Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-12 / 8117. szám

Bauer Tamás — Kis János

Magyar Hírlap, 1991. szeptember 9.

| A magyar demokrácia védelmében----------------------------------------------1

„A következő években várható súlyos szociális konfliktusok közepette nemcsak vörösben, de piros-fehér-zöldben sem működőképes a puha diktatúra. A kemény diktatúra számára pedig nincs hely Európában.”

A szovjet konzervatívok hatalom-1 átvételi kísérletéről néhány magyar I politikusnak az jutott eszébe, hogy I az elmúlt rendszer hívei nálunk is 1 megpróbálkozhatnak hatalmuk visz- 1 szaszerzésével. Thürmer Gyula komikusán lelkendező nyilatkozataira hivatkozva félreérthetetlen célzásokat tettek arra, hogy a fiatal magyar demokráciát baloldali diktatúra veszélye fenyegeti. Csurka István szokásos rádiójegyzetében puccsistának minősítette mindazokat, akik a gazdaságban, a kultúrában és persze mindenekelőtt a sajtóban nem az MDF vezette kormány ízlése szerint járnak el. Aki ismeri a magyarországi helyzetet, az tudja, hogy az ilyen állítások alaptalanok. A Szovjetunióban a konzervatív kommunisták kezében volt az alelnöki és miniszterelnöki pozíció, számos miniszteri tárca, a központi rádió és televízió, valamint valamennyi fegyveres erő felsővezetősége. Magyarországon csak az hihet a kommunista hatalomátvétel veszélyében, aki — mint Csurka István vagy Torgyán József — a kommunisták szekértolójának tekint minden embert, ha az nem az MDF, illetve a kisgazdapárt követője. Ilyen alapon beszélhet Csurka kettős hatalomról, Torgyán pedig arról, hogy az országban reformkommunista uralom van.

Ha kommunista, puccsveszély nincs, vajon következik-e ebből, hogy semmilyen veszély nem fenyegeti a magyar demokráciát? A jelek szerint nem következik.

Az elmúlt napokban több nyilatkozat is felborzolta a magyar újságolvasó idegeit. Elsőként Torgyán József üzent hadat a magyar alkotmányosságnak, amikor — úgymond — a gazdasági törvényhozás meggyorsítására rendkívüli felhatalmazású koalíciós testület létrehozását és ehhez az alkotmány módosítását javasolta. Hogy a gazdasági törvényhozás lassúságáért eddig sem a parlamentet, hanem a törvények beterjesztésével késlekedő kormányt és az egymással megegyezni nem tudó koalíciós pártokat terhelte a felelősség, erre persze ügyet sem vetett. A huszadik századi európai történelem legrosszabb hagyományait idézi fel, S ahogy a gazdaság állapota miatti elé- | gedetlenséget a parlamentarizmus ellen mozgósítja

Nem sokkal később Csurka István és az MDF Békés megyei választmánya keltett riadalmat, szabotázzsal magyarázva a rendszerváltás felemás voltát, s felszólítva „a gazdasági és pénzügyi hatalmasságok”, a „bürokrataréteg” és elsősorban persze „a tömegkommunikációban lévők” politikai üldözésére. De Csurkáról, Torgyánról ebben az országban mindenki tudja, hogy miféle poütikusok. S a miniszterelnök mindig is úgy igyekezett feltüntetni, hogy marginális figurák ők, semmi befolyásuk a kormányhatalomra.

A Magyar Demokrata Fórum centruma, kormányzati szárnya megkülönbözteti magát a populizmustól, hangsúlyozni szokta elkötelezettségét a parlamenti demokrácia mellett. Ha azonban végigtekintünk a kormány több mint egyéves tevékenységén. figyelemre méltó tendenciát fedezünk fel.

Magyarország 1989—90-ben nyugat-európai típusú alkotmányos demokrácia felé indult el. Széles körű egyetértés volt abban, hogy a parlamenti többség kormányhatalmát a tőle független bírói hatalom, köztársasági elnök, a szuverén helyi önkormányzatok sokasága és nem utolsósorban a sajtószabadság által védett, független nyilvánosság kontrollja korlátozza.

Alig telt el azonban néhány hónap a választások után, és kiderült: a Magyar Demokrata Fórum nem éri be azzal, hogy választási győzelme alapján megszerezte a kormányzati hatalmat. Az előző rendszer örököseiként a kormány és szervei kinevezési joghoz jutottak számos állami tulajdonban lévő gazdasági, kulturális és egyéb intézménynél, s ez a kormány számára módot nyújtott arra. hogy az állami közszolgálat felső szintjénél jóval szélesebb körben kövessen pártpolitikai indíttatású személyi politikát. Talán már el is felejtettük az első látványos ügyeket, amikor MDF-hívek kerültek az Országos Filharmónia, a Hanglemezgyártó Vállalat élére. Mire háromnegyed évvel később a Nemzeti Színház következett, már senkit sem ért meglepetés. MDF-es aktivistát neveztek ki nemcsak a kormány Kisvállalkozási Hivatalának, de a kormánytól elvileg független Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriut

!

1

i

í

!

4.

manak élére is, majd lecserélték az Iparbank igazgatótanácsát. A kereskedelmi bankok vezetői közül egyet is elég volt kitenru ahhoz, hogy több más bankvezér siessen belépni az MDF-be. A Magyar Villamos Művek Tröszt élére az a nyugdíjas korú szakember kerül, aki az MDF energetikai bizottságát vezette. Az állami vagyont kezelő új szervezet, a Magyar Befektetési Rt. élére is — az eredetileg javasolt tekintélyes gazdasági szakember helyett — MDF-es .. képviselőt készülnek kinevezni. Új nómenklatúra van kialakulóban. Mi sem természetesebb, mint hogy Torgyán József sérelmezi, ha csak egy új állampárt van, és nem három. Ezért követel a kisgazdapártnak nemcsak a kormányban, de a bankokban. a gazdaság vezetőposztjain is több pozíciót. Mivel a kormány hosszabb ideig meg akarja tartani a nagybankok állami részvénytöbbségét, lesz mit átengedni a kisgazdák pozícióvadászainak.

A leginkább elkeseredett küzdelmet a sajtó birtoklásáért folytatja az MDF. A folyamat már a választások előtt elkezdődött: a hírhedt kuratórium révén, Pozsgayval összefogva vonta ellenőrzése alá az MDF a televíziót. Mire a rádió és a televízió pártoktól és kormánytól való függetlenségéről a két nagy párt megegyezett, a tévében már az MDF-hitre átkeresztelkedettek kezében voltak a kulcspozíciók._____________

Az írott sajtó elleni támadás az állami lapkiadó révén bontakozott ki; ennek, valamint a bankoknak adott közvetlen instrukciók révén sikerült a szebb napokat látott Magyar Nemzetet lépésről lépésre kormányfüggővé tenni, és egy újabb kormánypárti lapot alapítani. Annektálták a Heti Magyarországot, megszüntetik az ellenzéki Világot. A legújabb szerzemény, a Pest Megyei Hírlap, már csak hab a tortán.

Az MDF liberálisként számon tartott képviselői, Debreczeni József vagy Kulin Ferenc nemegyszer elmondták: természetesnek tartják, hogy egy miniszter maga válogatja meg a munkatársait (és minden állami tulajdonú gazdasági vagy kulturális intézmény vezetőjét a miniszter munkatársának tekintik). Az is természetes szerintük, hogy a kormányzó párt hatalmába igyekszik keríteni a sajtót. Nem tudják vagy nem érdekli őket, hogy bárminemű liberalizmus ellentétes azzal a felfogással, mely szerint aki a választásokon kormánytöbbséget szerez, maga alá gyűrheti a társadalmi élet minden területét. Nem tudják vagy nem érdekli őket, hogy a Liberális demokráciákban a választások nyertese csak a kormányhatalmat szerzi meg, de a gazdaság, a kultúra, az oktatás, a sajtó függetlenségét tiszteletben kell tartania