Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-25 / 8125. szám
Népszava, 1991.szept.21 3* A korm ány ragaszkodik a gazdasági hatalom hoz Beszélgetés Palotás Jánossal, a VOSZ elnökével Privatizáció is munkanélküliség. Egyelőre a második „halad” dinamikusabban, miközben a privatizációi stratégia még mindig csak készül, készulget Pedig a két fogalom között nagyon szoros összefüggés van: ép* pen a gyors és hatékony privatizáció teremthet, rövid átmenet után, új munkahelyeket is. Palotás János, J Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke, parlag menti képviselő (MDF) eddig sem hagyományos modort nézte a világot, s az említett két kérdésről is rendha" gyó a véleménye. — Persze, hogy látja. Ez egyben azt is jelenti, hogy [ ha esetleg mégis sikerül, mondjuk, öt-hét év alatt het, ven-nyolcvan százalékban privatizálni a gazdaságot, az I még mindig nem a piacgaz; daság szabályai szerint fog működni. Mert ez a lélegez- I tető rendszer egy állami dön- I tisi struktúrán alapszik, I amely a mindenkori korf mánynak vagy büdzsé- I érdekeknek megfelelően [ prognosztizálhatatlan gaz- I dasági döntéseket fog hozni. | Tehát nem a nemzetközi j energiaárak alakulásától függ továbbra sem az ittho- I ni ár, hanem attól, hogy pillanatnyilag milyen a büdzsé helyzete. És ha költségvetési hiány van, akkor megemelik az energiaárakat. Ennek a szemléletnek egyenes következménye, amikor % boltok bérleti jogát kínálják, mint programot, és hibáztatják azokat, akik ezzel érdemi előrelépést nem tudnak megvalósítani. Pedig én úgy gondolom, hogy az AVÜ- ben dolgozók alkalmasak lennének a fordított megoldás megvalósítására. De a társadalom is igazán erre alkalmas. Tudniillik, szerintem nyolc-tiz óriást project privatizációjáról van szó, ehhez nem kell akkora gárda, és efölött még parlamenti kontrollt is lehet gyakorolni. Tehát egy bizonyos társadalmi konszenzussal . is végrehajtható. Alapvetően fordítja meg a tulajdonszerkezetet, a működést mechanizmust, erre van külföldi befektetői szándék, és alapjaiban számolja föl a jelenlegi eladósodottságunkat. Csakhogy ennek megvalósítására nem sok szándékot lehet látni. — Egyáltalán nem, hiszen ez a gazdaságban gyakorolt hatalomról való lemondást jelenti. És azt hiszem, hogy, ma a gazdaságban egy abszolút repolitizálási szándék érvényesül. „Bizonytalan vagyok a politikai talajon, megszerzem a gazdaságot, megkapaszkodom." Amit érj mondok, az pedig a gazdasági hatalomról való lemondás. Gondolja, hofey ez be fog következni? I " — Manapság nagyon komoly támadások érik az Állami Vagyonügynökséget. Ezt bizonyos mértékig kormányzati körökből is gerjesztik, mert politikailag felelősség-áthárítást lehet kiérezni belőle. Nekem pedig meggyőződésem: a Vagyonügynökség minden bizonnyal betölthetne még aktívabb szerepet, de egy ilyen szervezet mindig az állam, mint tulajdonos nevében lép föl. Ezért, ha a tulajdonos a zöldségesboltok bérleti jogát kínálja föl a Vagyonügynökségnek, majd számon kéri, hogy csak ezrelékekben tud előrelépni az állami vagyon privatizálásával, akkor ez az én szememben nem a Vagyonügynökség hibája. A hiba a kormány valós privatizációs szándékában van. Tehát úgy látja, hogy nem a zöldségesboltok „magasságában” kellett volna megkezdeni a privatizációt? — Több tízezer boltot eladni: ez akkora adminisztrál ciót igényel, hogy már egy-i magában lelassíthatja a folyamatot. De nem ez az igazi baj, hanem, hogy az egésznek koncepcionális hi-t bája van. Tudniillik, még a boltot sem akarják eladni, csak a bérleti jogát. Ilyen ötletek akkor születnek, amikor az állam a valóságban nem akar privatizálni. Ugyanakkor minden fóru-J mon azt deklarálja, hogy akar. — Pedig olyat tesz, aminek semmi köze nincs a pri-. vatizáláshoz. Holott a privatizációs lehetőség Magyarország számára a legnagyobb gazdasági kérdésekre kínál megoldást, óriási államadósságunk van, de azt hiszem, a világ sok pénzügyminisztere cserélne a miénkkel, mert az egy főre jutó államadósság mögött a legtöbb országban — miután privát maga a gazdaság és a tulajdon —, nincs állami vagyon. Nálunk pedig az adósságot óriási vagyon fedezi: az én ; ! megítélésem szerint kétháromszor nagyobb, mint maga az államadósság. Egy gazdaság szerkezeti átalakí- • tása persze hosszú éveket • igényel. Esetleg tíz évet. Én úgy gondolom, ha Európához i még most akarunk csatla- ■ kozni, sőt, a térségben gazdasági csomópontként meg- • jelenni, akkor a tíz ét> túl lassú, és további elmaradási veszéllyel is jár. Hogyan lehetne megoldani, hogy ez a gazdaság mégis viszonylag rövid időn belül a privát gazdaság szabályai szerint működjön? ^ — Ennek is a privatizációs koncepció a gátja. A gazdaságnak vannak úgynevezett lélegeztető rendszerei: az infrastruktúra, a pénzügyi rendszer, a biztosítás, a szállítás, a telekommunikáció., Ha ezek már a privát gazdaság szisztémája szerint működnek, akkor a gazdaság sok tízezer szereplője, még ha j esetleg nem is ment át a pri- | vatizációs folyamaton, akkor is olyan impulzusokat kap erről a lélegeztető rendszerről, mintha piaci döntési mechanizmusban működne. Tehát, amikor még csak 20—30 százalékos a privatizáció, az egész gazdaság már a piac szabályai szerint mozdul. Ehelyett az állami koncepció fordított. Azt mondja: majd — alulról bontogatva . — engedélyezek bérleti jogokézben volt, és ezt szolgálta ki a hatalmi érdekből megkat, de az energetikát, az infrastruktúrát hosszú távon is állami tulajdonban, álla-4 mi holdingokban képzelem! el. Az egész struktúra így! letakart, nehezebben áttekinthető. Mintha lépnék valamit, de nem lépek semmit. Ezt ön szerint a külföldi tőke is látja?
