Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-23 / 8123. szám

Magyar Hírlap, 1991.szept.17. — Magyarországon az elkövet­kezendő tíz évben egyes számítá­sok szerint 120-140 ezer különbö­ző kategóriájú tehergépkocsira lenne szükség — vélekedett Hor­váth János, a konferencia jármű­ipari szakértője. A hadsereg tech­nikai fejlesztése ebből a mennyi­ségből közel egyhatod részt igé­nyelne — más kérdés, hogy erre honnan lesz pénz. Az elmondottak függvényében tehát korántsem pusztán a hadiipar kérdése, hogy az érintett vállalatokat valamilyen megoldással átsegítsék a pénzügyi nehézségeken, megszabadítsák az adósságterhektől. A győri Rába és a Csepel Autógyár ma még képes lenne évi tízezer darab öt és tíz tonna közötti teherautót gyártani, néhány hónap múlva azonban már lehet, hogy nem — mondták a cégek képviselői a konferencián. Nyilvánvaló, hogy mind a hadse­reg, mind pedig egyéb magyaror­szági megrendelők számára ol­csóbb a hazai teherautó, még ak­kor is, ha azokba az élettartam- és a környezetvédelmi követelmé­nyeknek inkább megfelelő import­motorokat építenének. A honvédségi járműiparhoz a páncélosok javítóbázisa is hozzá­tartozik Ezt a tevékenységet a mostanra sztntén csődbe jutott Gö­döllői Gépgyár látta el. Az érintet­tek ebben az esetben is úgy vé­lekednek. hogy a cég megszűnése után a javítókapacitást újra kiépí­teni költségesebb lenne, mint a gyár mostani ..felpumpálása". — Az elektronika ma már döntő minden fegyverzeti ágban — mondta Szőnyi István, aki az elekt­ronikai szekciót irányította —, és ráadásul itt nem is tapasztalható olyan éles szétválás a polgári és a haditechnikai profil között. Az iparág a hatvanas évek elejéig ki­magasló eredményeket ért el, ameddig tartott az elektroncsöves korszak. A továbbfejlődésre azon­ban már nem volt lehetőség, mivel a VSZ-tagállamok kénytelenek voltak a több szempontból is a ma­gyar technikai szint alatt maradó szovjet gyártási licencekre átállni az elektronika területén. A nem túl szerencsés „mikroelektronikai prog­ram" 1978-ban próbáit ezen változ­tatni. ám nem sok sikerrel. Az ága­zat vezető vállalatai, a Mechanikai Labor Művek, a Finommechanikai Művek és az Orion mára igen nehéz helyzetbe kerültek, a Videotonnál pedig nemrégiben megindult a fel­­számolási eljárás. Bizonyos részte­rületek esetében azonban Magyar­­oszág ma is világszínvonalú kutató­bázissal rendelkezik. A konferencián az az álláspont alakult ki, hogy a kis országoknak — így hazánknak is — olyan spe­ciális védelemre kell berendezked­niük, amely egyfelől képes rövid ideig — a politikai rendezésig — feltartóztatni az agresszort. másfe­lől pedig az automatizált rádiótech­nikai ellenőrző rendszer segítsé­gével gyors reagáióképességet tesz lehetővé. Mindez sokba kerül, ám a költségeket — a repülőgép-vá­sárláshoz hasonlóan — itt is csök­kenthetnék az olyan vásárlásokkal, amelyek kikötnék a magyar elekt­ronikai ipar bekapcsolását a terme­lésbe. Sőt, a konferencia résztvevői szerint a magyarországi kutatócso­portok arra is képesek lennének, hogy a szükséges elektronikai el­lenőrző rendszerek egy részét itt­hon fejlesszék ki, ellátva így mun­kával a hazai gyártókapacitást. Általános volt az a vélekedés, hogy a magyarországi hadiipar ki­zárólag jelentős exporttevékenység mellett képes csak létezni, hiszen a honi hadsereg felvevőképessége korlátozott. Éppen ezért — az érintett vállalatok marketingmun­kája mellett — kormányzati szintű diplomáciai egyeztetésekre is szük­ség van. A hadiipari termékek ke­reskedelmében ugyanis nem kizá­rólag a piacgazdaság törvényszerű­ségei játszanak szerepet. • Kovács András

Next

/
Thumbnails
Contents