Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-03 / 8111. szám
Magyar Hírlap, 1991. augusztus 29. Megszűnik (?) A Világ Egy lap kálváriája „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon" — idézhetik ma immár másodjára Csokonai örök érvényűnek tetsző sorait az A Világ című hetilap munkatársai. Úgy tűnik tehát — fogalmaz Lipp Tamás helyettes főszerkesztő —, egy pártoktól független, liberális és szociális érzékenységű hetilapra nincs szükség. Pedig tagadhatatlan, az egyre szaporodó médiumok sorában efféle újságot még ma sem találni. A túlélésért folytatott harc egyébként még valamikor a tavalyi esztendő elején kezdődött, amikor — utóbb átmenetinek bizonyult fellendülés után — az akkori kiadó bejelentette: nem kívánja tovább finanszírozni az egyre halmozódó veszteséget, és megszünteti a lapot. Ezt követen A Világ három hónapig nem is jelent meg. mígnem Bíró Zoltán István alapító főszerkesztőnek sikerült találnia egy vállalkozót. aki támogatta a lap kiadását: a Kockázat Rt. egyik tulajdonosát, a Danube Kiadói Rt. részvényesét, Kocsis Andrást. Gazdasági számítások is készültek, amelyekből kitűnt, hogy harmincezres példányszám és megfelelő mennyiségű hirdetés esetén rentábilissá tehető a lap. A név az Unió Kft. tulajdona maradt, így jelent meg tavaly ősztől A Világ címen a hetilap, de lényeges tartalmi változások nélkül. A szerkesztőség független, liberális iránvvonalát tehát Kocsis közismerten kisgazdapárti nézetei ellenére sem kényszerült módosítani. Sőt, a vállalkozó a Ki röpteti Torgyánt? című írásra sem reagált, ezzel nem kevés humorérzékről téve tanúbizonyságot. Idén tavasszal azonban megbomlani látszott a jó viszony: Kocsis bejelentette, hogy meneszti az alapító főszerkesztőt, és saját jelöltjét nevezi ki. bár elsősorban üzleti okokra hivatkozott. Amint mondta, nincs elég hirdetés, s a példányszámot sem sikerült emelni, a szerkesztőség tehát nem teljesítette korábbi ígéreteit. Miután a munkatársak ellenálltak, kilátásba helyezte a lap felszámolását is, mire Bíró Zoltán István — a kollektíva támogatása ellenére — önként felállt. Ekkor a főszerkesztői posztra pályázatot írtak ki, ám a csoda ismét nem következett be: a példányszám hét-nyolcezerre zuhant, s a veszteség elérte a havi másfél milliót. Igaz, nem is lehetett másra számítani. Mert Lipp Tamás elismeri: nem tudtak állandó olvasói kört találni, ugyanakkor adósok maradtak az igazán friss riportokkal, eredeti információkkal, ám a lap menedzselése körül sem volt minden rendben. Úgy tűnik, mintha a Danube Rt. — amely egyebek mellett a Vasárnapi Hírek kiadója — kifejezetten ellenérdekeltté vált volna a lap további megjelentetésében, s így reklámmal vagy a hirdetések szervezésével sem igazán foglalkozott senki. Azzal pedig végképp nem, hogy a szerkesztőség megfelelő körülmények között dolgozzék. Végül a kiadó elnök-vezérigazgatója augusztus 21-én bejelentette: A Világ szeptember 11-én jelenik meg utoljára, s hamarosan mindenki kézhez kapja — ez azóta megtörtént — a felmondását. Igaz. a bevezett névtől nem kívánnak megválni — ami a veszteség ellenére is jelentős érték —, sőt elképzelhető, hogy hasonló címen gazdaságpolitikai folyóiratot indítanak, mégpedig a GYOSZ támogatásával és felügyelete alatt. Ami a függetlenség végét is jelenti, nem meglepő hát, hogy legfeljebb a technikai személyzet közreműködésére tartanak igényt. Bár állítólag nem kizárt, hogy jó pénzért mégis eladják a nevet... Az A Világ szerkesztői most tehát újabb kálváriát járnak. A legutóbbi számban kérdőívet tettek közzé, hogy legalább utólag — s persze az újraindulás reményében is — megismerjék olvasóik véleményét. ugyanakkor elkeseredett kísérleteket tesznek kiadó felkutatására. Egyelőre nem adják fel. mert nem akarják, hogy a lapnál felhalmozott szellemi érték veszendőbe menjen. Azt pedig végképp nem kívánják, hogy az A Világ sajátos tőkésérdekek szolgálatában folyóiratként működjék tovább. • Lencsés Karoly
