Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-25 / 8125. szám
Magyar Szó, 1991.szept.7 13 N épességfogyatkozás és beolvadás Szomorú jelen és még szomorúbb jövő?— Az 1991. évi népszámlálás előzetes eredményeiről Az idei népszámlálás előzetes adatai azt mutatják, hogy Vajdaság népessége továbbra is soknemzetiségű, de már kevésbé, mint tíz, húsz, vagy harminc évvel ezelőtt. Vajdaságban növekszik a legszámottevőbb délszláv nép aránya, a nemzeti kisebbségek száma és aránya pedig ijesztően romlik. A délszláv népek aránya az ösSznépességben 73,9 százalékot tett ki (az 1948. évi 58,8 százalékkal szemben). A Crna Gora-iak aránya 2,2 százalékot, a szerbeké 57,2 százalékot, a jugoszlávoké 8,4 százalékot tett ki. Csökkent a horvátok aránya (3,7 százalék), a macedónoké (0,8 százalék), és a szlovéneké is (0,13 százalék). Minden nemzeti kisebbség aránya romlott az 1948. évi népszámláláshoz viszonyítva. A magyarok százalékos aránya az összes népességben 16,9 százalékot tett (1948-ban még 25,6 százalék volt), a szlovákoké 3,2 Százalék (1948-ban 4,4 százalék volt), a románoké 1,9 százalék (1948-ban 4,3 százalék volt), a ruszinoké 1,0 százalék volt (1948-ban 1,5 százalék). Az adatok kétségbevonhatatlanul azt mutatják, hogy az 1948-1991. időszakban, amely különben megegyezik az előző társadalmi-politikai rendszer teljes kiépülésével, nagy változások történtek a népesség nemzetiségi összetételében. Ebben az időszakban nem találták meg (vagy nem akarták megtalálni?) a nemzeti kisebbségek védelmének a hathatós módjait. Mint a tanulmányból is kiviláglik, nem alkalmaztak: ' 1. Hathatós népességpolitikát a tartományban. Az elmélyülő, már nagyon hosszan tartó és még mindig végeláthatatlan és egyre jobban elhúzódó gazdasági válság eltűnéssel fenyegeti a nemzetiségi kisebbségeket. Ezek ugyanis nem rendelkeznek semmilyen demográfiai .tartalékkal". A nemzeti kisebbségeket a depopuláció réme fenyegeti. Egyre kevesebb az olyan család, amely, a pestisként terjedő gazdasági nyomorban képes vállalni a demográfiailag kívánatos két gyermeket és a családoknak legalább 5-8 százalékában a harmadik gyermeket is. Nem divattá, hanem szó szerint gazdasági kényszerré vált az egy gyermek vállalása, vagy még az. egy gyermek vállalása sem. A nemzeti kisebbségeknél ez a jelenség kifejezettebb, mint a délszláv népeknél, ahol azonban szintén rohamosan terjed (náluk is nemsokára be fog következni a depopuláció veszélye). Ha egy népesség nem érez távlatot a létezésében és fejlődésében, akkor nem is vállalja az új nemzedékek bővülő reprodukcióját és prokreációját Következményként beáll a deopopuládő folyamata. Másrészt, a nemzeti kisebbségek nem rendelkeznek olyan értelemben sem demográfiai tartalékkal, hogy más vidékekről átköltöztessék a népességet, ha etnikai területüket veszélyeztetettnek érzik. 2. A kivándorlás (külső vándormozgalom) a gazdasági nyomor és társadalmi kilátástalanság következtében óriási méreteket öltött. Ez a folyamat most teljesen ellenőrizetlen. Demográfiai szempontból a legtermékenyebb fiatal (családsűapításra érett) és munkaképes korcsoportok hagyják el az országot. Közöttük is aránytalanul sok a nemzetiségekhez tartozó. A társadalmi, így a demográfiai (vándormozgalmi) folyamatok irreverzibilisek. Azonos méreteikben visszafordfthatatlanok. Bármikor kelnek is útra, a kivándorlók sokan azt hiszik, hogy ide még majd egyszer visszatérnek (.ha minden a helyére kerül”). Valójában azonban a távozottaknak csak az elenyésző része fog majd visszatérni. Nem lesz. hová és nem lesz miért visszajönni. Végül is tömegesen le fognak mondani erről a vágyukról. 3. Az asszimiláció jelenségét siettették. Nem engedték az Olyan megfelelő társadalmi-politikai keret kibontakozását, amely tartósan és megtartóan hatott volna a nemzeti kisebbség közösségi tudatára. Ellenkezőleg, az oktatásügyben, a művelődésben, az ellenkező irányba ható tartalmakat szorgalmazták. Az oktatásügyben, az iskolahálózat fejlesztésében is helytelen elveket alkalmaztak. A művelődési létesítményeket .összevonták" a többségi nép létesítményeivel. Azzal a céllal, hogy ezekben megszűnjön a kisebbségi érdeklődés és jelleg, s mindössze propogandikus szinhólummá váljék. A politika a hatalom népét nagyon rossz irányba nevelte évtizedeken keresztül. Ennek a lényege a hatalmi hegemónia I és a számító szűkkeblűség még a családban is. Ilyen értelemben a vegyes házasságokban született gyerekekre is meghatározóan és súlyos örökségként és tehertétel| ként nehezedtek a politika szorgalmazó céljai. Ahelyett, hogy a ' gyerekekre bízták volna, hogy mik lesznek, ha felnőnek; ahelyett, hogy a szülők mindkét részről kellő mértékben és lehetőségekben részesíthették volna a gyermekeiket (ami feltétlenül érvényesülhetett volna, ha helyes nemzetiségi politikát folytatlak volna és így nevelték volna a hatalom népét is), jóformán minden esetben már előre meghatározták a társadalomba .integrálódás" (látszólag államnacionalista és nemzetek feletti), de voltaképpen délszláv-jugoszláv irányát és szüksé| gességét. Hogyan megmagyarázni, különben azt a jelenséget, | hogy a magukat jugoszlávnak vallók, de a magyar anyanyelvű , jugoszlávok is kötelezően, szinte parancsszóra szerbhorvát i tannyelvű iskolákba íratták a gyermekeiket? A társadalmi érvényesülésnél, a munkavállalásnál ha nem is deklaratív módon, hallgatólagosan, de még mennyire figyelembe vették azt, ki az a kisebbségi, aki vegyes házasságban él. Általában a vegyes házasságok a társadalmi felemelkedés szolgálatában álltak. Ezek sok esetben valóban jót hoztak azoknak, akik benne éltek, mert ellensúlyozták azt a rosszabb anyagi helyzetet, amely érvényesülhetett volna, ha nem a vegyes házasságot választják (ugyanis a kisebbségeknél—különösen a nőknél—rosszabb az. iskolázottsági és szakképzettségi arány, ez pedig meghatározó erővel hat a társadalomban, a
