Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-12 / 8117. szám

Népszava, 1991. szeptember 9

ígéret és minőség

Kisboldogasszony napja van, verőfényes kora őszi délelőtt, régi iskolakezdések, születésnapok megilletődött hangulatainak, a visszatekintésnek és a felkészülésnek nyugodt vasárnapja. Bár a Parlamentből e hét végén nem a megszokott terjedelmű, vaskos olvasnivalók csomagja érkezett, hanem csupán vékonyabb boríték, ez a délelőtt is, immár másfél esztendeje a hétfői országgyűlési felkészülés ideje számomra.

Készülök most is, de félreteszem az anyagot, mert a rádióból az Országgyűlés elnökének hangját hallom, aki a minden jelző nélküli demokrácia igazi erejéről és a magyar parlamentről, a nemzet tevékeny családtagjának működéséről beszél, azokról az elvégzett munkákról és az előttünk álló két és fél év tennivalóiról szól, melyekre mandátumot: jogi és erkölcsi megbízatást kaptunk, valamennyien. Hallgatom Szabad Györgyöt az elmúlt, igencsak nehéz kezdetnek bizonyult két hét után, aki józanul és bölcsen értékel, mert ismeri a dolgok fontosságát és arányait, politikai közéletünk és parlamenti demokráciánk jelenségeit, az ország állapotait, megfontoltsága nem politikai taktika, hanem világos beszéd. Ráadásul azt képviselőként és „itt és most” élőként egyaránt tudom, hogy igaza van, hiszen szó nincsen az országban „legitimációs problémákról", „alkotmányos válságról”, „MDF- ucalomvól”, szó nincsen a Nyugat megtévesztése után a demokrácia felrobbantási kísérleteiről, tudom, hogy hamis a „demokrácia védelméért" síró hang, ismerem e hangot, tudom, hogy a Magyar Demokrata Fórum pártja és képviselőcsoportja nem a „jobboldali veszély” keltetőhelye. Tudom azt is, és el is kell mondanom, hogy a meggondolatlanság, a politikai dilettantizmus, a zagyvaság. a tekintélyelv és az akarnokság. a színvonaltalan szakmai munka és az erőlködés. az eszközember tétova agresszivitása nem az MDF sajátja. Mi másra jó ez. mint kompromittálásunkra? Politikai baklövéseket „kemény” formájú elvszerűségként bemutatni be lehet, de a politikai konzekvenciákat viselni tudni kell.

Napok híján fél esztendeje immár annak is. hogy az „ötvenkettek" megmozdulása megfogalmazta elégedetlenségét a képviselőcsoport belső szervezettségét és működését illetően, azt, hogy a feladat és a felelősség mellé kompetencia, eszközök, színvonalas frakció- és elnökségi munka is szükséges lenne. Világosan megfogalmaztuk azt is, hogy a magyar parlamenti demokrácia legnagyobb szervezett politikai ereje, az MDF parlamenti képviselőcsoportja nem képes betölteni azt a politikai szerepet, nem .rendelkezik azzal a ! súllyal, amelynek felelőssége | kikerülhetetlenül az övé. Nincsen közöttünk, aki megfutamodna e személyes felelősségtől, de valamennyien szeretnénk választóink érdekében belső bizalmatlanságtól mentesen, jól megszervezett frakcióban dolgozni, nyugodtan és erősen. Eltelt fél esztendő, és hiába írtukmondtuk a magunkét, a helyzet nem változott. De, változott, kiütköztek a meggondolatlanságok. Az „ötvenkettek" azt szerették volna, ha nem az ideológia (az MDF természetes népi-nemzeti, nemzeti szabadelvű, kereszténydemokrata eszmei hármassága), nem a ^személyi kérdések (mindegy, hogy’ ki a frakcióelnök, kik az elnökség tagjai, ha jól dolgoznak, •hiszen kizárólag a hatékonyság minősít) kerülnek előtérbe, hanem csupán a pragmatizmus, a tárgyilagosság, a jó szervezés, a keretek biztosítása. a hatékonyság és az MDF programjának érvényesítése. Nem sikerült.

A Magyar Demokrata Fórum nem ideológiai párt, hanem programpárt. A program az. amit választóinknak ' ígértünk. Most nem saját „eszmei összetevőink” szerint kell együttműködnünk, hanem az MDF programja szerint. Meg kell teremteni a frakcióelnökség és a képvi- • selőcsoport igényesebb munkájának, programhű tevékenységének feltételeit, most ez a legfontosabb.

E verőfényes kora őszi délelőttön így vettem észre, hogy milyen messzire rugaszkodtam, hogy bizony konzervatív, pragmatista és ortodox vagyok: az MDF programját fogom változatlanul képviselni az MDF- ben. Tudom, hol van a baj. tudom, hogy ez a baj súlyos, nagy politikai mulasztásokat okozott már eddig is. de nem végzetes, nem kiküszöbölhetetlen. és a megoldás immár j nem halasztható tovább.

Dr. Csapódj Miklós országgyűlési képviselő MDF