Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-08 / 8132. szám

Népszabadság, 1991.okt.3

Horn Gyula: Földrészünk új politika után kiált

(Bonni tudósítónktól.)

Solingen városa az £les Kard kitüntetést adományozta Horn Gyula volt külügyminiszternek, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének a német állami egység helyreállításában szerzett múlhatatlan érdemei elismeréseként. Az egység első évfordulója előtt egy nappal rendezett kitüntetési ceremónia után Horn Gyula rövid interjút adott a Népszabadságnak.

— Ilyennek képzelte a német egységet?

— Sok mindent nem úgy képzeltem el, ahogy végül is alakult, az alapvető dolgok azonban, hogy úgy mondjam, bejöttek. Tudomásom szerint még azok sem vitatják az egység helyreállításának történelmi jelentőségét, akik joggal aggódnak a keleti tartományokban tapasztalható súlyos problémák miatt. Természetesnek tartom, hogy a kezdeti órási eufória utáni szürke hétköznapok új problémákat dobtak a felszínre, és új feladatokat teremtettek. Németországi beszélgetőpartnereim mindazonáltal határozottan bíznak benne, hogy

két-három éven belül sikerül túljutniuk a legnagyobb nehézségeken.

— Milyen tanulságokkal szolgálnak Magyarország számára a német egység első évének tapasztalatai?

— Ügy látom, Magyarország tekintélye változatlanul igen nagy Németországban, a politikusok és a polgárok körében egyaránt, ami azért is figyelemre méltó, mert, mint azt a brémai választások és a menekültek elleni sorozatos erőszakos akciók is mutatják, a menekültek beáramlásának fokozódása külföldellenes tendenciák kialakulásának veszélyét rejti magában. Presztízsünk változatlanul komoly, méltányolják, hogy Magyarország elsőként lépett a piacgazdaság és a pluralista parlamenti demokrácia megvalósításának útjára, s szinte mentegetőzve beszélnek arról, hogy a keleti tartományokban felhalmozódott feladatok miatt nem tudnak megfelelő hatékonyságú támogatást nyújtani a számunkra.

— Európát váratlanul és felkészületlenül érték a viharos kelet-közép-európai és a

szovjetunióbeli változások. Nincsenek válaszaik az új kihívásokra, amit kicsiben a társulási szerződések körüli huzavona, nagyban a jugoszláviai válsággal kapcsolatos tehetetlenség példáz, ön mire véli ezt?

— A térség viharos változásai olyan időszakban következtek be, amikor Nyugat- Európa az integráció új szakaszába lépett, annak előkészítésével volt elfoglalva, ezért felkészületlenül érték a rendszerváltások. Emellett a tőkés gazdaságok egy része recessziós jelenségekkel küszködik, s emiatt bizonyos tőkehiány is tapasztalható. Harmadsorban a változások üteme olyan gyors volt, hogy a politika nem is tudott időben megfelelő válaszokat találni. Hozzátenném, hogy sze rintem nem is léteznek kész válaszok, receptek. Nem lehet a Nyugat-Európában bevált módszereket mechanikusan alkalmazni az új helyzetben, Űj megközelítésekre, új .politikára van szükség. Például a válságok kezelésében. Döntőnek tartom, hogy a válságok — például a jugoszláviai krízis — megoldásában valamennyi európai ország, valamint az Egyesült Államok és a Szovjetunió is részt vegyen, közösen határozzon mondjuk a függetlenség elismerése kérdésében, vagy, ha kell, a gazdasági szankciók elrendeléséről. Ami a gazdasági kapcsolatrendszert illeti, e téren az aszimmetrikus együttműködés megvalósítását tartom alapvetőnek.

— A közös piaci külügyminiszterek brüsszeli döntése után hogyan ítéli meg a társulási szerződések kilátásait?

— Biztosra veszem, hogy a kitűzött határidőre alá lehet írni a szerződéseket. Ha ez meghiúsulna, az több évre visszavetné és meggyengítené Nyugat- és Közép Európa együttműködését, régiónk felzárkózását, márpedig egy ilyen fejlemény könnyen destabilizálhatná az érintett országokat, s talán az egész kontinenst. Szerintem a nyugateurópai politikusok tisztában vannak ezzel a veszéllyel, így megkötik a társulási szerződéseket.

Léderér Pál