Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-12 / 8117. szám
fi — így talán kitisztulhatott volna a fejekből az, ami azóta sem... vagy önök csak ösztönösen megelőlegezték ezzel a döntéssel a történelmet? — Részben ösztönösen. Azt azért nagyjából tudtuk, hogy a leendő többpártrendszeren belül milyen politikai határvonalak húzódhatnak. — Mondhatnánk, hogy kapóra jött a Társadalmi szerződés? — Ezt nem mondanám. De nem volt baj, mert kifejeződött benne az az ellentét, ami amúgy is megvolt, és ami ide vezetett volna. — Ön azt mondta Lakiteleken, hogy nincs népi—urbánus ellentét. — Ma is azt mondom, hogy hamis ez a szembeállítás. Hamis az elnevezés. Arról van szó, leegyszerűsítve, hogy különbözik a nemzetről vallott felfogásunk, és értelemszerűen mást gondolunk az ebből fakadó teendőkről is. Ez a szemben 0 illás lényege, és nem világnézeti, születési vagy faji eredetű — merthogy eufémisztikusan ez is benne van. — Lehetségesnek, indokoltnak tart-e 1991 őszén egy új lakiteleki találkozót? — A történelmet nem lehet megismételni. A ’87-es értelemben Lakifcfek már nem töltheti be azt a szerepet, amit sokan várnának tőle. — Mit várnának az emberek egy új Lakitelektől? — Egy új egység megteremtését. De ez illúzió. Az egység megteremtésének már más útja-módja van, amit a történelem például kikényszeríthet szélsőséges, a nemzet egészét érintő kérdésekben. Persze ez sem az ideális út. Mint ahogy a folyamatos hatpárti, parlamenti egyeztetés sem megoldás. i Ennek sem a technikájában, sem a : tartalmában nem hiszek. — Hanem? — A legelemibb feltétel, hogy a kormánypártok és az ellenzéki pártok valóságos pártok legyenek. Pontosan tudják, mit akarnak, és ott ütközzenek meg, ahol a szándékok és programok valóban ütköznek. Amíg a paktumpolitika érvényesül, addig ez nem lehetséges, és a parlamenti politika tele van taktikai elemekkel. — Ön nem képviselő, egy mozgalom, a Nemzeti Demokrata Szövetség ügyvivője, a saját út egyik hirdetője. Ez nem tekinthető vajon a saját út ideológiájának, ami — ha a mozgalom párttá szerveződik — taktikai elemekkel is kénytelen bővülni? — Tény, sem párt, sem mozgalom nem létezhet eszmék nélkül. Az ideológiát én abban az értelemben tartom elvetendőnek, hogy az politikai, gazdasági megoldásokat helyettesítsen. A gyakorlati kérdésekre gyakorlati válaszokat kell adni. Ami a saját utat illeti, nem merném állítani, hogy ez az NDSZ ideológiája. Sokan rokonszenveznek vele. De megfogalmazói, Németh. Bibó sem ideológiának szánták. Egy történelmi felismerés nyomán — ami földrajzi helyzetünkből, kulturális hagyományainkból fakad — kerestek megoldást, utat, amit ha nem találunk, akkor Magyarország másoló ország lesz, vagyis kulturális értelemben eltűnik, felolvad valami másban. Én úgy vélem, egy jobb minőségű szerkezetben, egy jobb minőségű személyi összetétellel sokkal többet lehetne használni az országnak, mint így. — Mintha ez az igaz út, stílszerűen, egy olyan sátor alatt fogalmazódhatna meg, ahol politikusok helyett maga a nép gyűlne össze... — Jól tudom, hogy ez lehetetlen, de valóban azt gondolom, sokszor ez a nép, ha hagynák békén, hogy intézze a saját dolgát, jobban intézné, mint így, hogy erőszakos politikusok ülnek a feje fölött. Sokkal több, a népi élet mindennapjaiból fakadó racionalitást kéne vinni a politikába. Ez nehéz, mert valamilyen módon mindig az értelmiség vezet. A kérdés az, hogy a nemzet megtalálja-e a neki való értelmiségieket. — Ón egyfelől nem híve sem a pártnak, sem a taktikának, sem az ideológiának, sem a közvetett demokráciának, másfelől abban a pillanatban, ahogy a politikai küzdőtérre lép, kénytelen élni ezekkel. Mintha egy nem létező borotvaélen akarná végigtáncolni a politikát Magyarországon 1991-ben. — Szerintem létezik ez a borotvaél, sőt csak ez létezik minden olyan politikus számára, aki valamit létre akar hozni, s nem csak sodródik. Igaz. csupa ellentmondásról van szó, de egész életünk ilyen ellentmondásokból áll. Amit egy államférfi tehet, az az, hogy olyan helyzeteket hoz létre ezen a borotvaélen, amiben saját közössége, népe egy kicsit jobban élhet, mint korábban. • Rejtő Gábor Bíró Zoltán 1987: a lakiteleki tanácskozás egyik szervezője; 1988 tavasza: kizárják az MSZMP-ből; 1988 ősze: az MDF ügyvezető elnökévé választják; 1989: a Hitel főszerkesztője; 1990 ősze: lemond MDF- elnöki tisztéről; 1990. november: kilép az MDF-ből; 1991 májusa: az alakuló Nemzeti Demokrata Szövetség (NDSZ) ügyvivője.
