Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-23 / 8123. szám
n dául a 26.paragrafus (3)-(5) bekezdés. a 28. paragrafus (5) bekezdés.] Vannak azonban olyan kérdések, amikor a köztársasági elnök mérlegelheti, hogy él-e alkotmányos jogával (például nem köteles feloszlatni akkor sem a parlamentet, ha az Országgyűlés a kormánytól 12 hónap alatt négyszer megvonta a bizalmat). A köztársasági elnök jogkörének ismertetésénél nem szabad elfeledkeznünk az alkotmány 29. paragrafus (1) bekezdéséről sem. „A Magyar Köztársaság államfője a köztársasági ejfcos- aki kifejezi a nemzet egységaes őrködik az államszervezet demokratikus működése felett." Ez a rendelkezés egy generális felhatalmazást és ugyanakkor mérlegelési lehetőséget is biztosít a köztársasági elnök számára. Egyszerre tekinthetjük ezt a felhatalmazást preventív és utólagos alkotmányvédelemnek, ami lehetőséget ad az államfő számára, hogy olyan esetekben, amikor az alkotmányos intézmények (például bírói függetlenség, szólásszabadság stb.) veszélyeztetését észleli, fellépjen. tekintélyével és a politikai nyilvánosság segítségével előzzön meg alkotmánysértő, a demokrácia alapelveivel összeegyeztethetetlen intézkedéseket. Ezekben az esetekben értékelődik fel az az egyébként jelentéktelen jogosítvány, hogy intézkedéseket kezdeményezhet az Országgyűlés előtt. És itt érkezünk el az egyik konkrét vitakérdéshez, a kinevezésekkel kapcsolatos mérlegelési jogosítványhoz. A köztársasági elnök reprezentatív státuszából, valamint az alkotmány egyéb rendelkezéseiből — így különösen az erős kormányi létesítő paragrafusokból — nem nagyon tudok védhetőbb értelmezést találni, mint ami a hasonló intézményes megoldásokat alkalmazó országokban kialakult. Csak azt, hogy a köztársasági elnök számára biztosított a mérlegelési jogkör, ezzel azonban a politikai szokások értelmében csak kivételesen élhet, mégpedig akkor, amikor az államszervezet demokratikus működését látja veszélyeztetve. Azt. hogy reális veszélyről van-e szó, a köztársasági elnökön kívül más nem döntheti el. Az egyetlen kontroll pedig döntésével kapcsolatban a politikai nyilvánosság. Mindazoknak, akik ingerülten utasítják el a politikai szokások emlegetését, szeretném felhívni a figyelmét, hogy számos kérdést ma sem szabályoz az alkotmány. Az 1946. évi 1. törvénnyel szemben még csak utalás sincs arra, hogy a köztársasági elnök kinek köteles kormányalakításra megbízást adni a választások után, illetve a kormány lemondását követően. Az alkotmány minden állami tisztség betöltésekor meghatározza a jelölő szervet, kivételt a nagykövetek és a követek jelentenek. Mégsem jutott eszébe még a köztársaság elnökének, hogy saját maga kezdeményezzen követi kinevezéseket. Ami pedig a televízió- és a rádióalelnökök ügyét illeti, itt a fentieken túl még egy szempontot érdemes figyelembe venni. A közszolgálati tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló törvény elfogadásakor a miniszterelnök maga is hangsúlyozta és a törvény indoklásába is bekerült, hogy a kormány azért kéri kinevezési jogának átruházását a köztársasági elnökre, hogy.a sajtószabadság alkotmányban meghatározott elve mind teljesebben valósuljon meg. továbbá, hogy a törvényben meghatározott intézmények tekintetében a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon." Az alkotmány idézett generális felhatalmazásán kívül ez az indoklás és ez a miniszteri expozé adhatott alapot a köztársasági elnöknek az aláírás megtagadására. A másik vitakérdéssel, a hadsereg-főparancsnoki jogkörrel kapcsolatban inkább csak a jövőre nézve lehet egyértelmű álláspontot kialakítani, miután a jelenlegi alkotmányos rendelkezések hiányosak. Az alkotmány amellett, hogy a köztársasági í elnököt kinevezi a hadsereg főparancsokának, egy másik helyen a kormányt jelöli meg, mint a fegyveres erők irányítóját, egy harmadik helyen pedig a hadsereg irányítására jogosultak köre kibővül az Országgyűléssel, a honvédelmi tanáccsal és az illetékes miniszterrel. Az alkotí mány egyéb szabályai ugyan némi ; eligazítást adnak, de világos és egy; értelmű hatáskör-elkülönítésről nem beszélhetünk. Azokban a parlamentáris köztársaságokban (Ausztria. Olaszország), ahol a köztársasági elnök szintén a hadsereg főparancsnoka, az államfő- i nek a hadsereg ügyeinek intézésében ■ érdemi befolyása nincs. A köztársa■ sági elnök jogosítványai közé e téren a hadsereg ügyeiről való rendszeres tájékoztatás, a hadsereg működésének alkotmányossága feletti kontroll, valamint a kinevezések esetében a hallgatólagos vétó tartozik. Semmi nem indokolja Magyarországon, hogy ettől eltérő megoldást alkalmazzunk. A végrehajtó hatalom megosztása pedig semmiképp sem illeszthető a jelenlegi alkotmányos keretek közé. Magyarország az alkotmányos honfoglalás éveit éli. Számos intézményünk részletes szabályai finomításra szorulnak. Az alapintézmények változtatása, tökéletesítése csak konszenzussal lehetséges, miután ezeket kétharmados törvények szabályozzák. Bizonyos azonban, hogy a politikai érintkezés szabályait később sem sikerülieljeskönűen törvényekben rögzíteni, ezért valamennyi párt felelőssége, hogy milyen szokások rögzülnek Magyarországon. Naponta kritizálja-e a kormány, illetve a kormánykoalíció a köztársasági el- i nököt, milyen szintig tekintik a poli- i tikai pártok az állami intézmények vezetését a politikai zsákmány réj szének, törekednek-e a politikai erők azokban a kérdésekben is konszen| zus kialakítására, amelyek több kor. mány működésére kihatóak, olyan kinevezések esetén pedig, ahol előreláthatóan komoly feszültségek várhatók, kezdeményez-e a miniszterelnök a köztársaság elnökénél informális egyeztetést vagy megbeszélést. Civilizálódik-e a politika, vagy az indulatok érdeket helyettesítő szikrázása válik általánossá. ÁDERJÁNOS • a Fidesz országgyűlési képviselője
