Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-23 / 8123. szám
168 Óra, 1991.szept.17. I- Mi a különbség - mosdjak 1982-ben -egy párttitkár és egy nád között? Z. T.: Azért nincs különbség, mert a függetlenített párttitkár kiszolgálta azt az államapparátust, amely lehetővé tette, hogy az országot megszállja egy idegen hatalom és ezt a megszállást fönntartsa. Ezt kollaboránsnak nevezik és a kollaboránsokat soha senki nem vette a védelmébe. Ezt mindenütt nevén nevezik. ennek az egyértelmű neve: hazaárulás, hűtlenség... I- Neken birteiea egy ofyaa párttitkár jat eszesbe, aki KB-titkár is volt, mosdjuk. Nemeth Miklós. Z. T.: Ne egy személyt vegyen ki, mert a Németh Miklósé ugyanolyan eset, mint Nagy Imréé, aki jóvátette... I- De ön azt mosdja, bogy a föggeöeahett párttitkárok hazaárulásban és hűbensegbeu elmarasztalhatok... Z. T.: Ameddig a megszállás tartott, addig lehetővé tették a megszállást. Igen, az idegen megszállást.... I— Őszintéd szóba nem torkán, milyen büntetést lebet kiszabni hazaámlásért és hűbériségért, de gondolom, elég súlyosat... Z. T.: Természetesen a büntetéseket nem úgy kell alkalmazni mint általában, mert sajnos tömegjelenségröl van szó. azonban néven kell nevezni a dolgokat... I- Már bocsánat de ha a párttitkár hazaárulásban és hűtlenségben elmarasztalható, akkor ugyanebben a KJSZ-titkár is elmarasztalható öo szerint? Z. T.: Ezt a végtelenségig fokozhatja, de nyilvánvalóan meg kell szabni egy hatart... | - Na igen. de ki dönti el bogy bol a határ? Z. T.: A KISZ-titkárok nem szóllak bele az államapparátusba, az államigazgatásba, a gazdasági életbe, a függetleniieu titkárok viszont igen. és ők tartották fönn ezt a külföld segítségével hatalmon lévő elnyomó rendszert. I- Még egy dolog, amit nem tisztáztunk: halálbüntetés eseten az öo logikája szerint kinek jár kárpótlás? Z. T.: Most milyen szempontból kérdi? I- Halálbüntetés eseten kit kárpótolna ez a törvény? Z. T.: A feleséget, a gyermekei és ha az nincs, akkor a szülőket. I- Azoknál a személyeknél, akiket ön kizárna ebből a jogból azoknál a szülök, a gyerekek és a feleségek mennyiben vétkesek annak a személynek a tevékenységében, akiket ön'kizárná? Z. T.: Nagyon érdekes, és számomra eléggé megdöbbentő, hogy’ ön ezeknek az érdekében tesz föl kérdést... apja munkásőr voll mégpedig a pufajkások ; közül, tehát nem később lett az, hanem akkor j rögtön. Az édesapja tehát a barikád másik I oldalán állt. Nos, ennek alapján ez az apa i joggal kapná meg a fia után a kárpótlást. I- On egyébként azok közé tartozik, akik eflenexték, hogy politikai kárpótlás legyen. Miért? R. L.: Mi már akkor is azt mondtuk - és | bár nagyon sokan támadtak érte, de ma is azt mondjuk bogy Magyarországon az elmúlt ; több mint négy évtized alatt valamilyen szempontból mindenki szenvedett valamifajta kárt. Ha ez lenne a kiindulási alapunk és nem egyfajta politikai kategorizálás, akkor, biztos vagyok benne, nem ismétlődne meg egy Donkanyarral kapcsolatos igazságtalanság. Hiszen emlékszünk rá. hogy milyen igazságtalanságok történtek azokkal, akik a Donkanyarban pusztultak el, mivel egy politikai szemléletnek voltak alárendelve. A kárpótlási problematikának ez a fajta megközelítése nem fog jóra vezetni. Borzasztó problémákat, borzasztó igazságtalanságokat fog szülni, ha j igazságtalanságokat igazságtalanságokkal i próbálnak megoldani, mert óhatatlanul bele- | csúsznak ebbe, ha egy múltbéli szemléletnek ! vetik alá az egész kárpótlási törvényt és nem j egy jövőbe tekintő szemléletnek. Egy dologért nagyon hálás vagyok Zimánvi ; Tibornak, mégpedig azért, hogy nem nekem kellett kimondanom, hogy mar édesanyám sem tartott igényt a kárpótlásra. Nem csupán- j csak azért, mert valamiben azért hasonlítok j édesanyámra, de en sem tartok igényt karpót- j lásra. Azok miatt azonban, akik gyermekott- t honban vagy árvaházban töltötték 1949-töl j az 50-es évek elejéi azokért, akik kisgyerek- i ként 56 után deportálva voltak - és ezeknek í a szülei mind-mind nagyon könnyen belees- | hetnek abba a kategóriába, hogy pártpolitikai belharcok áldozatai lettek -. én ezeknek az embereknek a nevében jogi útra terelném ezt a dolgot, azzal, hogy fölajánlom az esetleg ■ megkapott kárpótlást, mondjuk, a Nemzeti ; Kulturális Alapnak. Z. T.: Szeretnék valamit leszögezni: ne- ! hogy azt higgyék, hogy boszorkányüldözést akarunk, mindenkit bíróság elé állítani és elítélni. Nem. Csak azt akarjuk, hogy igenis nevezzék meg azokat a személyeket és eseményekei akik és amik az országot oda juttattak. ahol most van. Jogos, hogy a társadalom tisztán lásson. Megítélhetik, hogy humanus-e vagy sem - hogy a törvénysértések áldozatai legalább olyan színvonalra kerüljenek, mint a törvénysértők. Hát ennél humánusabbat nehéz megfogalmazni, csak sajnos ettől nagyon messze vagyunk. B ~ Ezt bogy érti? Z. T.: Hogy mindig csak azok iránt érdeklődik. akik a mi megítélésünk szerint erre nem jogosultak. Mert nemcsak egyeni véleményről van szó - merem mondám, hogy a közvéle| menyről. Mindig csak ez. ez érdekli és ezek! nek az érdekében tesz fel kérdéseket. Ne haragudjon, nagyon csodálkozom. A barikád két oldalán I- Vajon az egyik vagy a másik családja miben különbözik? Z. T.: A család független ettől, ne keverje bele. Rokonszenves húrokat pengetünk, mert a család szenvedett. De ne keverjünk ilyen felesleges felhangokat bele. Kérem, erre vigyázzon. A család nyilvánvalóan nem tehet areól, hogy a férj hogyan viselkedett, no de most mit csináljunk? R. L.: Nekem van empatikus készségem. Megint nem fogok nevet emliteni, de egy nagyon hires - vagy inkább hírhedt - esetről van szó. Bebörtönöztek egy fiatalembert, aki aztán meg is halt a börtönben. 56-ban. Az édes-
