Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-25 / 8125. szám
H VG, 1991 .szept.21. növelésére? Látszólag igen, valójában azonban ettől nem nő az állami beavatkozás. Hiszen eddig is .ráhatott’ például a politikailag kényes benzinárra a minisztérium, csak informálisan. Ezentúl viszont a közgyűlésnek - még ha egyszemélyes is - nyilvános határozatokat kell hoznia,'egyszóval világos lesz, ki kit mire utasít, s ki viseli éne a felelősséget Az állami tulajdonos eldöntheti például, hogy a vállalat nyereségében vagy a mesterségesen alacsony energiaárban érdekeltebb-e. Persze, ha komolyan veszi a privatizációt - az ezzel kapcsolatos döntéseket kizárólag az A\TJ hozhatja meg -, akkor nem rettentheti el a befektetőket egy rosszul jövedelmező olajipari vállalat mérlegeivel. A későbbiekben természetesen nem könyv szerinti, hanem piaci énékén privatizálnák a magvar olajipart, egyelőre nem vállalatonként, illetve részlegenként. hanem egvben tartva a céget - mondta Jakabos Csaba, az Állami Vagvonügvnőkség múlt héten távozott munkatársa. Ez a privatizáció nem kezdődhet egvik napról a másikra, hiszen a reális vagyonértékeléshez több hónapra van szükség, s hónapokig tan az is, amíg a kis létszámú ÁNTí-apparátus ellenőrzi a számításokat A külföldi tőkebevonás aránya az elképzelések szerint nem haladhatná meg a 49 százalékot, az rt-nek .nemzed többségű’ vállalatnak kellene maradnia. Ezt azonban nehéz értelmezni, még nehezebb megvalósítani. Hiszen a kárpótlási törvénv éneimében a privatizálandó részvénvruiajdon legalább 10 százalékát a kárpótlási jeggyel rendelkezők szerezhetnék meg - ez nyilvánvalóan az 51 százaléknyi .nemzed tulajdonba’ számít az említett ónkormánvzati részvénnyel egvútL Mivel ezek szabadon forgathatók, csakúgy, mint a magánszemélyek, kezében levő majdani részvények, kérdéses, mennyi ideig maradna .nemzed’ kézben a többség. Aligha sokáig, hiszen a külföldi tőke érdeklődése több mint élénk. A nagyvállalat egybentartását, a részlegek korábbi önállóságának megszűnését az indokolja, hogy még egy ilyen összevont vállalat sem haladja meg a nemzetközi olajpiacon közepesnek számító méretet Egy kitermelőkútjaitól, feldolgozóüzemeitől vagy különösen benzinkűtjaitól megfosztott olajvállalat kevésbé ütőképes, s így nyilván rosszabb feltételekkel privatizálható - vélik a végül is győztes álláspont hívei. így is egy-maximum két- ! éven belül 50 százalékra zsugorodik az Áfor piacrészesedése a privatizáció és a tőle független benzinkútépítések révén. Mások szerint a szakmai befektetők szívesebben szállnak be egy-egv részterületbe, ahol viszont ugyanakkora tőkével akár többségi részesedést is szerezhetnek. Ebben is sok igazság lehet, félő ! azonban, hogy a Szűcs István MDF-es képviselő vezette parlamenti .Monopoly csoport" egyes várakozásait ez a megoldás sem igazolná. Az agilis, ámde .romantikus’ elképzeléseket tápláló antimonopolisták a külfölditőke-behatolástól a verseny növekedését s ettől automatikusan az árak csökkenését várnák. Ez a későbbiekben talán így lesz, de a benzinforgalmazásban résztvevő külföldi cégek magatartásának elemzése arra is rávilágít, hogy rövid távon inkább további áremelkedés várható. Attól ugyanis, hogy ma már több mint 40 százalék a külföldi cégek részesedése a benzinpiacon, egyikük sem adja olcsóbban azt magyar konkurensénél. Ez érthető, hiszen egy nemrégiben kezdett, szakmailag meglehetősen irracionális, éppen ezért szokatlanul elhúzódó versenybírósági eljárás során is kiderült; a magyar finomítók kedvezőbb áron adják a benzint, nfim ha a vevő importból vagy külföldi olaj bérfeldolgoztatásából szerezné be. Ez a bányászati tevékenységből keletkező nyereség egy részének kényszerű átcsoportosításával lehetséges, így elég nehéz lesz az OKGT ellen indított versenybírósági eljárás során bebizonyítani azt, hogy a tröszt visszaél monopolhelyzetéveL Éppen azért nincs verseny, mert a monopolszervezet túl olcsón kínálja az üzemanyagot - panaszolta például nemrég a Mineralimpex vezérigazgatója az egyik napilapban. Ha a nem szeretett olajmonopóliura - az OKGT - helyébe netán a vertikálisan széttagolt, külón-külön privatizált vállalatok lépnének, ez a .gond* egy csapásra megszűnne, az árak ugyanis a világpiaci szintre emelkednének a kitermelésben, a finomításban és a kereskedelemben (például a benzinkutaknál) egyaránt Kérdés, hogy a fogyasztókat mennyire vigasztalná a tovább emelkedő üzemanyagárakért, hogy a vertikum minden fázisában a nemzetközileg szokásos profitok képződnének, elegendő teret adva a fejlesztéseknek. Kétségtelen azonban, hogy ez hosszú távon mindenképpen elkerülhetetlen, az egyben tartott olajvállalat sem szubvencionálhatná sokáig a benzin termelői árát SZABÓ GÁBOR
