Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-03 / 8111. szám
Magyar Hírlap, 1991. augusztus 31. ; T Somogyi Ferenc külügyi államtitkárral beszélget Pintér Dezső ÚJ HELYÜNK AZ ÚJ EURÓPÁBAN Somogyi Ferenc külügyminisztérium! államtitkár bízik abban, hogy a Szovjetunióban „egy a mienkhez hasonló fejlődés kibontakozása kedvező hatással lesz a számunkra továbbra is rendkívül fontos magyar—szovjet kapcsolatokra, az új típusú együttműködés mechanizmusának kialakítására is”. A jugoszláviai válsággal kapcsolatban az államtitkár egyebek mellett kijelentette: „készek vagyunk rendkívül kényes helyzetünkben is konstruktív szerepet vállalni a kibontakozást célzó nemzetközi erőfeszítésekben.” — Változatlanul a szovjetunióbeli események állnak a világpolitikai érdeklődés homlokterében. Hogyan értékelhetők a történtek a nemzetközi összefüggések és a magyar külpolitika szempontjából? — A konzervatív erők puccskísérletének kudarca bebizonyította, hogy bár a további súlyos válságok lehetőségét nem lehet kizárni, a szovjetunióbeli demokratikus változások legalapvetőbb elemei visszafordíthatatlanná váltak. A további •események irányát és tartalmát döntően a politikai erőviszonyok most folyó átrendeződése határozza meg. de véleményem szerint jelentősen megnőttek a radikális, a rendszerváltozás irányába mutató fejlődés lehetőségei. Ez feltétele a továbbra is feszítő gazdasági válság és etnikai problémák megoldásának. Emellett elengedhetetlen a köztársaságok viszonyának megnyugtató, az egymás közti problémák áthidalásán kívül a Szovjetunió főleg biztonsági, leszerelési kérdésekben vállalt nemzetközi szerződéses kötelezettségeinek tiszteletben tartását is garantáló rendezése. Ami a további világpolitikai vonatkozásokat illeti: a nemzetközi tényezők jelentős szerepet játszottak a demokratikus erők gyors győzelmében, és még jelentősebb szerepet kell játszaniuk az előremutató szovjet fejlődés hatékony támogatásában. Csak így biztosítható, hogy a létrejövő új államszövetség valóban Európa részévé, megbízható. együttműködő partnerré válhasson. Reményeim szerint a nemzetközi közösség a térség szélesebb összefüggéseit, a kelet-középeurópai országok érdekeit is figyelembe véve felel majd meg ennek a kihívásnak. Ugyanakkor bízom abban. hogy egy a mienkhez hasonló fejlődés kibontakozása kedvező hatással lesz a számunkra továbbra is rendkívül fontos magyar—szovjet kapcsolatokra, az új típusú együttműködés mechanizmusának kialakítására is. Ebben egyre nagyobb szerepet játszanak majd az új szövetségi szerződést aláíró, illetve az attól távolmaradó köztársaságokkal való közvetlen kontaktusaink. Külön kategória a diplomáciai kapcsolatok létesítésével független, szuverén országoknak elismert három balti állam. — Nem gondolja, hogy sok tekintetben hasonló problémák jellemzik Jugoszlávia helyzetéi is? — Déli szomszédunkban a válság — bizonyos mértékig a moszkvai események árnyékában — sajnos tovább éleződött. Különösen aggasztóak a belső határok erőszakos megváltoztatására irányuló törekvések. amelyek az egész térség stabilitását és az európai status quo-t is veszélyeztetik. Hasonló hatású a Jugoszláviában élő nemzeti — köztük a magyar és főleg a még nagyobb létszámú albán — kisebbségek helyzetének romlása. Véleményem szerint csak egységes és határozott nemzetközi fellépés késztetheti a szembenálló feleket arra. hogy az életképtelennek bizonyult jugoszláv állami struktúra szétesése utáni korszakról demokratikus úton. az európai elveket és normákat, a népek önrendelkezési jogát, valamint a kisebbségek jogait tiszteletben tartva jussanak megegyezésre. Magyarország közvetlenül érdekelt a válság mielőbbi rendezésében. Ennek megfelelően készek vagyunk rendkívül kényes helyzetünkben is konstruktív szerepet vállalni a kibontakozást célzó nemzetközi erőfeszítésekben. Ennek szellemében szorgalmazzuk többek között, hogy az európai államok vállaljanak kötelezettséget arra, hogy belső politikai problémáik rendezésében tartózkodnak a fegyveres erők és általában az erőszak alkalmazásától. — A napokban egy nyugati lap a magyar külpolitika aktivitását szélesebb összefüggésekben• elemezve azt írta, hogy az nagyobbnak mutatja magát, mint amekkora Magyarország. Ez a megjegyzés lehel dicséret, lehet bírálat is. Ön hogyan fogadja? — A kis országok, így Magyarország számára is rendkívül fontos. hogy aktív diplomáciai tevékenységgel segítsék megteremteni a belső fejlődéshez szükséges nemzetközi feltételeket. Már eddig is többször előfordult, hogy külpolitikai aktivitásunk lényegesen nagyobb volt annál, mint ami hazánk mérete^ iből következne. Utóbbi példákként a nyolcvanas évek elejére vagy a reformfolyamat évtized végi kibontakozására utalnék. Az persze hiba. ha ennek a fokozott aktivitásnak • nincs konstruktív tartalma, s csak raránytévesztésről. küldetéstudatról, »vagy szükségtelen rivalizálásról van sszó. A kulcs szerintem a realitások «'figyelembevétele. A realizmust .azonban nem szabad fatalizmusíként. egyszerűen a korlátok felismeréseként értelmezni: abban benne van az adott helyzetben rejlő lehetőségek felkutatása és kihasználása is. Ez utóbbi elmulasztása negatívan .befolyásolja a nemzeti érdekek érvényesülését. így hosszú távra ható. megbocsáthatatlan hiba. — A nemzeti érdekek képviselete bonyolult feladat a szakadatlanul változó világban. Mennyire lehet előre gondolkodni, tervezni? — A nemzeti érdek alapvető elemeinek. például az ország szuverenitásának és biztonságának szavatolása állandó, míg más összetevői a belső és külső körülmények alakulásától függően módosulnak. Ez utóbbiaknak csak egy része prognosztizálható. Mindez jelentősen befolyásolja az érdekérvényesítés eszköztárának, a külpolitikának a tervezhetőségét is, a rögtönzéseket tehát nem lehet kiiktatni. Döntő azonban, hogy az alapvető kérdésekben világos koncepciónk legyen — lehetőleg széles körű nemzeti egyetértés alapján — és a különböző megnyilvánulások, illetve konkrét lépések — akár előre tervezettek. akár nem — távlati céljainkat ne keresztezzék. — Milyen mértékben vallanak azonos nézeteket a magyar politikai élet szereplői, lehetséges-e egyáltalán külpolitikai konszenzus'.’ — Meggyőződésem, hogy ez lehetséges és feltétlenül szükséges is. Az természetes, hogy minden számottevő politikai erő igyekszik a külpolitika területén is érvényre juttatni saját elképzeléseit. A nemzet érdekei szempontjából azonban megengedhetetlen, hogy a külpolitikát bárki egyéni vagy pártérdekek-
