Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-23 / 8123. szám
168 Óra 1991.szept.17. Qí Az igazi ötvenhat A kivégzettek hiteles listája Az 56-os intézet, Soros György támogatásával, egy esztendeje megbízta az Országos Levéltári Központot és tizenegy megyei levéltárat, bogy gyűjtsék össze a forradalom fellelhető dokumentumait, köztük a későbbi perek iratait is. Nemrég értékelték az eddigi munkát. A. Varga László, a Nógrád Megyei Levéltár vezetője, a kutatási program irányítója és Kreschalek Gábor, a Fővárosi Levéltár munkatársa nyilatkozott Váradi Júliának. I- Hol tartanak a vidéki események anyaggyűjtésében. kutatásában? A. VARGA LÁSZLÓ: Sok mindent tudunk már Budapestről, a városi nagyobb megtorlásokról, mészárlásokról. Nagyon keveset tudunk viszont a vidéki eseményekről. Az eddigi feltárásból mindenesetre kiderült, hogy teljesen más tendenciák érvényesültek vidéken, a falvakban, mint a városokban és főleg Budapesten. Előkészített provokációk I- Miben különbözött az eseményekben részt vevők magatartása? A. V. L.: Budapesten egy reformkommunista irány is érvényesült. Talán még az iparosodott vidéki városokban is volt ennek nyomon követhető bizonyítéka. A falvakban viszont- lehet, hogy ebben Krassó Györgynek van igaza - nem a szocializmust akarták megreformálni. hanem - az ő szavaival élve - „szöröstül-bóröstüT el akarták a rendszert távolitam. I- kiderült bogy milyen konkrét elképzelései voltak az embereknek a vidéki településeken? A. V. L.: Nem a Horthy-rendszer visszaillitását kivárnák. Valószínűleg inkább az 1945 és 1948 közötti - akkori szóhasználattal élve - népi demokratikus rendszert óhajtották viszszaállitani. Ezekben a dokumentumokban szó sincs a szocializmusról. Csak a földosztásról van szó. AjtóI. hogy miként kell megszervezni az életet. Feltehetőleg arra is gondoltak, hogy visszajönnek azok a vezetők, akik 1945 és 1948 között voltak pozícióban, illetve azok gyerekei. I- Meghatározható-e az is. bogy milyen pártállás érvényesült? A. V. L: Nehéz ezt meghatározni, ugyanis vidéken nem október 23-án kezdődtek az események, hanem csak 26-án, 27-én. November 4-éig szinte nem is maradt idő arra. hogy ott pártok szerveződjenek. Csupán csirák bukkantak feL például úgy , hogy a nemzeti tanácsba, nemzeti bizottságba szociáldemokratát, kisgazdát. nemzeti parasztpánit delegáltak.- Ismeretes, hogy az 1956. október 23-át közvetlenül követő napokról nem túl sok I dokumentum maradt s levéltárakban. De ba jól tudom, a későbbi időből, amikor már bírósági eljárások indullak, igen sok maradt. Ezekből, gondolom, sok mindenre vissza lebet következtetni. A V. L.: A rendőrség meg akarta semmisíteni a dokumentumokat, ám ha bíróság elé került az ügy’, ezeket bizonyítékként csatolták a per anyagához. Ott tehát megvannak a közvetlen dokumentumok. Egy konkrét példával élve: Salgótarjánban elég későn alakult meg a megyei munkástanács, amely az acélgyárban működött. A gyár lapjában pedig megjelentek a munkástanács közleményei. Egy ilyen számot ismertünk, most a bírósági anyagból előkerült a másik, amelyet december 8-án az oroszok elkoboztak. Hozzá kell tenni: ezen a napon került sor a salgótarjáni sortúzre. A most előkerült lapszámból a munkástanácsnak olyan rendeletéit ismerhettük meg, amelyekről eddig nem volt tudomásunk. I- És ebből kiderül-e, bogy előkészített provokációról volt tzó? A.V.L: Elképzelhető, bár én nem mindenben értek egyet az ügyet feltáró Dávid Jánosék következteteseivel. Az azonban valószínű, hogy a provokációt előkészítették. I- Birtokukba jutott-e olyan tényanyag, amelyre támaszkodva ön például kijelentbe tot, bogy - egyéves vizsgálat után - új színben látják ötvenhatot? A.V.L: Inkább tendenciák tekintetében. Az elmúlt évtizedekben azt próbálták például belesulykolni az emberekbe, hogy az „ellenforradalmárok*' gyilkoltak, rendőrök, csendőrök voltak. Hát ez egyszerűen nem igaz I- Kik voltak valójában az „ellenforradalmárok"? A. V. L.: Pedagógusok, tekintélyes falusi vezetők, kis számban egyházi vezetők, teha: papok, sok esetben munkások. És még egy nagyon lényeges sajátosság: ezekben a falvakban, varosokban végül is kevés helyen törtem atrocitás. Legfeljebb egy-egy pofon ha elcsattant. beverték a párttitkar ablakát, de odáig ritkán jutottak el. hogy súlyosabb tettlegessegig fajuljon a dolog. Mit akart Budapest? I- Ön a Budapesten történtek kutatója. Meddig jutottak a feltárasban? KRESCHALEK GÁBOR: A magam részéről a halálraítéltek pereit vizsgálom. A kutatás egyik célja az. hogy végre olyan listát kapjunk a kivégzettekről, amelyből a köztörvenyesek kiszűrődnek. Másik munkám a fegyveres csoportok mentalitásának a vizsgálata. I- És mire lebet következtetni az eddig megismert anyagból? K. G.: Biztonsággal csak a Széna tériekre vonatkozó perekről merek nyilatkozni, ba; kétségtelenül a többiben is lehet hasonló tendenciákat látni. Minden úgy történt, ahogyan egy forradalomban történni szokott. Az a rétég. amely fegyvert fog. a legritkább esetben foglalja magában az értelmiséget. Az általam vizsgált perek anyagából az derül ki. hogy a fegyveres csoportok résztvevői zömében fiatal munkások voltak Olyan emberek, akiknek a politikai indítékait még nem lehet világosan látni. Egyértelműen a fennálló rendszer ellen léptek fel. a Rákosi-reüdszer tökéletes elvetese volt a céljuk. A forradalomba többnyire véletlenszerűen kerültek. Egyikük „arra járt", másikuk csatlakozott a Bem téri tüntetéshez, a harmadik lement sétálni a Margit hídhoz, megnézni, mi történik, és akkor csatlakozott a hidőrséghez. Később ezek közül az emberek közül sokan mentek át a Széna tériekhez. .Az első tüntetések jelszavai megkapták őket. fegyvert pedig azért foguk, hogy az egvetemisu ifjúság védelmére kiálljanak. illetve az ávósok ellenében léptek fel... I- A szovjet támadás után. gondolom, minden megváltozott, es konkrétabba váltak ezek a jelszavak... K. G.: Nyilvánvalóan tarthautlanok azok az állítások, amelyek a Kádár-rendszer ideién jelentek meg az ezzel foglalkozó három-négy.
