Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-18 / 8120. szám

H V G,1991.szept.7.

akkor nem szabad azt gondolni, hogy a teljes hitelvisszafizetés az egyetlen lehetséges megoldás.

HVG: A legfrissebb jelentések mégis arról szólnak, hogy a lengyel gazdaság egyensúlya nem javult, hanem romlott, az idei költségvetési deficit másfélszerese a tervezettnek. Mit segített akkor az adósságelengedés?

J. S.: Rendkívül sokat. Lengyelország gazdasága eleve nagvon beteg volt. ha ennek tetejébe még adósságait is fizetnie kellett volna, az tragédiába torkollt volna. A lengyel gazdaság ma sokkal jobb helyzetben \an, igaz. hogy a költségvetés hiánya nagyobb a vártnál, de a bruttó hazai tennék (GDP) arámiban számolva kisebb. mint Magyarországé. Az egykori hiperinfláció tükrében a mostani, havi 1-2 százalékos inflációs ráta nagv siker, s ez sem rosszabb a magvarországi helyzetnél. A zlotv árfolyama a tavaiv év eleji nagv leértékelés óta meglehetősen stabil. Ahhoz képest, hogv Lengyelország honnan indult. minden meglévő nehézség ellenére ezek nagy on jelentős eredménvek.

HVG: Sokak szerint az. amit ön általános megoldáskent javasol, csak Lengyelországra igaz. mert a lengyel adósságelengedésnek - tekintélyes nyugad szakértőkön ldvtil - olyan befolyásos támogatói voltak, mint az Egyesült .Államokban politikailag igen fontos „lengyel lobby'”. Magyarországnak viszont Üven külső képviselői nincsenek. '

J. S.: Szerintem Magvarorszagot igenis nagyon sokan támogatják nvugaton. felismerve az itteni reformok jelentőségét. .Azt persze elismerem, hogs- a további hitelek reménve szempontjából valóban hordoz veszélveket az. ha az adósságkönnyítés témáját maga az adós veti fel. Ha minden körülményi mérlegelve egy kormánv a pontos hitelfizetés politikáját hirded meg, akkor nem célszerű „csak ügy", mellékesen, mondjuk átütemezést emlegetni. Én nem állítottam soha, hogy mindenképpen adósságkönnyítést kell kérni, csak azt, hogy a nemzetgazdasági stabilitást és a reformokat nem szabad feláldozni a fizetőképesség oltárán.

HVG: Kritikusai bírálják azt az álláspontját is, hogy a nagyszabású reformokkal egyidejűleg lehet, sőt kell bevezetni a valuta konvertibilitását, ahogy az az ön tanácsára Lengyelországban és Jugoszláviában történt. Szerintük ez vagy csak időleges, vagy csak látszólagos konverdbilitáshoz vezet, s hogy valójában a reformok betetőzéseként szabad csak bejelenteni a valutakonvertibilitást. Ezt az elvet követi a „Kupa-program” is. Ebben is tévesnek tartja a „magyar modellt”?

J. S.: Azt hiszem, ez a bírálat terminológiai zavarból ered. Különböző emberek különféleképpen érthetik a konvertibilitást Lengyelország esetében én ezt elsősorban a folyó fizetésekre - a külkereskedelemre, a külföldi befektetők profigának repatriálási lehetőségére - értem, nem általános, mindenkire kiterjedő átválthatóságra. Magyarországon a forint ebben az énelemben viszont már lényegében konvertibilis, csak itt ez nem egvetlen nagyszabású intézkedés résén jött létre, hanem több év során. A zloty konvertibilitásának bevezetése 1990-ben szerintem helves és sikeres volt, a lengyel expón értéke az

1988-as 7 milliárd dollárról az idén körülbelül 13 milliárd dollárra nő.

HVG: A kelet-európai gazdaságok sorsa aligha választható el attól, hogy mi történik a Szovjetunióban, de az is nyilvánvaló, hogy ott végképp elképzelhetetlen a piacgazdasag „hagyományos” felépítése. Egyáltalában van erre ott remény?

j. S.: .Az elmúlt tíz hónapban együtt dolgoztain az úgynevezett 500 napos terven Gngorij Javlinszkijjal. aki most a szovjet gazdasági reformok egyik iránvítója lett. A fő kérdés most persze az. hogy fennmarad-e egváltalában a Szovjetunió, de a rendkívüli bizonvtalanságok ellenére is arra koncentrálunk, hogv a tervben lefektetett radikális átalakításokat végre lehessen hajtani, elsősorban stabilizálni a hiperinflációba rohanó gazdaságot. A Szovjetunió összeomlása ugyanis - nagvobb méretekben - a Habsburg-birodalom század eleji szétesésére hasonlít: az utódállamokban akkor is száguldó infláció következett be. A rubelt tehát stabillá és konvertibilissé kell tenni, amit erős leértékeléssel és nagyon szigorú monetáris és költségvetési poltikával lehet elérni. Ez persze súlyos társadalmi zavarokhoz vezethet, és ezért nélkülözhetetlen az egyidejű nyugati pénzügyi segítség. Ezután igen gyorsan ki kellene alakítani és életbe léptetni a nyugati gazdasági törvények lényegét magában foglaló kereskedelmi kódexet. A privatizációt illetően a kiskereskedelemben a kelet-európai országokban alkalmazott módszerek - eladás, bérbeadás - árúltethetőek lehetnek, az igazán fogas kérdés az, hogy mit lehet kezdeni a nagyvállalatokkal. Ez ügyben eléggé pesszimista vagyok, hiszen az igazán jó megoldást a kisebb országok sem találták meg. Talán a Szovjetunióban is a pragmatizmus segítene: egyetlen törvénnyel minden vállalatot társasággá kellene átalakítani, a részvények 30-40 százalékát az ott dolgozóknak szétosztani, majd utat adni a tömeges spontán privatizációnak, bizonyos keretszabályok szerint. A Szovjetunióban is érvényesnek tartom azonban azt az elméletemet, hogv nagyon gvorsan kell akcióba lépni: megfigvelésem szennt demokratikus rendszerekben a kormányoknak hatalomra lépésük első hat hónapjában van meg a radikális cselekvéshez szükséges szabadságuk. Utána már elkezdenek működni az önigazolási mechanizmusok, és a következő választásokkal kapcsolatos megfontolások.

HVG: Ön korábban a jugoszláv kormánynak is adott tanácsokat, legújabban pedig a szlovén kormányt segíti. Jugoszlávia egyik kátyúból a másikba bukdácsolt, a szlovén gazdaságot azonban önállóan is életképesnek tartja?

J. S.; Markovic jugoszláv kormánvfőve!

1989-ben kezdtem egvútt dolgozni a jugoszláv gazdaság 199Ö-ben indított stabilizálási programiin. Ez a kezdeti sikerek után kudarcot vallott, méghozzá két ok miatt: a Xvugat nem adott elég segítsége: hozzá, és a belső politikai rendszer megbomlott. A köztársaságok önállósodási törekvései következtében a központból gyakorlatilag semmit sem lehetett már végrehajtani. Jugoszláviának egyébként gazdaságilag rosszabbak az eséhei. mint a Szovjetuniónak. mert míg a szovjet utódállamok közül a legnagvobb Oroszország radikális reformpolitikára törekszik. Jugoszláviában éppen a legnagvobb köztársaság - Szerbia - a legkonzervatívabb kommunista. .Ami közelebbről Szlovéniát illeti, az ország mérete önmagában nem lényeges. kis gazdaság is jól prosperálhat, ha képes a nemzetközi integrációra. Itt az a fő kérdés, hogvan tudják lazítani a Szerbiához olv szorosan fűződő gazdasági szálakat és új kapcsolatokat teremteni. Ez csak akkor sikerülhet, ha ezúttal a Nvugnt bölcsen cselekszik és szabad utat enged a szlovén áruknak a piacaira.

HVG: Önnek szinte mindegyik keleteurópai ország gazdaságirányitásaval volt vagy van hivatalos tanácsadói kapcsolata - Magyarországot kivéve. Mit gondol, miért?

J. S.: Én sok magyar kormánvtiszmselővel is közvetlen, jó viszonyban vagyok, igaz, ez nem hivatalos megbízás, s nem igazán töprengtem ennek az okán. Nemzetközi konferenciákon gyakran találkozunk, kicseréljük véleményünket.Én ilyenkor is azt mondom, amit .hivatalosan" tanácsolnék: Magyarországon most elsősorban a privatizáció társadalmilag elfogadott módszerekkel történő meggyorsítása a kulcskérdés, ez nem eshet politikai viták áldozatául, nem téríthetik el pártérdekek. Magyarország ezzel szinte mindem elérhet, enélkül azonban semmit. KOCSIS GYÖRGY!