Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-09 / 8133. szám
Magyar Hírlap, 1991. Október 5. Csóti Györggyel, a külügyi bizottság elnökével beszélget Pintér Dezső ÉPÜL-E ÚJABB FAL EURÓPA KÉT FELE KÖZÖTT? — „Csak a: remélhet, aki az európai gazdasági és politikai folyamatokban egyaránt jelen van" — ezt a választ kaptam egy német kormánytisztviselőtől, amikor az európai szerveződésben betöltött lehetséges magyar szerepről kérdeztem. Ön szerint jelenleg mennyire hangsúlyos ez a szerep? — Nem túlzás, ha azt állítom, hogy szinte hétről-hétre hangsúlyosabb. Lehetséges, hogy a világ néhány pontján az európai integrációban betöltött pozíciónk kizárólag magyar érdeknek tűnik, ez a felfogás azonban téves, mert jól kimutatható európai érdekről is szó van. Ha az európai integrációs fo lyamatokban nem vehetünk részt, nagy valószínűséggel erre a sorsra jutnak a térség más államai is. így pedig újra fal keletkezik Európa két fele között. Európa kettéválik, csak már nem politikai, hanem gazdasági okokból — Mivel indokolja, hogy a magyar tervek jövője a térség más országainak sorsát is befolyásolja? — Ebben a pillanatban Magyarország a térség legstabilabb országa, itt a legelőrehaladottabb a gazdasági átalakulás. Ez nem nagymellényű önértékelés, ez a nemzetközi gazdasági közvélemény nézete. Ha ilyen feltételek mellett Magyarország nem tud megbirkózni az integrációs folyamatokkal, akkor az nem fog menni Csehszlovákia és Lengyelország erőinek sem és akkor még nem beszéltem Romániáról vagy Bulgáriáról. Valószínűsége kicsi, elméletileg mégis elképzelhető, hogy Magyarország megtorpan, s egy másik ország — például Csehszlovákia — kedvezőbb helyzetbe kerül. Ebben az esetben érvényét veszti a fenti megállapítás. Pentagonale, illetőleg ma már Hexagonale. így az Európai Közösséget célzó integrációs folyamat és a regionális együttműködés is egyetlen irányba mutatna, mert az nem kétséges, hogy előbb-utóbb mindegyik országnak be kell érkeznie az Európai Közösségbe. Magyarország nem tekinti magát vezérszónoknak, de a helyzetéből adódó előnyöket nem hagyhatja veszni. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy az elkövetkező tíz esztendőben az Európai Közösség tagja kell legyen Ausztria, Svédország, Finnország, Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország — talán éppen az általam most megadott sorrendben. Ez messzemenően megegyezne a magyar érdekekkel, mert ellenkező esetben az a bizonyos fal menthetetlenül felépül. — A: ön személyes tapasztalatai szerint az előnyök miatt hogyan tekintenek Magyarországra Prágában és Varsóban? — Egyfelől elismeréssel, másfelől némi irigységgel, de ezt nem éreztetik velünk. — Érte-e eddig kár Magyarországot amiatt, hogy a három ország nem mindig összehangolt álláspontokkal jelent meg az Európai Közösség előtt? — Erről nincsenek információim. — Mennyire érti, mennyire tartja számon a Nyugat a Visegrádon elfogadott szándékot, a három állam együttműködését? — Kezdetben többen feltették a ' kérdést: mi ez, új tömbösítés? Nej tán új katonai paktum keletkezik? ? Sikerült megnyugtatni a kétkedőiket, hogy itt csupán hasonló sorsra 'jutott országok egymás iránt tanúsított szolidaritásáról, kölcsönös támogatásáról és bizonyos lépések 'egyeztetéséről van szó. Már min— Vannak jelei ennek? — Nem, nincsenek, de én azt gondolom, hogy ha Magyarországon bekövetkezik egy-két taxisblokádhoz hasonló esemény és az másként végződik, mint a tavalyi, akkor elveszíthetjük előnyös hely-, zetünket. Hangsúlyozom, hogy ez: elméleti fejtegetés. Arra szeretném t felhívni a figyelmet, hogy nincs 1 szó Magyarország abszolút értelemben vett elsőbbségéről, amely mindörökké gond nélkül fenntartható. — Bárhogy gondolta, az elmondottakból világos, hogy ön a tér- ' ség országainak rivalizálását nem tartja kizártnak. — A visegrádi találkozó három állama — Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország — bizo-. nyos gazdasági, politikai és bizton- > ságpolitikai kérdésekben egyezteti álláspontját és él az információcsere lehetőségeivel. Másrészt mind- j három ország arra törekszik, hogy • ne kerüljön hátrább a rangsorolás- ■ ban, ne veszítsen csatlakozási po- • judoiból. Lengyelország és j Csehszlovákia hajlik arra, hogy a i három állam egyszerre legyen társult tagja az Európai Közösségnek. Ez elől mi nem zárkózunk el, de ez a megközelítés számunkra hátrányos lehet akkor, ha bizonyos feltételeket mi igen, de mondjuk Lengyelország nem tud teljesíteni. Ha ez beigazolódik, nekünk nem kell megvárni, míg Lengyelországban is teljesülnek a feltételek, ez súlyos hátrányt jelentene számunkra. Ha mi már ott vagyunk: megkaptuk a társult tagságot, vagy később a teljes jogú tagságot, akkor jobban segíthetünk azoknak, akik az „első körben” kívül maradtak. így Magyarországgal már lenne hídfőállása az Európai Közösségnek a keletközép-európai térségben, s Magyarország folytatná intenzív regionális együttműködését a térség államaival. Erre a célra alakult a denki számára nyilvánvaló, hogy a három állam számára nélkülözhetetlen valamiféle biztonsági együttműködés a szovjet csapatok kivonása után, ez azonban nem azonos egy új biztonsági rendszerrel. A biztonságot egyelőre csak kétoldalú szerződések hálózatával lehet kialakítani, de a végső, megnyugtató megoldás a teljes európai integráció lesz. Ma már szinte mindenhol a világon együtt emleget- I nek bennünket, ami egyben politi: kai és gazdasági értékítélet is. „Az elkövetkező tíz esztendőben az Európai Közösség tagja kell legyen Ausztria, Svédország, Finnország, Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország - talán éppen az általam most megadott sorrendben” — így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Csóti György. Az országgyűlés külügyi bizottságának MDF-tag alelnöke kifejtette, hogy az európai biztonsági rendszer j jövője nem képzelhető el az Egyesült Államok jelenléte nélkül. Csóti György meggyőződése, hogy hazánkban a reformfolyamat zászlóvivői a nyolcvanas évek közepén az ellenzékiek voltak, „s hozzájuk csatlakoztak az állampárt reformkommunistái.” ■
