Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-23 / 8123. szám

Alkotmányos zavarodottság Magyar Hírlap, 1991.szept.17. tr miniszterelnök maga is hangsúlyozta, és a törvény indoklásába is bekerült, hogy a kormány azért kéri kinevezési jogának átruházását a köztársasági elnökre, hogy »...a sajtószabadság alkotmányban meghatározott elve mind teljesebben valósuljon meg, továbbá, hogy a törvényben meghatározott intézmények tekintetében a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon.« Az alkotmány idézett generális felhatalmazásán kívül ez az indoklás és ez a miniszteri expozé adhatott alapot a köztársasági elnöknek az aláírás megtagadására.” /• Második hete folyik indulatos vita j a köztársasági elnök jogállásának, al- J kotmányos szerepének értelmezésé­ről. A főbb kérdések, amiket szinte j> valamennyi hozzászóló körbejárt: { reprezentatív-e a köztársasági elnöki i intézményünk, a kinevezési jogosít- i ványok biztosítanak-e mérlegelési I lehetőséget az államfőnek, mit jelent a hadsereg-főparancsnoki jogkör. A köztársasági intézmény kodifi­kálásakor elsősorban az 1946-os ma­gyar megoldást, valamint a különbö­ző európai parlamentáris országok­ban kialakult gyakorlatot vették fi­gyelembe. Az 1946. évi 1. törvény alapvetően reprezentatív köztársasá­gi elnöki intézményt hozott létre. A törvény több részét (például a köz­­társasági elnök választásának szabá­lyait) az 1990-es alkotmánymódosí­­^ tás szó szerint átvette. A jelentősebb­nek mondható különbségek —jelen­leg a köztársasági elnököt és a parla­mentet nem azonos időszakra vá­lasztják, a köztársasági elnök egy­szer újraválasztható, a köztársasági elnök felelősségre vonása kikerült a parlament hatásköréből, a köztársa­sági elnök nem minden intézkedése kötött miniszteri ellenjegyzéshez, az államfő a hadsereg főparancsnoka — azt mutatják, hogy az államfő sú­lyát a 46-os megoldáshoz képest va- , lamelyest növelték. Ugyanakkor az alkotmány részletes szabályai vilá­gosan biztonyítják, hogy ez a kü­lönbség még mindig nem eredmé­nyezett a parlamentáris köztársasá­gokban álalánosan alkalmazott meg­oldásoktól eltérő és az államfő politi­kai súlyát a félprezidenciálts megol­dásokhoz közelítő elmozdulást. Azokban az európai országokban, ahol a magyarhoz hasonló alkotmá­nyos berendezkedést alkalmaznak, a köztársasági elnökre jellemző, hogy távol tartja magát a napi politikai küzdelmektől. Szerepe elsősorban a bel- és külpolitikai válságok idején nő meg. Ekkor is főként konszenzus­kereső, konfliktus csillapító, közvetí­tő, a politikai működési zavarokat el­hárító tevékenységet végez. Külpoli- i tikai lépéseiben, nyilatkozataiban a 1 kormány politikájához igazodik (ezt azonban többnyire csupán alkotmá­nyos szokások rögzítik). A köztársa­sági elnöki aktusok — van, ahol még a nyilatkozatok is — miniszteri el­lenjegyzéshez kötöttek. A többi al­kotmányos intézményhez képest a köztársasági elnök estében van a leg­nagyobb szerepe különböző politikai' szokásoknak, (amiket természetesen az alkotmány nem rögzít). Ezek kö­zé tartozik a különböző előterjeszté­sek elnöki jóváhagyása. Az összeha­sonlító alkotmányjogi elemzések azt mutatják, hogy az alkotmányban rögzített szabályok mellett az alkot­mányos szokások döntik el azt, hogy ilyenkor a köztársasági elnöknek van-e mérlegelési joga, vagy köteles minden további nélkül aláírni az elő­terjesztést. Azonban ott is, ahol hall­gatólagosan vétójoga van a köztársa­sági elnöknek, csak igen kivételesen fordul elő, hogy az aláírást megta­gadja. Az alkotmánymódosítás előkészí­tésekor, 1989-ben az Ellenzéki Ke­rékasztal egyetlen tagja sem kérdője­lezte meg, hogy a köztársasági elnö­ki intézmény alapvetően ezen ismér­vek mentén alakuljon ki. A politikai szándék az alkotmányban rögzített elemekből is jól kiolvasható, hiszen lényegesen más a súlya a köztársasá­gi elnöknek súlyos bel- és külpoliti­kai válságok idején, mint békeidő­ben. Ugyanakkor az alkotmány min­den esetben megfelelő ellensúlyok­kal biztosítja, hogy a köztársasági el­nök ne rendelkezzen túlzott hatalom­mal. Valamennyi jelentősebb dönté­sét vagy a parlament, vagy a kor­mány ellenőrzi. A köztársasági elnök kinyilvánít­hatja ugyan a hadiállapotot, rendkí­vüli állapotot hirdethet ki, de csak az Országgyűlés akadályoztatása ese­tén. Annak eldöntésére pedig, hogy az Országgyűlés akadályoztatva van­­e, illetve hogy a fenti intézkedések indokoltak-e, az Alkotmánybíróság elnöke, az Országgyűlés elnöke és a miniszterelnök együttesen jogosult. A rendkívüli állapot idején szüksé­ges intézkedéseket nem a köztársasá-1 gi elnök teszi meg, hanem a Honvé­delmi Tanács, aminek csupán az el­nöke a köztársasági elnök. Szükség­­állapot idején a köztársasági elnök dönt ugyan a fegyveres erők alkal­mazásáról, de intézkedéseit — amelyek egyébként is csak 30 napig érvényesek — akár az Országgyűlés, vagy ha az nem ülésezik, az Ország­­gyűlés Honvédelmi Bizottsága fel­függesztheti. A köztársasági elnök békeidőben hozott aktusai között is alig találunk ellensúly-nélkülieket. A köztársasági elnök kérelmére rendkívüli ülésre össze kell hívni az Oszággyűlést. (Ez a jog azonban megilleti a kormányt és a képviselők egyötödét is.) Képvi­seli a magyar államot, felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bi­zottságok ülésein, javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megté­telére. A többi elnöki aktus hatóköréi, il­letve az államfő döntési szabóságát maga az alkotmány korlátozza. Az Országgyűlés alakuló ülését ugyan a köztársasági elnök hívja össze, de a választást követő egy hó­napon belül ennek meg kell történ­nie. Az Országgyűlés ülését ugyan elnapolhatja, de egy ülésszak alatt csak egy alkalommal és akkor is csak 30 napra. Ráadásul a képvise­lők egyötöde a 30 napot 8 napra csökkentheti. A törvényeket meg­fontolásra visszaküldheti az Ország­­gyűlésnek, de ha az Országgyűlés azt újból, változatlan tartalommal fo­gadja el. már ki kell hirdetnie. Ha egy törvény alkotmányellenes­ségét észlelve az Alkotmánybíróság­hoz fordul, a végső döntés ismét csak nem az ő kezében van. A parlamentet feloszlathatja ugyan, de csak akkor, ha 12 hónapon belül négy alkalommal az Ország­­gyűlés megvonja a bizalmat a kor­mánytól, vagy ha a kormány megbí­zatásának megszűnését követően 40 napon belül nem választ miniszterel­nököt a törvényhozó testület. Döntés előtt a köztársasági elnök köteles konzultálni a pártok vezetőivel, és ha feloszlatja a parlamentet, 3 hónapon belül új választást kell tartani. A köztársasági elnök valamennyi kinevezése — a nagykövetektől az egyetemi tanárokig — miniszterel­nöki vagy miniszteri ellenjegy zéshez kötött. Az alkotmány szövegéből ki­tűnik, hogy számos esetben az alap­törvény nem kíván a köztársasági el­nöknek mérlegelési jogot adni. [Pél­—?

Next

/
Thumbnails
Contents