Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-09 / 8133. szám
Népszabadság, 1991. Október 5. Egymásrautaltságunk a Nyugattal kölcsönös Walesa nyilatkozata lapunknak Erősítenünk kell gazdasági és Ra.crai együttműködésünket, együtt kell küzdenünk a nemzetközivé váló bűnözés ellen — jelentette ki a lengyel államfő, amikor a vasárnap Krakkóban tartandó lengyel—magyar—csehszlovák csúcstalálkozó előtt fogadta a Népszabadság varsói tudósítóját. Lech Walesa az interjúban kitért a Lengyelország számára is fontos célra: az Európához való csatlakozásra, valamint a térség, s benne a lengyelek belső gondjaira «. — Elnök úr! Országaink számára most a legsürgetőbb gondok egyike az Európához történő felzárkózás, az Összeurópai szervezetekhez való csatlakozás. Ugyanakkor térségünk Instabilitása miatt a Nyugat mintha visszafogottabbá vált volna irányunkban .., — Igen. A Nyugat erős, árat fizetni azokért, s nemstabil, nem érzi magát a mi '§en avatkozik be. „Hadd térségünk konfliktusaitól fe- egyezzenek meg ők maguk” — nyegetve, ezért nem is próbál (Folytatás a 3. oldalon.) (Folytatás az 1. oldalról.) mondjak a nyugatiak, mintegy tudomásul sem véve a helyzetet. Ügy tesznek, mintha nem látnák a veszélyeket. Pedig ők is ránk vannak utalva, még gazdasági szempontból is. Világosan és határozottan meg kell mondanunk Európának: miközben ránk tukmálja áruinak a 10 százalékát, a miénknek még az egy százalékát is húzódozik átvenni. Mi az övékre vevők vagyunk, ők meg még az elenyésző menynyiségű marhahúsunkat is nehezen engedik be. Ha mi lezárnánk az utat előttük, 10 százalékot vesztenének, miközben mi csak egyet. Meg kell tehát kérdeznünk: kinek jobban érdeke, hogy befogadjanak bennünket? — Nyilván a csatlakozás lesz az egyik témája a krakkói csúcsnak is. Hármasban könnyebb? — Hármasban könnyebb a csatlakozás, több előnyünk származhat belőle. Korábban adódtak félreértések, mert sokan úgy vélték, versenyzőnk egymással az Európához jutásban. Jómagam is hibáztam, amikor — bár mindig a háromszög országaira gondoltam — Lengyelország nevében beszéltem a különböző fórumokon Különösen a cseh sajtóból hallatszottak olyan hangok, hogy Lengyelország csak magának akarja kikaparni a gesztenyét. Mi azt hittük, értjük egymást, de kiderült, hogy nem mindig. Ezért is változtattam: ma úgy kezdem, hogy Varsó Prága és Budapest nélkül semmit sem tesz. Együttműködésünket főleg három területen kell fokoznunk. Mivel a politikában, úgy tűnik, egy vágányon haladunk, nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a gazdasági és katonai együttműködésre, valamint a bűnözés elleni közös küzdelemre. — Jugoszlávia Is terítékre kerül majd a Walesa—Havel—Antall találkozón? — Szó lesz arról, hogyan segítsünk a magyaroknak, akiket közvetlenül is fenyegethet a jugszoláviai konfliktus. Nem sok kell hozzá, s a ma gyalogosan és gépkocsival menekülők mellett tankok is átlépik a határt. No nem azért, hogy lőjenek, hanem mert menekülnek. Azok odaátról átlőnek rájuk, s mondjuk magyar falvakat találnak el. Innen már nincs messze a fegyveres konfliktus, hiszen a magyarok visszalóhetnek. Vagyis nem engedhetünk meg összetűzést magyar területen! De magában Jugoszláviában sem szabad folytatódni hagyni az összetűzéseket! Véleményem szerint ENSZ-egységeket kellene odavezényelni, s leszerelni a hadsereget a tárgyalások előtt. — Az új nemzetközi helyzet Lengyelország számára Is problémákat vetett fel. Szembesülnie kell például a nemzeti kisebbségek ügyével. Litvániában mintegy 300 ezer lengyel éL nem beszélve Belorussziáról, s Ukrajnáról, a litvániai lengyelek mostanában panaszkodnak ... — Mi nem kívánunk privilégiumokat az ott élő lengyeleknek, csupán annyi jogot, amennyit mi is biztosítunk a nálunk élő kisebbségeknek. Ennek összhangban kell lennie az elfogadott nemzetközi normákkal, egyezményekkel. Tisztában vagyok vele, hogy a kezdetekkor — amikor a népek éppenhogy elnyerték függetlenségüket, s összegyűltek a gazdasági bajok — zűrzavar és értetlenség is van. Mi — lengyelek, csehek, magyarok — kissé túl vagyunk már ezen. Ugyanakkor Litvánia tovább élvezte a „társadalmi boldogság” rendszerét, ezért ott egyelőre nagyobb a politikai anarchia. Ok bizonyos szempontból még mintha távolabb lennének Európától, mint mi. Ugyanez a helyzet más szovjet népekkel is, amelyek később kerültek a társadalmi normalitás állapotába. Vagy nézze meg Németország példáját! A volt NSZK-sok nyugodtabbak, miközben az egykori NDK-sok verekedéseket provokálnak. Ugyanaz a nép, csak jó ideig más világban éltek, ezért ma másképpen is viselkednek. — Mlárt van ez az öd által la említett nyugtalanság, a felcsapó Indulat térségünkben? — Marx, Engels és Lenin azt hirdette: mindenben a tömegek döntenek. Nos, éppen az elmúlt rendszerben nem volt ez igaz. A hatalmi elit, a biztonságiak döntöttek. A tömegek valójában csak most — hogy elnyertük a szabadságot — hisznek az erejükben, a sztrájkjaik hatásában. Ez persze gondot jelent, de túl kell esnünk rajta. — Lech Walesa, még mint a Szolidaritás elnöke, a választási kampány során gyorsítást ígért a lengyel tömegeknek. Ml az oka, hogy mint államfő már leállt eitel a programmal? — Akartam, s meg is próbáltam a gyorsítást. Egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy nem tudok együttműködni azzal a parlamenttel, amelynek 65 százaléka a kommunis. ta párt támogatásával — a kerékasztalnál kötött megállapodás alapján — került a V7 székekbe. Ez a tény persze kihatott a gyorsítás programjára is. Meg kellene változtatni a múltból ránk maradt jogrendszert, ám ezt csak a parlament teheti meg. Vagyis az én gyorsítási terveimet lefékezte a korábban kötött egyezség, fizetem a tanulópénzt az átmenetért. Remélem azonban, hogy az új parlamenttel behozzuk ezt a hátrányt. A honatyáknak itt már meglesz a mandátuma az együttműködésre. Ez utóbbi eddig csak nekem volt meg. — Elnök úr! Október 2?-én megtartják a parlamenti választásokat. Kit támogat, kivel szimpatizál ön? Milyen párttal, milyen Irányvonallal? — Elég rám tekintenie, s azonnal látja, milyen irányvonallal szimpatizálok, mit "képviselek. (Az államfő a kabáthajtókájára mutat, amelyen Szűz Mária-jelvényt visel — A tud.) Ez mindig velem van, ezzel mindig azonosulni tudok. Viszont minden lengyel elnöke vagyok, s ezzel mindent megmondtam. — Önnek sokan szemrehányást tesznek azért, mert ezt az elnöki hatalmat erősíteni akarja. Miért érzi szükségesnek egy francia vagy amerikai típusú elnöki hatalom létrehozását Lengyelországban? — Aktív vagyok, talán ezért tűnik úgy, hogy az államfő hatáskörének a növelésére törekszem. Én harcolok az eredményekért. Tudom, hogv a jövőben a mostani szigor nem lenne jó, de — véleményem szerint — a mai helyzetben szükséges. Az ügyekért, a reformok sikeréért küzdők, még akkor is, ha sokaknak úgy tűnik, hogy a hatalmamat kívánom erősíteni. Varsó, 1991. október 4. Ritecz Miklós
