Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-25 / 8125. szám

Nem kell a „kétsebességes Európa” André Sainjon Európa parlamenti képviselő nyilatkozata a Népszabadságnak Párizs fékezni próbálja az i európai integrációs folyama­­■V tot? A francia diplomáciát, lassú reagálásai miatt, az el­­' szigetelödés fenyegetné7 A francia tőke még mindig nem *■ fedezte fel Magyarországot? ■ Ezekről a kérdésekről beszél­­,, getett párizsi tudósítónk And­­v ré Sainjon francia politikus­­‘ sál, az Európa Parlament kép­viselőjével. — On gyakran megfordul Buda­pesten. Ml a véleménye a magyar­­országi folyamatokról? Képesnek tartja-e a magyar gasdaságot az ‘ .európai Integrációra? ' — Évek óta figyelemmel kí­­, sérem a magyarországi demok­­", ratikus változásokat, és sze­rmélyesen i* ismerek néhányat . azon politikusok közül, akik * sokat tettek ágért, hogy Ma­­gyarorSJág'.V .Jelzarkózhasson ^Európához, a'modern világ­­•* hoz. Gyakori budapesti tar­tózkodásom alapján bátran ál­­lithatom, hogy a politika! vál- i tozások feljogosítják Magyar­­j országot a demokratikus Eu­­f rópához történő csatlakozásra. , — Mintha nem minden franrls i politikus vélekedne hasonlókép- 1 pen. Legalábbis erre utalnak Pá­rizs legutóbbi lépései, a különösen brüsszeli vétója a kelet-európai húsexport liberalizálására. — Mindenkinek meg kell értenie, hogy a kereskedelmi forgalmat szervezett keretek között kell tartani. Az Euró­pai Közösségnek kialakult rendje van, s ezt £ tagorszá­goknak éppúgy tiszteletben kell tartaniuk, mint a szerve­zeten kívül lévőknek. A fran­cia kormány, miközben nem­zetközi kötelezettségeit teljesí­ti, nem maradhat tétlen saját parasztlakosságának problé­máival szemben. Ügy érzem. Párizs helyesen jár el, amikp^ a közép-európai, köztük a ma­gyar húsexportot azon orszá­gok felé szeretné * terelni 1 — persze közös íjiaci segédlettel —, amelyek vészes élelmiszer­­hiányban szenvednek. 1 — Nem arról van tehát azó, hogy Párizs, brüsszeli vétójával, blok­kolni próbáin* a három kelet­európai ország kösóa piaci táro­lását? • > — Ez nagy hiba lenne. Ezt mi, franciák már csak azért sem tehetnénk, ■ mert nem egyedül vagyunk az Európai Közösségben. A feladat — s ezt mint Európa ■ parlamenti képviselő mondom — éppen az, hogy a legújabb kelet-eu­rópai fejlemények miatt föl kell gyorsítani az említett há­rom ország társulását, ha nem akarjuk újabb problémák elé állítani őket. Én nem vagyok a „kétsebességes Európa” hí­ve. Ellenkezőleg, szerintem minden segítséget meg kell ad­ni a kelet-európai államoknak, hogy mielőbb csatlakozhassa­nak a fejlett Európához. — Az utóbbi Időben már szövet­­(égései Is bírálják Párizst, hogy csak szavakban támogatja az európai nyitást. — A kritikának van némi alapja. Magam is rosszallóm, hogy a francia tőke nincs kel­lő mértékben jelen például Magyarországon, miközben lá­tom, hogy Németország micso­da pozíciókat szerez magának Közép-Eürópában. A német bankok, saját belső problémá­ik ellenére, Jelentős hitelek­kel támogatják a térségben befektetni kívánó vállalatai­kat, ami nem mondható el a francia bankokról. Ezen a té­ren olykór tényleg csak szép szavakat mondunk, s a tettek­kel adósak maradunk. P£dig jól tudom, hogy a kis- és kö­zepes francia vállalatok öröm­mel fektetnének be Magyaror­szágon, ha megfelelő pénzügyi támogatást kapnának a ban­koktól. — Nemcsak a bankokat, de újab­ban a francia diplomáciát Is lassú reagálással vádolják. A Jugoszláv krízis Jó példa erre, amelyben Párlza már-már elszigetelődni lát­szott. — A jugoszláv válság pol­gárháborúvá szélesedése való­ban nyugtalanságra ad okot. Magam már kevés lehetőséget látok a tárgyalásos rendezésre, s egyre elkerülhetetlenebbnek látszik a külföldi békefenntar­tó erők odavezénylése. Az egész jugoszláviai probléma­kört illetően én a népek ön­­rendelkezésének tiszteletben tartása felől közelítem meg a kérdést. — Cgy véli tehát, hogy Párizs­nak el kellene Ismernie Horvátor­szág és Szlovénia függetlenségét? — A helyzet olyanná vált, hogy a teljes függetlenség, vagy az autonómia elismerése már nemigen lehet kérdéses. Ennél is fontosabb azonban, hogy visszaadjuk a békét en­nek a népnek. Párizs, 1991. szeptember 20. Seres Attila Népszabadság, 1991.szept.21.

Next

/
Thumbnails
Contents