Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-10 / 8115. szám
BELPOLITIKA / / Az államnak nem kell tulajdonosi részt vállalnia ahhoz, hogy befolyásolja a sajtó működését, hanem az a fajta piac, ami a sajtópiacon kialakult és tulajdonképpen a gazdaság nagy részére is érvényes, úgy működik, hogy a volt állampárt kinézte magának a partnereket, és ezen keresztül a partnerok ellenszolgáltatásokat kínáltak az újonnan létrejött, már az MDF által, vagy a legnagyobb koalíciós párt által létrehozott hatalmi csoportosulásoknak. Ez indirekt formája az állami részvételnek - viszont sokkal hatékonyabb, mint a tőketulajdon. Győrffy :Ezze\ függ össze, hogy a Magyar Nemzetnek harminc százalékkal csökkent a példányszáma, és az ott dolgozó újságírók nyolcvan százaléka tiltakozik azcllen, hogy elbocsátottak onnan újságírókat. Ezt csak zárójelben jegyzem meg. Haraszti: En Dcbreczeni József elbeszéléséből nem ismertem rá az utóbbi egy év sajtótörténetére. Arról szól a sajtótörténet az utóbbi egy évben, hogy egy állítólagos aránytalanságot - ami valójában nem más, mint hogy független a sajtó - helyrehozandó a kormánypártok formális, informális, üzleti, banki manőverek sokaságával élnek - amelyeknek közös jellemzője, hogy hatalomból és a hatalom megszokott eszközeivel csinálják -, igyekeznek kormánypárti sajtót létrehozni egy demokráciában, méghozzá igen gyakran közpénzek és közpénzből fizetett alkalmazottak segítségével. Győrffy: Most meg kell adnom a szót Debreczeni Józsefnek, és aztán meglátjuk, merre megyünk tovább... Dcbrcczciii:Kezdem a Kenedi János által mondottakkal. Nem állja meg a helyét, amit ő állít, hogy a Magyar Nemzeten kívül valamennyi napilap és a megyei napilapok privatizációja során is az államnak, az MDF vezette kormányzatnak bármiféle befolyása lett volna. Mondjuk a Magyar Hírap esetében igen, annyiban, amennyiben azt még a Németh-kormány adta el, de hát az semmiképpen nem az Antall-kormány akciója volt. Még egyszer mondom, a kormányzatnak semmiféle befolyása nem volt. Győrffy: A Magyar Nemzetnél sem? Debreczeni: Azt mondtam, hogy az egyetlen napilap, de ennek sincs százezer példányszáma... Győrffy: ...most már... Debreczeni: Egy felhevült MDF országos gyűlésen csakugyan született egy határozat, hogy 400 millió Ft-ot különítsen el a költségvetés kormánypárti napilap létrehozására. Aki egy kicsit értett a dologhoz, tudta, hogy ebből soha nem lehet semmi, mert ez skandalum lenne. Költségvetésből kormányzati napilapra pénzt költeni, ez teljesen elképzelhetetlen... Haraszti: ...de egy állami vállalat ugyanilyen összeggel létrehozott egy Publica Részvénytársaság nevű céget, amely létrehozta a kormánypárti napilapot. Debreczeni: Bankok adták össze a tőkét... Haraszti: ...úgy van. Az előbb arról vitatkoztunk, vajon mi az oka a megszorított magyar sajtószabadságnak vagy a magyar sajtó kérdéses állapotának. Én nagyon sokszor egyetértek azzal, hogy a magyar sajtó műve'lői még nem tudtak a normális demokratikus viszonyok szerinti etika alapján dolgozni. Ennek vajon mi a fő oka? Az intézményrendszer kialakulatlansága, vagy pedig a megfelelő kormányzati kezelés hiánya? Talán nem ellenzékieskedés, ha én arra szavazok, hogy a fő ok az, hogy a kormányzat részéről hiányzik a sajtó liberális kezelésmódja, annak elismerése, hogy a sajtó független. Egy példát mondok arra, hogy miért viselkedik picit megszorítóban a magyar sajtó. Sem a televízióban, sem újságban egyetlenegyszer nem tették fel azt a kérdést a miniszterelnöknek vagy egy MDF-es képviselőnek, amit most fölteszek neked: volt-e a Magyar Nemzet privatizációja során kormányzati, politikai nyomás? Debreczeni: Ismereteim szerint nem volt, nem tudok erre válaszolni. De ez interpelláció tárgya volt... Haraszti: ...ez interpelláció tárgya volt, és a miniszterelnök azt válaszolta nekem, hogy nem volt, később viszont Jeszenszky Géza külügyminiszter egy levélben elismerte, hogy volt. De a magyar sajtóban ezt a második kérdést ezzel kapcsolatban soha nem tették föl. Győrffy: Debreczeni József akar-e erre röviden reagálni? Debreczeni: Igen, feltétlenül, de még az Új Magyarországgal kapcsolatban mondok valamit. Tagadhatatlan, hogy az Új Magyarország kormánypárti lap. De ezt olyan tényként előadni, hogy ebben állami vállalatok, bankok szerepet játszottak és lám, létrejött az állami befolyás alatt lévő sajtó, ez nem komoly, hiszen... Haraszti: ...az egész világ tudja, hogy a bankokból kikényszerítettek 5-10 milliókat, hogy adják össze erre a vállalatra, és a sajtóban nem lehet erről olvasni, hiszen a bankok elutasítják, hogy erről beszéljenek. Debreczeni: Az Új Magyarország példányszáma tízezer körül lehet, az összes napilapé, a megyei napilapokat is beleértve, egymillió fölött van. Tehát egyszerűen nem tétel! Ebből azt a következtetést levonni, hogy itt valamilyen benyomulás történt az írott sajtóba, ez egész egyszerűen nem mondható el. Még valamire föltétlenül szeretnék reagálni. Részben egyetértek azzal, amit Haraszti Miklós mondott, hogy tudniillik az MDF-nek vagy a kormányzatnak a sajtóhoz való viszonya csakugyan nem megfelelő, de nem amiatt nem megfelelő, mert nem hajlandó elismerni, hogy egy demokráciában függetlennek kell lenni a SAfTÓ- nak, hanem egész egyszerűen dilettáns és amatőr módon kezelte a kérdést. Az MDF meggyőződésem szerint egyszerűen nem volt felkészülve egy ilyen helyzetre. Az, hogy a független sajtó szükségképpen bizonyos értelemben ellenzéki, ez minden demokráciában teljesen természetes. A sajtó, amelyik a piacról él, abban érdekelt, hogy szenzáció lef yen, hogy botrány legyen. gy kormányzat meg abban érdekelt, hogy nyugalom legyen. Győrffy: A független sajtónak mindenképpen az volna az igazi célja, hogy igazat írjon. Ha rendszeresen és módszeresen hazudik, vagy ha többször nem ír, mond igazat, akkor elfűrészeli maga alatt az ágat és vége van... Debreczeni: Ha ezer vonat pontosan jár, de egy késik, akkor a sajtóban ez a hír, hogy késett egy vonat. Győrffy: Hát igen, amikor a postás harapja meg a kutyát, az a hír, természetesen. Debreczeni: Ez világos, ez teljesen normális és ez mindenütt így van. De a magyar újságíró-társadalom egy több évtizedes diktatúra után, amikor megszabadult a pártállami kézi vezérléstől, nem tud betelni azzal az örömmel, hogy leírhatja, hogy alkalmatlan a miniszter, vagy hülye a miniszter, és ettől nem lesz a világon semmi baja. Ezt én meg is értem. De nyilván szerepet játszik az is, hogy azért az újságíró-társadalom egy kisebb hányadánál a régi elkötelezettségek miatt bizonyos ellenszenv - bármelyik párt jutott volna is hatalomra - az új demokratikus hatalommal szemben meg kell, hogy legyen. De készséggel elismerem azt, hogy az MDF azt még nem ismerte föl, hogy a sajtót nem lehet szidni a demokráciában, nem lehet álandóan bírálni... Győrffy: De ezt történik sajnos... A VILÁG • 1991. szeptember 4.
