ne gyarapítsa tetszése szerint a forgalomban levő pénzmennyiséget. Lovász Péter
