Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-25 / 8125. szám

Kéreg alatt Hazánk és a zsidóság — A „kibeszélés” szükségessége Heti Magyarország, 1991.szept.20. Érdekes és szokatlan konferencia lesz Magyarországon ez év október 21—23. között Budapesten. Kultúra iránt fogé­kony és érdeklődő embereknek érdekes a téma — a zsidó kultúra jelenléte és ala­kulása az európai kultúrában. Árpi a szo­katlan. az a .délhang” amely az eddig e témában megrendezett három konferen­cia után (Toledo, Párizs. München) le­szűkíti a kérdést — legalábbis a meghir­detett program alapján — „Magyar— zsidó együttélés (1848—1991) és annak közép-európai hámre”ámen. — Miért? — teszem fél a kérdést Ver­mes Péternek, a Batthyány Társaság el­nökének. — Mién ez a hangsúlyozott megkülönböztetés az eddigi témák folya­matosságában. amely az összes európai országokat tekintve próbálta elemezni és énékelni a nagyon sajátságos, erede­ti. ősi zsidó kultúrát! la, Magyarorszá­gon mién lett az általános kulturális kér­désből „zsidó—magyar együttélés" a konferencia témája? — Ez a Jelhang" egy a sok, sajnála­tos félreértelmezés közül, ami napjaink­ban szokás. Az eddigi konferenciák helyszíne mindig meghatározó volt ab­ban. hogy az adott országon belüli zsidó kultúra jelenlétét elemezte. Hangsúlyoz­ni szeretném, hogy ez egy tudományos konferencia lesz. ami önmagát minősíti. Értékek meglétéről, létezéséről, hovatar­tozásáról. jelentéséről szólnak majd az előadások. —A Batthyány Társaság két éve ala­kult. jelenlegi taglétszáma 75 fő. Tudó­sok, orvosok, tönénészek, illetve a PEN Club jelenlétével írók a tagjai. A társa­ság zán, tagjait vagy meghívják, vagy a felvételt a közgyűlés szavazata dönti el. Hogyan lett épp ez a társaság ennek a konferenciának szervezője-gazdája? — A Batthyány Társaság ez év janu­árjában rendezte meg Budapesten a MA­ECENAS nemzetközi konferenciát En­nek á lényege az volt, hogy Magyaror­szágon is valamiféle ismerethez juthas­sanak a modem mecenatúra vállalkozói. Ha lehet véletlenről beszélni, azt hi­szem. ennek köszönhető. Valaki félhív­ta a figyelmet a Batthyány Társaság szel­lemi műhelyére, így egy felkérés formá­jában jutott el honánk ez a feladat, szü­letése pillanatától a Külügyminisztéri­um támogatásával Természetesen öröm­mel elvállaltuk. A Batthyány Társaság­nak nincs propagandája. Mi a tevékeny­ségünket szánjuk annak. Gyógyíthatat­. lan beteg gyermekek megmentése, orvo­si berendezések megszerzése, külföldi tanulmányutak biztosítása volt az. amit megalakulásunk óta eltelt rövid két év alatt fel tudtunk mutatni. Ez meghozta az olyan mecénásokat, akik szeretik tud­ni hogy mire költik a pénzüket. A miért- { ről még csak annyit; a Batthyány név — ; kötelez. • • . K , , Görgey Gábor (tó a Batthyány Táraa­' ság elnökségének tagja. Arra kérem, be­szélgessünk arról a társadalmi közérzet­ről amely napjainkban igen szomorú módon, az emberek többsége számára érthetetlen okokból, zavarodottságot tük­röz. Az író szerepe Különösen fontos, hisz ő az. aki nem a napi hűek. és fő­ként nem a napi aktuális indulatok tol­­mácsolója. hanem egy távolabbi szem­lélő. szürtebb gondolatok megfogalma­zója is. —Napjainkban egyre gyakrabban ta­pasztalom. hogy az emberek egy része óvatosan körülnéz, mielőtt megszólal — ki hallja, amit mond. Abszolút torznak érzem ezt a magatartást, épp most. ami­kor végre tényleg mindenről szabadon lehet szólni és írni. — A kérdés bizonyára jogos, ha így tapasztalja, és én nem szeretném ma­gam hősnek tartani de az igazság az. hogy én soha nem néztem körül amikor mondtam valamit. Ma sem érzem ennek szükségét. Ugyanazon okból. Fölötte kellett tudni maradni a napi politikának, az akmális szónoklatoknak — ha élni ha dolgozni akartam. Való igaz, hogy az elmúlt évtizedekben senkinek a vallá­si, az etnikai hovatartozását nem firtat­ták. Merthogy — mindezt megtiltották. Ez a legegyszerűbb elintézési módja va­laminek. így sajnos mindaz, amit a ma­gyar társadalmon belül a második világ­háború után el kellett volna egymásnak mondaniuk különböző társadalmi vallá­si etnikai rétegeknek, amit Id kellett vol­na beszélni — az nálunk elmaradt. Mélységes hallgatás ideje következett — ami nem jelentette azt. hogy ha lefojt­va is. de ne maradtak volna oa az elhall­gatása ítélt gondolatok. Éppen ezért ta­pasztalható az ma Magyarországon, a nyugat-európai országokkal ellentétben, hogy nagyobb a hordalék, ami felszínre keriiL Nyugat-Euiópa polgárai megír­ták-Ja beszélték azt a rettenetes idősza­kot. Erre nálunk és persze az úgyneve­zett keleti tömb többi országai között sem volt mód. Magyarországon még a Kádár-kcnszak úgynevezett liberális idő­szakában is minden vallási és etnikai kérdés tabu téma volt! Ami a mai igen fontos társadalmi gond megítélését ille­ti: nálunk a közvélemény elszokott a nyilvánosságtól ezért lehet egyáltalán nagy hangsúlya ennek a kérdésnek is. Egy olyan „ellenség" képe jelent meg a társadalomban, amely nem ellenség. És most, amikor mindenki megszólalhat, el­lenségének hiszi egyik ember a másikat. Ez nonszensz! Amiből még sincs más kiút, mint az akármilyen kellemetlennek ható, de mégis szükséges, nagy, társadal­mi kibeszélés! —Ha mindaz, amiről beszélünk, egy görcsös társadalmi beidegződés — ho­gyan lehet ettől szabadulni? — A szabadság maga az egyedüli megszabadulás lehetősége bármitől. Nincs a magyar népben meghatározó an­tiszemitizmus. Ha erről nyütan lehet be­szélni — minden a helyére kerül. Am ha bármelyik oldalról hangsúlyozom, ha az őszinteséget bármelyik oldalról el­fojtják — a szemlélet újból eltorzuL LÁSZLÓ ILONA

Next

/
Thumbnails
Contents