Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-18 / 8120. szám

Beszélő, 1991. szept.7. G igaziakhoz viszonyítva amatőrök, mivel kőTJCtlenül óhajtanaik a pénzükkel politizál­ni; vagyis távlatosén nézve biztos bukásra ítélt pancserek. Viszont a neofasiszta kükk­­poiitika készséges kiszolgálói, magától érte­tődik.) Ha a Szovjetunió szabad piacod válik, márpe­dig ez a lehetőség az ókonzervatív kommu­nista puccskísérlet bukása után karnyújtás­nyira lévőnek látszik, Kelet-Közép-Éurópa tőkére gyakorolt vonzereje tovább csökken, és nagyobb volumenű tőkebeáramlásra egy 5ZDSZ-Fidesz-kormány sem számíthat. A hazai tőke fejlődésének feltételrendszere pe­dig a mai kormányzat kezében van, s ezzel mindent elmondtunk az ügyről. (Zárójel­ben: Corbi után azon a helyen, ahol azelőtt az ő országa terpeszkedett, olyan hosszan ártó és minden jel szerint véres kutyulás­­verekedés-marakodás kezdődik, amely jó időre távol tarthatja a pénzvilág innovatív köreit az Elbától keletre fekvő területektől, beleértve Magyarországot, a vétlent is.) Az sem igaz, hogy az SZDSZ a „sokkterá­pia" híve volna, és hatalomra kerülve fene­jestül fel akarná fordítani az ország gazda­ságát, amint ezt ellenfelei úton-útfélen oly szívesen hangoztatják. Ez már szinte publi­cisztikai szlogen: a szociálliberális gazda­ságpolitika majd gond nélkül nyomorba ta­szít milliókat! Ennek éppen az ellenkezője az igazság: Kis János a minap nyilatkozta hetven heted szer, hogy bizonyos elkerülhe­tetlen megrázkódtatások közepette az íZDSZ az igazi elesettek, a peremre szorul­tak alá feszítené ki a védőhálót, s nem hagy­ná -orsára a szegények társadalmát, a piac farkastörvényeinek martalékául. Ezt a mai kormányzat teszi, teszem hozzá én, holott a parlamenti választási kampány során épp az ellenkezőjét ígérgette, hozzá meg még :'út-iát, „a nyugodt erő" és jószerivel a „Za­­csek-piac" vált mindebből valóra, sátoros ünnepeken... Miért hát, hogy még az SZDSZ-tagok egy része is bedőlt ennek a tévhitnek meg a töb­binek? Miért izolálódik az SZDSZ? Miért jellegtelen arcok képviselik a nyil­vánosság előtt? Miért szűkül a szimpatizánsi köre? Miért rossz a sajtóia, miért olyan ese­ménytelen a médiában? A MÉDIA. (Vagy a „médiumok", ahogy kr.nrád szereti mondani.) No, itt letanyá­­.~ :k: sose hittem volna, hogy éppen az íZDSZ nem fogja tudni a médiát kezelni, a úgerteimesebb, egyszersmind „legvagá­­-yabb", a nyilvánosság természetét jól is­merő értelmiségieket vezérkarába tömörítő pár.. E szomorú tényt persze részben ma­­cva rázza a kezdettől jelen lévő kormánv­­rár.i vádaskodás keltette pszichikai sokk, amely az újságírók zömét az elfogultság ha­mis vádja elől menekülve, tulkompenzálás­­ba kergette - most nem a Tv-híradóról és kis tarjairól beszélek, hanem az elvileg elfogu­latlan sajtóról: lassan eseményszámba megy, ha az írott vagy pláne az elektroni­kus sajtó egy-egy SZDSZ-megmozdulásról kimerítő tájékoztatást ad, méltányosát, he­lyesírási hibáktól, vágási manőverektől és egyéb lólábú lapsusoktói menteset A sajtó szorong és ha már mindenáron „ellenzéki" hírbe akar keveredni, a Fid észről csacsog az valamivel kockázatmentesebb meg ara­nyosabb is a mai világban - ám a kialakult helyzetről nemcsak a koránvzati presszió és főként nem a sajtó tehet, de te is, SZDSZ. Elméláztátok, elidegeskedtétek ezt a dolgot eddig kedves barátaim: Rosszul politizáltatok a parlamentben, a kamerák előtt. Kezdetben átvettétek a vesz­tesjelölt stílusát, pimaszkodásra pimaszko­­dással válaszoltatok, később azután gyakor­ta semmitmondó, „főkönyvelői" unalom­mal, álmatagon gúnyos mosolyokat ereget­ve meg, ellenállhatatlanul udvarias ellenér­vek sokasága helyett, miközben elfelejtetté­tek kilencszer körbejárni az országot, elnö­­köstül-mindenestül, és nyugtatgatni az em­bereket, személyesen elmagyarázva min­denkinek, hogy ami most van, az általános szavazások alkalmával megszüntethető lesz, csak járjanak el az emberek szavazni, az isten szerelmére, miveihogv ez így de­mokratikus egyedül, ez a szabadság játék­­szabálya -ezt kellett voina megtanítani. Megtetszett néktek a székházatokban ül­ni? Alig hihetem. De mire lesz időtök, hogy­ha most erre nincs? Torgván bezzeg járkált. Hintette „igéit". Elfelejtettetek alaposan összebarátkozni a honi pénzemberekkel, hogy a külföldieket ne is említsem - még nem késő. E népnek a sorsa és jövője végső soron rajtuk áll vagy bukik, és ők igazából nem jártasak a politi­kában. Ahhoz nem értenek. Partnert keres­nek, akikkel tárgyalhatnak - hosszú távon. Nem politikailag képzett, becsületesen epés szónokokat, hanem a döntéseikhez szüksé­ges, pontos információkat akarnak hallani a gazdaság állapotáról. Akárki pénze, ami az övéké, vagy az ország javára (is) forog majd, vagy a régi urak zsebébe pörög visz­­sza, kamatostul. Torgyán úr bezzeg tudta, hol a pénz - eddig is tudta mindig -, pedig ő nem ideális tárgyalófél a tőkének, még idehaza se. Megbízhatatlan, csakhogy kevés a számba vehető magyar politikus, akinek a pénzzel szemben nincsenek közgazdasági­lag értelmezhetetlen fenntartásai, faji meg népies, nemzeti, illetve elleniéki „izéi"... Bará­taim, az okos pénzembereket őszintén tisz­telnünk kell, ha szabad demokráciát aka­runk! S ezt nem elegendő légkondicionált tárgyalótermekben kinyilvánítani; a mun­kanélküliek tömege előtt, vagyis sajtószerte kell megpecsételni, a közös akarat, együtt­­lét, Ígéretes összhang megmutatásával. Aztán miért hitted el, SZDSZ, hogy a sajtó titkon meiletted áll? Ez a mai hatalom para­noid rögeszméje Tán ti is kezdtek paranoiá­sok lenni? Hisz ez a sajtó - tisztelet a kivé­telnek - retteg. Félti az állását, a megmaradt helyét, tehát dóször is önmagát biztosítja és a fizetését A média a szabad világon min­denütt afféle komornyik és titkár; szolgain­­kognitóban élő, kulturált úr; fehér kesztyűs Hyppolitja a civilizált vagy neofita társa­dalmaknak. Hyppolitból pedig kétféle lehet: gazdáját okkal tisztelő vagy lenéző. Az egyik tapintatosabb, a másik hűtlenebb. Az egyik ritkán tódítja a hibáitokat, a másik gyakrabban; az egyik maga is úr, de ezzel nem büszkélkedik, a másik született szolga, aki kiszoigálja, de megveti az „urakat". Mindegyiket. Viszont mind a két típus sze­retne kitűnni a maga szerepében, ha már... és azt a báró urat rajongja körül a legszíve­sebben, akiről a társaság beszél, a sebes pletykák központiát, a közfigyelemben fere­­dőzőt... Kiről beszél ma legtöbbet a sajtó? Ki lett a primadonna, a mi Fedák Sárink, kinek a rossz kupiéit fütyülik a koszos utcasarko­kon? S egy van belőle, avagy kettő, talán három? Nem mondom ki, úgy is ismeritek mind a három nevet, unásig. Az egyik fasiszta pro­vokátor, a másik hatalommániás fanatikus, a harmadik veszedelmesen dörzsölt, már­­már lebuktathatatlan politikai szélhámos - mégis folyvást róluk beszél a magyar utca! S nem pusztán a mindig szenzációhaihász sajtó érdeklődésének, illetve a kormányzat kétértelmű tétovaságának köszönhetően, de a ti málészájúságotok miatt is... Nem vagv­­tok, vagy csak ritkán „hírértékűek", baráta­im. Átengedtétek a telekommunikáció szí­nes szélesvasznát a niemandoknak. Azt hi­szitek, hogy ez a mozi hozzátok méltatlan találkahely? Minden mozi ízléstelen, ki tagadná? .Az ámokfutó MDF még a vetítőberendezést is összetörné legszívesebben,.tisztára mint a géprombolók Dickens korában. (Éppakkora Nehogy... Valamibe beletraf£ha;:ti Karnis cikksorozata első részben, mert Kocsis L. Mihály, az Ui Magyarország felelős szerkesztője ugyancsak ingerülten idézi írását a napilap szeptember 2-i számában. Olyannyira ingerülten, hogy kissé önkényesen csszevonia és ellenkező értelművé 'or­dítja az idézeteket. De seta:, így is reklám... volna, ha a kormány kedvenc lapjának lenne olvasótá­bora. Minderre egy szót sem vesztegetnénk, ha a tiszta hang hegyi postása nem próbálná ijeszt­getni szerzőnket. Helyes lenne, tanácsolja neki, ’na írása tévézésé után elmondana egy Mátyár­kot, „nehogy találkozzon egy rosszabb kedvű olvasójával!". Ha ijedősek lennénk, azt mondanánk: ezt a mondatot leírni egy uszító szándékú glossza végén, felér holmi tetilegességre való kihullás­sal. Minthogy azonban nem vagyunk ijedősek, inkább elégedetten nyugtázhatjuk: Kocsis L. kité­telezi. hogy az 6 olvasói a mi lapunkat is olvassák. A magunk olvasói nevében ezt a feltételezést viszontag - legnagyobb sajnálatunkra - nem merjük megkockáztatni. •seep

Next

/
Thumbnails
Contents