Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-12 / 8117. szám
n ,),í veteljenek, amit ha holnap kormányra kerülnek, ők sem teljesíthetnének. Nem igaz viszont, hogy a parlamenti ellenzék ne képviselné a bérből élők, a munkanélküliek, a nyugdíjasok, általában a szegény és az elszegényedő rétegek érdekeit. Csupán példaként említjük meg. hogy az 1991-es költségvetés vitájában az SZDSZ tételesen kimutatta: az államhatalmi és államigazgatási kiadások csökkentésével mintegy 40 milliárd forintot lehetne szociális célokra átcsoportosítani. Ám az ilyen parlamenti kezdeményezéseknek csak az adhatna politikai súlyt, ha az emberek felismernék, hogy akkor is érdemes támogatni őket, ha biztosan elbuknak a kormánytöbbség ellenszavazatain. Aktív társadalmi támogatás híján minden leszavazott ellenzéki javaslat csak „szó, szó, szó”. így aztán az elégedetlen közönség valóban azt látja, hogy az ellenzék csak beszél, de nem tesz semmit. Be kell látni: a feltételek nem túl kedvezők ahhoz, hogy az MDF-kormány adminisztratív és gazdasági erejével valóságos ellenerőt lehessen szembeszegezni a demokrácia védelmében. Ebből azonban nem következik. bogy meg kell és meg szabad várni, amíg — talán unokáink felnőttkorára — a fejlődés automatikusan túlvezet ezeken a torzulásokon. A legsürgősebb talán az volna, hogy túljussunk a liberális érzelmű értelmiség kettészakadásán. Nem arra gondolunk, hogy a pártokban aktív értelmiségiek vonuljanak vissza a pártok kialakulása előtti szerepkörükbe, vagy a közvetlen politizálástól távol maradt értelmiségiek pártokhoz csatlakozzanak. Mindenekelőtt azt kell teljes tárgyilagossággal tudomásul venni, hogy ez a munkamegosztás — ha itt valóban többpártrendszer lesz — a jövőben is fennmarad. A munkamegosztás azonban egymásrautaltságot is jelent. A pártokban működő értelmiségieknek tisztába kell jönniük azzal, hogy a közvélemény-alakító független értelmiség támogatása nélkül üvegbura alatt beszélnek. A párton j kívüli értelmiségieknek fel kell ismerniük, hogy a politikai küzdelmekben az ő sorsukról is szó van, s hogy függetlenségüket nem úgy őrzik meg. ha azt hajtogatják, hogy egyik kutya, másik eb. Ahelyett, hogy ki-ki a maga két-három éve hozott döntéséhez a másik fél szapulásában keresne igazolást, egyetértésnek kellene kialakulnia abban, hogy melyek azok az alapvető politikai értékek, amelyek mellett valamennyien kiállunk, mindenki a számára rendelt tevékenységi körben. Münchhausen báró a hajánál fogva húzta ki magát a mocsárt»!. Vannak pillanatok a politikai történelemben, amikor kísérletet lehet tenni a münchhauseni tettre. Talán a mostani pillanat is ilyen. Talán a köztársasági elnök ellen intézett példátlan támadás és a Kónya-irat nyilvánosságra kerülése felrázza a szabadság híveit. Akik eddig úgy vélekedtek, hogy az MDF-kormánytól nem kell félteni a demokráciát, talán most rábrednek arra, hogy a demokrácia pozíciói Magyarországon még korántsem szilárdak. Akik fanyalogva fordítottak hátat a parlamentnek és a pártoknak, talán ráébrednek arra, hogy az alkotmányos demokrácia kudarcával ők is nagyon sokat veszítenének. Talán ráébrednek arra, hogy a demokrácia védelmében össze kell fogni mindenkinek, aki nemcsak a kommunistákkal, de mindenféle tekinté! lyuralommal szemben a szabadság oldalán áll
