Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-23 / 8123. szám

Magyar Nemzet, 1991.szept.17.

Parlamenti egyensúlyok

Legyen-e második kamara?

✓ Annak ellenére, hogy egy új alkotmány előkészítésének munkálatai még nem indultak el, időnként hosszabb-rövidebb írások jelennek meg a parlament második kamarájának létgjogosultságái bizonygatva. A legfőbb érv, hogy a polgári demokráciák többsége alkalmazza ezt a jogi intézményt. Valóban általánosan alkalmazott megoldás-e a második kamara a történelmi fejlődés szocialista kitérőjét megtakarító európai országokban? Ha szemlélődésünket nem szűkítjük le Németországra, Franciaországa vagy Angliára, akkor azt kell mondanunk, hogy egyáltalán nem. A skandináv országok közül Finnország és Norvégia soha nem alkalmazott kétkamarás parlamenti megoldást. Svédországban 1969- ben, Dániában pedig 1953-ban szüntették meg a második kamarát. Az új polgári demokráciák közül - Spanyolország, Portugália, Görögország, Törökország - csak Spanyolország..választott kétkamarás megob dást. Emellett általános jelenség, ■’‘tiogyV "felsőházak" hatásköre fokozatosan szűkült a XIX. század végén és a XX. század elején. • t

A szakirodalom a második kamaráknak négy fő típusát különbözteti . meg. Az első az úgynevezett történe-1 ii kamara, ami leginkább megőrizte a második kamara egykori, kiváltságokra épülő jellegét. Tagjai vagy öröklik • a kamarai tagságot, vagy életre »zólóan megkapják. Ma egye* dűl a'brit Lordok Háza tekinthető ilyennek. A második típust az úgynevezett népképviseleti második kamarák adják. Ilyen van például Olaszországban.

A harmadik csoportba a területi elven szerveződő második kamarákat soroljuk. Ezen belül is kél tó ti,'puálíülpnböztetiink meg. A födera-> tív szerkezetű országokban a tagállamok küldöttei alkotják a második kamarát. míg a nem szövetségi államok a különböző területi autonómiák, önkormányzatok számára biztosítanak parlamenti képviseletet. Végül a második kamarának Európában megtaláljuk azt a sajátos korporativ megoldását is, amivel inkább a kél világháború között kísérleteztek. Ma már egyedül Írország tartozik ide.

A második kamarák parlamenti egyensúlyozó szerepének megítélésénél a legfontosabb kérdés, hogy milyen hatáskörrel rendelkezik a második kamara. Jól látható, hogy azokban az országokban (Olaszország, Belgium), ahol a két kamarának azonos jogosítványai vannak a törvényhozás folyamatában. Kényesen vigyáztak a választási rendszer kialakításakor ama, hogy a pánerőviszonyok a két kamarában ne metsszék egymást, s ne alakuljon ki egyfajta parlamenti „állóháború", a törvényhozás ne váljon működésképtelenné. A területi elven szervezeti második kamarák közül pedig egyedül a német az, amelyik érdemi befolyásolási lehetőséggel rendelkezik. Ugyanis a szövetségi államok jogait érintő törvények elfogadásakor a második kamarának vétójoga van. A területi aulonómiákat, önkormányzatokat parlamenti képviselethez juttató országokban (Franciaország, Spanyolország) a második kamaráknak érdemi befolyásolási lehetősége nincs. Végül a korporativ megoldás Írországban sem biztosít érdemi döntésbefolyásoló jogosítványokat a második kamarának. Inkább konzultatív jogköre van.

Akik ma Magyarországon második kamarát szeretnének, a feuti alternatívák közül kettőt választhatnak. Mind a történeti második kamara, mind a föderatív második kamara kiépítésének feltételei hiányoznak. A népképviseleti második kamarák lényegében nem kétkamarás parlamenti rendszerként működnek. Maradna hál a területi autonómiák képviseletét megvalósító vagy a korporativ elven szervezett kamara. A fel-felbukkanó javaslatokban inkább e keltő kombinációjával lehet találkozni. Az Igazságügyi Minisztérium által még a Német-kormány idejében kidolgozott tervezel is ezt mulatja. Ez a koncepció az önkormányzatok, a köztestületek, a nemzeti etnikai kisebbségek, valamint az egyházak képviselői számára biztosítana helyet a felsőházban. Milyen veszélyeket rejt magában egy ilyen megoldás?

Az érdekképviseletek szervezetrendszere ma még teljesen kialakulatlan. Néhány év alatt olyan jelentős elmozdulások következhetnek be, melyek eredményeként a „kiürült”, tagság nélküli korporációk a parlamentben döntenek, ntíg a valóságos politikai súllyal bírók véleményét vagy figyelmen kívül hagyják - hivatkozva az alkotmányos konstrukcióra vagy parlamenti részvétel nélkül is bekapcsolják a döntés-előkészítési folyamaiba. Ez azonnal konfliktust okozna nem csak a parlamenten belüli és a parlamenten kívüli érdekképviseletek, hanem a felsőház és a kormány, valamint a felsőház és az alsóház közön. . i ?

Az európai megoldások egyébként is azt mutatják, hogy a jelentős érdekképviseletek á dóntésbefolyásolás fomiális és informális eszközeivel egyaránt rendelkeznek, és anélkül tudják érdekeiket képviselni, hogy közjogi státusszal ruháznák fel őket. Az érdekképviseleti szervek és a kormány között - különösen társadalmi és gazdasági válságok idején - természetesen ebben az esetben is keletkeznek konfliktusok, de a megoldások keresése, ami hosszú ideig is eltarthat, legalább nem bénítja le a törvényhozás konfliktusmentes területeit.

Egy korporativ második kamara minden bizonnyal lassítaná a parlamenti döntéshozatalt, anélkül azonban, hogy a szakszót űséget növeltté. Hiába lennének a második kamara tagjai a gazdasági, önkormányzati szervezetek képviselőt, a szakmai tudás így is, úgy is parcellázott lenne.

Hasznos lenne-e a parlamenti döntéshozatalt lassítani, amikor az ország új közjogi és gazdasági intézményrendszerének kiépítése szaka-