Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-20 / 8122. szám

Pesti Hírlap, 1991.szept.17. Szemtől szemben Sára Sándorral • A televízió »«I» »M«<m>n i küipolitikai főszerkesztéséé műsorát. Ebből • rtolnunrntumsnyagből koztunk részleteket. Sára Séwktfnl JáraiJudit VSLkfüTsk^írdeme*úmksbbdol^entumfihnrakénltv* s*ámoo őt. magyvfilm***­igen. VbJtsk >«*<«- jáiAlrfilmj«- Szuverén operatőrként képterem tó hntánájál olyan művek dtcsénk, mint a Sodrás­ban, az Apa, a Tízezer nap, v^y a Szindbád. Rendezőként jgaz sikert aratott a Feldobott kővel, a Holnap lesz fácánnal, a Ibske a körtén sUtttl, de mégis a honi dokumentumfilm pioniija és immár nagy öregje ó. Konok és szívós ember, aki bulldogterméssettel taggaqs a múltat a jelent, a kis és nagy históriát. Keresett kortanút, megazólaltatxa a társadalom peremére szorítoftakaL Krónikása a aoradrámáknak és nr.iiurstiagé­­diáknak A Galga menti Ibrán született 1935-ban. Sok helyen élt, sok mindent megélt. Túra, Tkiad, Aszód, Berettyóújfalu, végül Budapest, fWrJ érettségizik. Majd fruArá« és filmművészeti főiskola. Már első munkáiban a vállalni érdemesről szól, és azóta is. liga értetlenségekkel, tilalomfákkal és betiltásokkal teli, de soha nem meghátrálással és megállói vázzal. Csoóri szavaival élve, felfedezte azt, amit mjátoamt magyar­­tk tartott. Ez volt tán a legnagyobb tette, és ezért örvénylett, örvénylik körülötte a vihar." — Mi vonzotta a filmművészetben, hogyha Ikladon például nem is volt mozi ? , i — Láttam filmeket, és néhány hónap alatt szakkönyvekből tanul­va és tulajdonképpen autodidakta módon kezdtem el fényképezni. — Kitől tanulta a szakmát? Kik voltak a mesterei ? — Badal János volt a tanárom. A főiskolai évek alatt minden nyarat valamilyen produkció forgatásán töltöttem, tehát alulról kezdtük megtanulni a szakmát, mindent csi­náltunk. És ezek nagyon hasznosak voltak. Utolsó évben volt tanárom Illés Gyuri. Keleti Márton , ő volt ak­kor a filmtanszék-vezető, nem akar­ta aláírni a diplomámat, háromszor eldugta. — Miért? — Mert 1956-ban a főiskola for­radalmi bizottságának tagja voltam. Hajszálon múlott, hogy én akkor ki­kerülök a szakmából, de Szóts Ist­ván, Olty Magda, aki akkora főisko­la igazgatója volt és ülés György mellém álltak, úgyhogy emiatt nem kerültem ki, de Marci bátyánk azt terjesztette, aminek persze semmi alapja nem volt, hogy én géppisz­tollyal kergettem őt a főiskola körül. SÉMÁK VAGY DOKUMENTUMOK — Akkor mennyire volt kötelező a szocialista realizmus sémáiban gon­dolkodni? Csinálhatott volna-e mást is vizgafilmként, mint a Pálya­munkásokat? — A szocialista realizmus az elő­írt és kötelező szemléletmód volt, de hát senki sem tudta, hogy mi is az valójában, ami sok esetben nem volt baj. De a Pályamunkásokat egyálta­lán nem azért választotta a Gaál Pista, hogy a munkásokról beszél­jen, hanem a dallama miatt. Ahogy a munkások dolgoznak ebben a film­ben, abban egy nagyon szép mun­kadallam van, mert ritmusra kram­­pácsolják a követ. Főleg ennek a munkának a zeneisége fogta meg. — Miért csinál dokumentumfil­met? — 1961-ben Sík Igor barátomat megkeresték a pártközpontból, hogy akarnak a cigányokkal kapcso­latban párthatározatot hozni, és jó volna valami filmi információ is. Azt mondta, hogy csináljuk meg mi ket­ten. Keskenyre leforgattunk egy 30- 45 perces anyagot, én azt azóta sem láttam. Bekerült a pártközpontba’ háttér- és információs anyagként. Engem két szándék vezetett. Az egyik az, hogy szimpátiát keltsek a cigányok iránt. A másik pedig, hogy akkoriban én elképzelhetetlennek tartottam, hogy ül valaki a kamera előtt és beszél. Tehát mindig valami szituációt keresett az ember, vagy valami eseményt. Ami fehér folt volt. — De hát nyilván nem volt vélet­len a választás, ahogy ön a székely­­ségröl irt, vagy székelységröl készí­tett dokumentumfilmet, vagy az asszonyokról, akik a szovjetunióbeli lágerekben sínylődtek. A Csonka Be­­regről. — Én valamilyen módon ezekhez a témákhoz kapcsolódtam, átéltem ókét. Mondjuk a székelyeket úgy, hogy nagyon sok székely menekült­tel találkoztam a háború alatt. El­hagyták Erdélyt, jöttek szekerekkel és aztán beszállásoltak ide, oda, amoda, hozzánk is. Aztán, amikor 1966-ban forgattuk az ítélet című filmet, én végigjártam Erdélyt motí­vumkeresés címén, meg üjráolvas­tam mindent, amit akkor csak lehe­tett. A BETILTÁS KOCKÁZATA —Mennyire volt kockázatos az el­múlt évtizedekben filmet készíteni a székelységröl, vagy a doni magyar hadseregről? — Valójában nem volt túl kocká­zatos. A második magyar hadsereg­ről szóló filmet a nyolcvanas évek elején kezdtem. Akkor már elég is­mert voltam a játékfilm területén. Nem lehetett az embert víz alá nyomni, vagy a pályáról kiszorítani. —Egy kezdő rendezőt még lehe­tett volna ? — Biztos. Egészen biztos. Szá­momra nem volt kockázatos. A koc­kázata az volt, hogy nem fogják be­mutatni, ez be is következett majd­nem mindig. — Miért fogott bele a második magyar hadsereg történetének a fel-I dolgozásába? — Megmondom, mert nagyon j egyszerű és prózai okai vagy indokai j is voltak. Azt mondták, hogy nincs ' pénz. A pénztelenségi mizéria ná­lunk, a filmszakmában nagyon ré­gen kezdődött, és akkor meg is dü­hödtem kicsit és azt mondtam, hogy akkor le fogom redukálni a film­gyártást a legolcsóbbra. A legol­csóbb az, amikor egy kamera van, mint most és egy ember, mint én, és beszél, ugye, ennél olcsóbb nincsen. — Nyilván nemcsak ilyen meg­fontolásból készített dokumentum­t filmet. — Hót persze, hogy nem, de to­vább folytattam, mert akkor még gondolkoztam, hogy ebbe a második magyar hadseregről szóló filmbe * kezdjek-e bele, vagy pedig Bihari Józsefről készítsek portréfilmet. És akkor Csoóri Sándorral is meg­­hánytuk-vetettük, és abban marad­tunk, hogy mégis először a második j magyar hadsereg dolgainak járjak én valamelyest a végére, amit azért Bqjnálok most már, mert Józsi bácsi ! közben meghalt. — Hogy adták egy művész tudtá­ra akkoriban, hogy amit csinál, az nem kell, azt nem fogják engedélyez­ni, legjobb, ha abbahagyja? — Hát nézze, én lényegében egy játékfilmem sorsáról vagy meg nem v aló su lás áról tudok itt beszélni. Én szerettem volna 69-ben a madéfalvi történetet leforgatni. Erről Csoóri Sándorral legalább három forgató­­könyvet írtunk. Egyik megjelent a Tiszatájban, a másik az Alföldben, de nem lehetetett filmet készíteni belőle. Először azt mondták, hogy •okba kerül, nincs rá pénz, aztán azt mondták, hogy politikai okok miatt. A kérdésére most fogok válaszolni. Én visszakaptam egyszer egy forga-

Next

/
Thumbnails
Contents