Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-12 / 8117. szám
Népszava, 1991. szeptember 9. Szavaid alapján igazulsz meg é6 szavaid alapján vonsz magadra ítéletet — legalábbis így közvetíti Máté evangélista a Bibliában Jézus tanítását. Kónya Imre MDF-frakcióvezető „22 oldalas helyzetértékelő tanulmánya”, annak kiszivárogtatása és a körülötte kialakult vita okán másoltam ide az újszövetségi mondatot. A hatalomváltás előkészítésében a Nemzeti Kerekasz tantárgya iások során jelentős érdemeket szerzett későbbi MDF-politikus ugyanis a Népszavában és a Magyar Hírlapban megjelent tanulmányrészletekről utóbb legfőképpen azt igyekezett a közvélemény tudomására hozni, hogy az elmeszülemény voltaképpen nem a zárt frakcióülés előadói beszéde volt, hanem továbbgondolásra késztető vitaanyag. ! Nos, a súlyos, de ugyanakkor a frakcióvezetői szóhasználat titokzatos többes szám első személyének valós törekvéseit is leleplező dolgozat valóban vitát kavart, csak talán nem éppen úgy, ahogyan szerzője szerette volna. A demokráciát és a demokrácia sajtóját igenigen sajátosan, hogy ne mondjam: diktatórikusán értelmező Kónya Imre lerántotta a leplet eddigi képmutatásáról, hiszen mi másként lehetne értelmezni azt a kitételt, hogy miután a Nyugat már kedvező képet alakított ki az országról, itt az ideje, hogy végrehajtsák a Magyar Rádió és Televízió politikai beállítottságának és szellemiségének gyökeres megváltoztatását. A frakcióvezető sajnálkozva veszi tudomásul, hogy az írott sajtó kezelésében mozgásterük eleve erősen korlátozott. Magam ezt inkább örömmel konstatálom, bár izgalmas törekvések figyelhetők meg annak érdekében, hogy ez a tarthatatlan és tűrhetetlen állapot rövid időn belül már csupán a nemzet mind kevesebb periodikájára legyen igaz. Az elmúlt napokban sokan és sokféleképpen értelmezték Kónya Imre megállapításait. Míg az egyetértő megszólalók elsősorban a nyilvánosságra kerülés módját igyekeztek a középpontba állítani, s ezzel elterelni a közvélemény figyelmét a félnivaló jövőt jósoló tartalomtól, addig mások szavaiból a magyarországi demokrácia féltése hallatszott ki. Hiba lenne persze a frakcióvezető helyzetelemzését és diktatúra felé hajló feladatmeghatározásait egyéni túlbuzgalomnak, különálló eseménynek értékelni. Beleillik ez az értékelés abba a kirakós játékba, amelyben a szabad választásokon győztes párt igyekszik rohamosan csökkenő népszerűsége és közbizalma ellenére a saját képére formálni a holnap magyar társadalmát, gazdaságát és kultúráját. Kónya Imre elismerte például idézett tanulmányában; a Justitia terv programpontjainak végrehajtását annak ellenére is foggal-körömmel erőltetik, hogy „nem biztos, hogy ez a társadalomban többségi álláspont lenne". Így is kelll Önmaga ellenére boldoggá tenni a népet, hiszen ezt akarták, erre adtak felhatalmazást azok, akik tavaly tavasszal a relatív többség tagjaiként a későbbi kormánykoalíció pártjaira szavaztak. Azóta szertefoszlott a demokrácia álma, s kimutatja fog;a fehérjét a nyugodt erő. Fipyeljen mindenki, itt a hatalom beszél. S ha bárki vissza mer szólni, legyen az a plutokrata-bolsevista -népi -nemzetietlen-gyülölni való sajtó, legyen az liberális gondolkodású frakciótag, vagy legyen az bárki, aki felveti az oktatás csődjét, a gazdasági átalakulás lassítását, a kárpótlás következményeit, a kormányzati kritikátlanságot és gőgöt, annak jaj! A korrekt és hiteles tájékoztatás csak kormánypártisággal párosulhat, csak az a becsületes magyar, aki feledve a hibákat, ezerszer leírja az üzenőfüzetébe, hogy a Nyugat szemében Magyarország a leginkább szeretett állam, mert itt a legjobb, a legszebb, a legmegbízhatóbb, a leg, leg, leg minden. Aki a szeptemberi, októberi víz-, gáz- és villanyszámlákról ejt szót, a rohamosan növekvő munkanélküliséggel és terjedő szegénységgel szemben egyre nagyobb lemaradásban lévő szociálpolitikáról, a tanév kilátástalanságairól vagy éppen a közbiztonság helyzetéről ír, az szenzációhajhászó, megbízhatatlan, információkkal nem támogatandó. De sebaj! Ha már a választásokon felkent erő teszi, akkor minden bizonnyal úgy helyes, hogy a szigorodó években még inkább osszuk meg a társadalmat, legyenek ítélkezők, alakuljon a rendőrségen, ügyészségen belül politikai nyomozóosztály, s legyenek olyanok, akik ítéltetnek! Tekintsen bizalmatlanul szomszéd a szomszédra, barátkozásunk első pillanataiban egy kérdésünk feltétlenül a pártállásra vonatkozzék! A fórumos kirakós játék elemei lassan már egymáshoz illeszkednek. Az egyiken éppen az Állami Számvevőszéket támadja egy ágens, a másikon az Alkotmánybíróságot ostorozzák, de emiatt valaki épp tőlük kér verdiktet az államelnök jogköréről; gőzerővel folyik a kárpótlás végrehajtása, újabb politikai állások születnek országszerte; hónapok óta sikerül megakadályozni a médiatörvény tárgyalását, de bármelyik pillanatban előkapható a volt titkosügynökökre vonatkozó javaslatcsomag; közben szakadatlan folyik a belső tisztogatás: üggyé válik Csapody, Balás, Beke, llkei. A Fórum jövőképe mindeközben egyre élesedik, s a kormányzati akaratról alkotott vélemények is kontúrosodnak. A mimikrinek vége, az álarc a földre került. A kormány elérte, hogy a Nyugat elismeri liberalizmusát és az emberi jogokba vetett hitét, most már jöhet a »alódi én, állapítja meg a kormányfő bizalmát élvező frakcióvezető. Kormányzati szájíz szerint szóló nemzeti médiumok, „kezelt sajtó", igazságtétel nyugdíjcsökkentéssel, tavaszi-nyári-őszi-téli nagytakarítással, archivumállamosítással. Illúzióink ne legyenek! E követelések — lévén a legnagyobb parlamenti pártfrakció vezetőjének tollából származnak — hamarosan megjelenhetnek a törvényalkotás szintjén is, s az olajozott szavazógép előtt nincs akadály, lévén egyszerű többséggel is dönthetnek. Bármit végrehajthatnak terveikből, mert 1994-ig övék a hatalom. Utánuk a vízözön. A bármennyire is konstruktív ellenzék csupán a hangját hallathatja, érdemi befolyása korlátozott A tömegelégedetlenség és egyéni kiúttalanság miatt sokak által forrónak jósolt ősz elé néző ország ismét szétválasztó vitákat, lassan-lassan megnyugvó indulatokat új ragerjesztő javaslatokat kapott a mindinkább jobbratolódó nyugodt erőtől. Ez lenne a demokrácia alkonya? Iglédí Csaba »' * A demokrácia alKOA YA
