Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-12 / 8117. szám
Magyar Hírlap, 1991. szeptember 9. LAKITELEKPŐL - NÉGY ÉV UTÁN: BÍRÓ ZOLTÁN A lakiteleki találkozó a rendszerváltáshoz vezető út egyik legfontosabb állomása, a magyar ellenzék ha n^m is teljes körű, de első nyilvános fellépése volt. Az alábbi interjú egy sorozat része, melyben azok szólalnak meg, akik 1987 szeptemberében létrehozói, résztvevői voltak a lakiteleki tanácskozásnak. — Ön hogyan fogalmazná meg a lakiteleki gondolatot? — Két részre bontanám. Az egyik: mi akkor úgy ítéltük meg, hogy a Kádár-rendszernek vége. De ez a végső szakasz könnyen katasztrófába sodorhatja az országot. A másik — az előzőhöz szervesen kapcsolódva — a nemzeti érdek egyeztetése a társadalom demokratikus változtatásával. — Ma sokan a lakiteleki gondolat elárulásáról beszélnek. Kitől, milyen alapon lehet ezt számon kérni? — Nem lehet számon kérni az 1987-es indulás és a mai politika közötti teljes összhangot. Változtak a körülmények. Azért van számon kérhető és számon kérendő elem is, ami nem érvényesül ma. S ami nagyobb baj, a törekvés sem látszik erre. Mi annak idején az MDF-et nem ideológiai szervezetnek szántuk. Az MDF — főleg a választások idején — abba az irányba mozdult, ahogy a vezérkar tálalja önmagát és eszmeiségét: egy jobbközép, kereszténydemokrata irányba. Ideologikussá vált a szervezet anélkül, hogy ezt vállalná, s másoló politikát folytat. Egyszerűen meg akarja feleltetni a magyar politikai intézményrendszert hol az egyik hol a másik nyugati demokráciának. — Létezik ma Magyarországon nem ideologikus párt? — Éretlen pártok jöhettek csak létre, s ma mindegyik keresi még a maga ideológiáját. Próbálja megfogalmazni, bár érzi, hogy az érvényesüléshez nagyon is gyakorlati válaszokra lenne szükség. — Mit lehetett ebből 1987-ben sejteni? — Azt, hogy hosszabb idő lesz, míg az országban úgymond beáll a többpártrendszer. — Mint a '87-es találkozó egyik szervezője, mi az, amit mai fejjel másként tenne? — Többeket hívnék, és tágítanám a kört a minőség irányába. — Milyen értelemben? — Nem pluralista értelemben! Azt most is helyeslem, hogy az akkori radikális ellenzék kemény magját nem hívtuk meg. Ebből a szempontból nem tudok önkritikát gyakorolni. — Miért? — Két dolgot nem akartunk. Nem akartuk az illegalitáshoz igen közel álló csoporttal az ügyet eleve lehetetleníteni, nem akartuk, hogy így esetleg Pozsgay, akit meghívtunk, idő előtt teljesen kiessen a hatalomból. Másrészt nem akartunk népi—urbánus vitát. — A minőség irányába történő bővítésen mit ért? — A reálértelmiséget. — Önök, mint szervezők, mikor és miért döntöttek úgy, hogy Lakiteleken ne legyen ott a „kemény mag"? Hisz a '85-ös monori találkozó után még közösen tárgyaltak egy újabb tanácskozás szervezéséről. — Olyannyira, hogy Csurka vetette fel egy Vásárhelyinek írt levélben a folytatás szükségességét. Amin az egész megbukott, az a Beszélő „Társadalmi szerződés”különszámának megjelentetése volt. Ezzel ők elébe mentek az eseményeknek, hisz a szerveződő tanácskozás célja épp egy ilyen típusú dokumentum elfogadása lett volna. Kénytelen vagyok ítélni: ez a gesztus az inkorrektség jele volt. Egy szót sem szóltak az egészről. Ültünk hárman Csoórival és Fekete Gyulával az Európa presszó teraszán, amikor Für és Csurka jöttek az előkészítő, egyeztető megbeszélésről a hírrel; megjelent a Társadalmi szerződés. Akkor döntöttük el, hogy ez így nem megy tovább, és megcsináljuk a magunk tanácskozását. — Nem lehetett volna beilleszteni a „szerződést" mint javaslatot a lakiteleki tanácskozás rendjébe? — Először is ez nem javaslat volt, ez kész helyzetet teremtett, tekintet nélkül arra, hogy a másik félnek van-e ehhez hozzászólnivalója. Egyáltalán, részt tud-e venni j. egy ilyen programban? Másodszor pedig, úgy ítéltük meg — függetlenül a tartalomtól —, hogy ha mi akarunk valamit csinálni, akkor ez a magatartás elfogadhatatlan, mert állandóan kész helyzetet teremt, és mi sodródunk egy nálunknál kisebb csoport igényei szerint. — Történelmietlen a kérdés, de ha nincs Társadalmi szerződés, másként alakul a Lakitelek óta eltelt történelem? —Azt kell mondjam, nem lett i volna lényegesen más. Biztos ke- i vesebb ellentéttel, sérelemmel terhelődött volna az indulás. És teljes körű lett volna a tanácskozás.
