Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-23 / 8123. szám
Magyar Hírlap, 1991.szept.17. 'il Hadirokkant hadiipari vállalatok A fegyverzetcsökkentés „áldozatai , A közelmúltban hírt adtunk arról, a magyar hadiipar jövőjével foglalkozó tudományos konferenciáról, amelyet a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem védetemeazdasági tanszéke, valamint a Biztonságpolitikai és Honvedeimi Kutatások Központja szervezett. Az egyes ágazatok szekcióvezetői — nyugállományú főtisztek — lapunknak arra a kérdésére adtak választ, hogy melyek voltak a konferencia legfontosabb következtetései A hajdan virágzó iparág számos „hadirokkantat" hagyott maga után, és az érintett vállalatok most állami támogatást remélnek. Kérdéses viszont: a liberalizált gazdaság felé vezető úton felmelegfthető-e az állami dotáció rendszere, és természetesen az is összehangolt döntést igényel, hogy milyen hadseregre lenne szüksége ma Magyarországnak? — Korábban a Varsói Szerződés (VSZ) tagállamai — mondta Ungvár Gyula, a gépiparral foglalkozó szekció vezetője — egységes fegyverzettel rendelkeztek, amelyek gyártásába, szovjet licenc alapján, a tagországok is bekapcsolódtak. Nem titok, hogy.ez egy meglehetősen rentábilis ágazatnak számított. A különböző fegyverek, lövegek és lőszerek gyártásában — természetesen nem százszázalékos katonai profillal — érdekelve volt a FÉG, a Danuvia, a Diósgyőri Gépgyár, a Bakony Művek, a Mátra-vidéki Fémművek és a Mechanikai Művek. A Danuvia mára már megszűnt, a FÉG és a Digép felszámolás alatt áll, de a jelek szerint a polgári profilra való áttérés sikeres. A többi vállalat esetében is gyakorlatilag megszűnt a hadiipari termelés. Magyarország szuverenitásának biztosítása érdekében azonban — vélekedtek néhányan a konferencián — a katonai egyéni felszereléseket előállító háttéripart meg kell őrizni, hiszen ennek a kapacitásnak az újbóli létrehozása költséges lenne. A megtartásra úgy nyílhatna leginkább lehetőség, ha a különböző vállalatok speciális gyáregységeit — a nagy gyáraktól leválasztva — egy erre a célra létrehozott holding működtetné. A szervezeti átalakulások — az érintettek szerint — az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium felügyelete alatt történnének. — A repülőgépipar esetében — még ha Magyarországon csak javítóágazatról beszélhetünk is — nem csupán a közgazdasági megfontolások a döntőek — válaszolta kérdésünkre Schmidt István szekcióvezető. Mint elmondta, az egyetlen javítóbázis, a Pest-vidéki Gépgyár is felszámolás alatt áll. A szigetszentmiklósi üzemre egyébként nem kizárólag a katonai profil a jellemző, gyártanak huzal/oméncozó gépeket, valamint olajégőket is. Jelenleg a polgári profil is vergődik, a fő piac ugyanis korábban a Szovjetunió volt. A legnagyobb veszteségeket azonban az exportmunkák, a volt VSZ-partncrek repülőgép- és helikopterjavítási megrendeléseinek elmaradása okozza. Egy angol cég közreműködésével'szó van a Pest-vidéki Gépgyár privatizációjáról; a leendő tulajdonosok utasszállító repülőgépeket javító üzemet terveznek. Erre természetesen csak úgy nyílna lehetőség, ha emellett kötelezettséget vállalnának a magyar vadászrepülőgép-park javítására is. Ez a konstrukció azonban sok bizonytalanságot jelentene, ezért egyes vélemények szerint jobb lenne a magyar védelmi javítóbázist leválasztani a majdani vegyesvállalatról. Bármennyire is súlyos érvágást fog jelenteni, 1996 után már nemigen lehet halogatni a magyar légierő repülőgép-parkjának fokozatos lecserélését — vélekedtek a konferencia résztvevői. A kiadások mellett azonban ennek pozitív vonatkozásai is lehetnek a magyar iparra nézve. Ma már ugyanis sehol a világon nem lehet úgy vadászrepülőgépeket eladni, hogy a szállító valamilyen formában ne vonja be a gyártásba a megrendelő ország iparát. Ilyen reexporttal vásárolt például Törökország is amerikai F—16-osokat: a repülőgépek fontos alkatrészeit — más piacokra is — a török ipar állítja elő. Ez a megoldás nem csupán azt eredményezi, hogy jóval kevesebb készpénzt kell fizetni az áruért, hanem egyúttal a belföldi ipart is elláthatja megrendelésekkel. A nemzetközi szokásoknak megfelelően a szállító fél a javítási iparág felkészítésére is kötelezettséget vállal.
