Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-20 / 8122. szám

Pesti Hírlap, 1991.szept.17

(“C

már a kvótában aem tudnának megegyezni, egy ilyen felosztás biztosan nem hozná meg sem az igazságos rendezést, sem a megbékélést ezen a területen, mert egy ilyen kis országnak legfeljebb egy televíziós, rádiós garnitúrára futja, és az sem nem darabolható tetszés szerint, sem át nem ültethető egyik politikai székből a másikba. műsorról műsorra. A magyar viszonyok között tehát szinte szükségszerűen jön létre az a maihoz hasonló helyzet, amikor a közhangulat és a politikai véleményformálás szempontjából legfontosabb tv és rádió a megfelelő-központi szabályozás híján egyetlen meghatározott politikai arculatú csapat döntő befolyása alá kerül, hátrányos helyzetbe hozva minden más pártot, irányzatot és felfogást. Ha azonban ebbe a nyilvánvalóan igazságtalan és antidemokratikus helyzetbe bárki be akarna avatkozni akár a hatalom, akár a társadalom (más pártok stb.) odajárói, azonnal megszólal a tiltakozó kórus, amelyik a beavatkozási kísérletben az újságírói szabadság veszélyeztetését, a demokrácia megsértését látja és a „hír szent, a vélemény szabad” ideológia jegyében körömszakadtáig védi az elfoglalt bástyákat. Pedig ez az érvelés hamis. Ugyanis a demokrácia nem attól demokrácia, hogy az újságíró azt mond, amit akar, hanem attól, hogy érvényesül a korábban felsorolt három feltétel: 1. biztosítva van az önálló véleményalkotáshoz szükséges információk szabad áramoltatása, más szóval a tájékoztatás széleskörű, objektív és arányos; 2. ezek 1 alapján az állampolgár szabadon | formálhatja meg a véleményét, illetve szabadon választhat az ismert programok és ideológiák között, és végül 3. a sajtó eszközöket szolgáltat a hatalom ellenőrzéséhez. Ha egy országban nincs elegendő pénz, technika és kellő létszámú felkészült újságírói gárda ahhoz, hogy mindegyik a saját szólamát fújva, egymás hatását megfelelően kiegyensúlyozva együttesen teljesítse ezeket a követelményeket, akkor megfelelő törvényes szabályozás és központi ellenőrzés mellett ugyanannak a gárdának kell vállalnia e követelmények teljesítését.

MAGAS SZÍNVONALÚ KÉPZÉS KELL

Ilyen körülmények között az újságíró a tájékoztatás döntően' fontos, magas színvonalúén képzett, a törvényes és etikai követelmények által meghatározott módon korlátozott felelős munkása. akinek személyes demokratikus jogait alá kell rendelnie a társadalom demokratikus szükségleteinek. Gondoljunk azonban arra, hogy nincs ez másként a bíráknál, katonáknál és rendőröknél sem, mégsem állítja senki, hogy ezek a parciális korlátozások sértenék a demokráciát. Itt és most, a sajátos magyar viszonyok között tehát az újságíró nem helyettesítheti be a társadalom demokratikusjogait a saját jogaival, illetve a személyi szabadságjogok érvényesítése csak korlátozott, szabályozott módon történhet. A mai rendezetlen körülmények között Magyarországon sajnos előállt az az abnormális helyzet, hogy az újságírók egy része saját szabadságát az állampolgárok szabadságának a rovására gyakorolja, mivel tendenciózusan egyoldalú politikai beállítottságuk lehetetlenné teszi a fenti hármas követelmény teljesítését.

Téved azonban, aki azt hiszi, hogy ez a helyzet az újságírók többségének a politikai elfogultsága, tehát valamilyen egy irányba súlyozódó meggyőződése miatt alakult így ki. Sajnos, a helyzet ennél sokkal rosszabb. A Kádár-rendszerben egységes irányítás alatt álló, politikailag homogén sajtó működött szigorú szervezeti és személyi hierarchiával. Ez kitermelt egy lényegében állandó személyi összetételű vezető réteget, amelyik, valójában a kommunista pártot képviselte az - újságíró-társadalommal szemben, bár látszólag az újságírók \ képviseletében lépett fel. Ennek a nem túl nagy létszámú csoportnak a lelkét súlyos politikai bűnök nyomják, mert rendkívül fontos szerepet játszott egy idegen érdekeket szolgáló, népellenes diktatúra legitimálásában. Ezek az emberek joggal félnek attól, hogy az új rendszer szántónkén rajtuk ezeket a politikai bűnöket és kisepri őket a nem kis társadalmi presztízzsel járó jól fizetett állásaikból. Ugyanakkor nem adják könnyen a bőrüket és minden bolsevik gátlástalanságukkal és célratörésükkel, a régen megtanult maffiás-konspiratív módszerek és a korábbi összeköttetések hatásos felhasználásával, valmint a liberálisokkal kötött kölcsönösen elvtelen politikai szövetség segítségével kiépítették a maguk érődéit a sajtó sáncai között, s innen folytatnak elszánt háborút az új magyar demokrácia és a kormány ellen. Eközben az említett mafiiáskonspiratív módszereket hatásosan alkalmazva megfélemlítik és egzisztenciálisan függő helyzetbe hozzák az újságíró társadalom alacsonyabb beosztású, fiatalabb és így kiszolgáltatottabb részét, ugyanakkor viszont védelmet nyújtanak és kedvező lehetőségeket teremtenek a velük összetartozó, a nekik engedelmes újságírók számára. Ez a maffia ma a magyar sajtóban rendkívül erős. és szinte kizárólagosan képes döteni arról, hogy ki dolgozhat és milyen pozíciót érhet el az újságíró szakmában. így egyelőre hiábajelent meg az újságíróknak egy olyan új, fiatal nemzedéke, amely valóban mentes a múlt politikai bűneitől, az egzisztenciájukat alapvetően kézbentartó csoporttal szemben lényegében tehetetlenek és alkalmazkodniuk kell az általa támasztott politikai követelményekhez, amelyek lényege az elvakult, a tényeket semmibevevö kormányellenesség. Alapjában szó sincs tehát a fennen hangoztatott demokráciáról és sajtószabadságról. Ezeket a jelszavakat ez a vesztét érző, de még nagyon erős, kommunista, de a liberálisokkal szoros érdekszövetségre lépett régi újságíró gárda csak szűk érdekeinek a takargatására használja, mit sem törődve a demokráciához és a sajtószabadsághoz fűződő valódi társadalmi érdekekkel.

MAFFIÁS TÍPUSÚ ÉRDEKSZÖVETSÉG

A világon minden konspirativ módszereket alkalmazó maffiás típusú érdekszövetség közös vonása az, hogy érdekeinek az érvényesítésében könyörtelenül jár el, semmibe véve az etika és a társadalmi közérdek szempontjait. Naiv illúzió tehát swfámilj^g kompromisszum lehetőségében, a belátásban vagy a tisztességben reménykedni. A maffiával szemben csak a legkeményebb társadalmi reflexek működtetése lehet i eredméyes, mert egy maffiát csak j felszámolni lehet, jobb belátásra i bírni nem. Nincs olyan kompromisszum, nincs olyan modus vivendi, ami lehetővé tenné a kér! dés békés megoldását. Ha tehát korrekt, objektív és szakszerű sajtót, rádiót és televíziót aka■ runk, amelyik minden tekintet; ben megfelel a demokratikus kő} vetelményeknek, nem engedhet| jük továbbra is szabadjára a dől; gokat. Nyíltan meg kell nevez- i nünk a magyar írott sajtó, a rádió ' is a televízió bolsevik-liberális információs médiákból őket és legodaadóbb híveiket. Ennek során azonban kellő körültekintéssel kell eljárnunk, és semmi bántódása nem eshet azoknak, akik szakszerűen, tisztességesen és demokratikusan akarják gyakorolni rendkívül fontos mesterségüket: a választópolgárok széles körű, objektív és arányos tájékoztatását.