Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-10 / 8115. szám

BELPOLITIKA / / Az államnak nem kell tulaj­donosi részt vállalnia ahhoz, hogy befolyásolja a sajtó működését, hanem az a fajta piac, ami a sajtópiacon kiala­kult és tulajdonképpen a gazdaság nagy részére is ér­vényes, úgy működik, hogy a volt állampárt kinézte ma­gának a partnereket, és ezen keresztül a partnerok ellen­szolgáltatásokat kínáltak az újonnan létrejött, már az MDF által, vagy a legna­gyobb koalíciós párt által létrehozott hatalmi csopor­tosulásoknak. Ez indirekt formája az állami részvétel­nek - viszont sokkal hatéko­nyabb, mint a tőketulajdon. Győrffy :Ezze\ függ össze, hogy a Magyar Nemzetnek harminc százalékkal csök­kent a példányszáma, és az ott dolgozó újságírók nyolc­van százaléka tiltakozik azcllen, hogy elbocsátottak onnan újságírókat. Ezt csak zárójelben jegyzem meg. Haraszti: En Dcbreczeni József elbeszéléséből nem is­mertem rá az utóbbi egy év sajtótörténetére. Arról szól a sajtótörténet az utóbbi egy évben, hogy egy állítólagos aránytalanságot - ami való­jában nem más, mint hogy független a sajtó - helyreho­zandó a kormánypártok for­mális, informális, üzleti, banki manőverek sokaságá­val élnek - amelyeknek kö­zös jellemzője, hogy hata­lomból és a hatalom meg­szokott eszközeivel csinálják -, igyekeznek kormánypárti sajtót létrehozni egy demok­ráciában, méghozzá igen gyakran közpénzek és köz­pénzből fizetett alkalmazot­tak segítségével. Győrffy: Most meg kell adnom a szót Debreczeni Jó­zsefnek, és aztán meglátjuk, merre megyünk tovább... Dcbrcczciii:Kezdem a Ke­­nedi János által mondottak­kal. Nem állja meg a helyét, amit ő állít, hogy a Magyar Nemzeten kívül valamennyi napilap és a megyei napila­pok privatizációja során is az államnak, az MDF vezet­te kormányzatnak bármiféle befolyása lett volna. Mond­juk a Magyar Hírap esetében igen, annyiban, amennyiben azt még a Németh-kormány adta el, de hát az semmikép­pen nem az Antall-kormány akciója volt. Még egyszer mondom, a kormányzatnak semmiféle befolyása nem volt. Győrffy: A Magyar Nem­zetnél sem? Debreczeni: Azt mond­tam, hogy az egyetlen napi­lap, de ennek sincs százezer példányszáma... Győrffy: ...most már... Debreczeni: Egy felhevült MDF országos gyűlésen csakugyan született egy ha­tározat, hogy 400 millió Ft-ot különítsen el a költségvetés kormánypárti napilap létre­hozására. Aki egy kicsit ér­tett a dologhoz, tudta, hogy ebből soha nem lehet sem­mi, mert ez skandalum len­ne. Költségvetésből kor­mányzati napilapra pénzt költeni, ez teljesen elképzel­hetetlen... Haraszti: ...de egy állami vállalat ugyanilyen összeg­gel létrehozott egy Publica Részvénytársaság nevű cé­get, amely létrehozta a kor­mánypárti napilapot. Debreczeni: Bankok adták össze a tőkét... Haraszti: ...úgy van. Az előbb arról vitatkoztunk, va­jon mi az oka a megszorított magyar sajtószabadságnak vagy a magyar sajtó kérdé­ses állapotának. Én nagyon sokszor egyetértek azzal, hogy a magyar sajtó műve­­'lői még nem tudtak a nor­mális demokratikus viszo­nyok szerinti etika alapján dolgozni. Ennek vajon mi a fő oka? Az intézményrend­szer kialakulatlansága, vagy pedig a megfelelő kormány­zati kezelés hiánya? Talán nem ellenzékieskedés, ha én arra szavazok, hogy a fő ok az, hogy a kormányzat ré­széről hiányzik a sajtó libe­rális kezelésmódja, annak el­ismerése, hogy a sajtó füg­getlen. Egy példát mondok arra, hogy miért viselkedik picit megszorítóban a ma­gyar sajtó. Sem a televízió­ban, sem újságban egyetlen­egyszer nem tették fel azt a kérdést a miniszterelnöknek vagy egy MDF-es képviselő­nek, amit most fölteszek ne­ked: volt-e a Magyar Nem­zet privatizációja során kor­mányzati, politikai nyomás? Debreczeni: Ismereteim szerint nem volt, nem tudok erre válaszolni. De ez inter­pelláció tárgya volt... Haraszti: ...ez interpellá­ció tárgya volt, és a minisz­terelnök azt válaszolta ne­kem, hogy nem volt, később viszont Jeszenszky Géza külügyminiszter egy levél­ben elismerte, hogy volt. De a magyar sajtóban ezt a má­sodik kérdést ezzel kapcso­latban soha nem tették föl. Győrffy: Debreczeni Jó­zsef akar-e erre röviden rea­gálni? Debreczeni: Igen, feltétle­nül, de még az Új Magyar­­országgal kapcsolatban mondok valamit. Tagadha­tatlan, hogy az Új Magyar­­ország kormánypárti lap. De ezt olyan tényként előad­ni, hogy ebben állami válla­latok, bankok szerepet ját­szottak és lám, létrejött az ál­lami befolyás alatt lévő sajtó, ez nem komoly, hiszen... Haraszti: ...az egész világ tudja, hogy a bankokból ki­kényszerítettek 5-10 millió­kat, hogy adják össze erre a vállalatra, és a sajtóban nem lehet erről olvasni, hiszen a bankok elutasítják, hogy er­ről beszéljenek. Debreczeni: Az Új Ma­gyarország példányszáma tízezer körül lehet, az összes napilapé, a megyei napila­pokat is beleértve, egymillió fölött van. Tehát egyszerűen nem tétel! Ebből azt a követ­keztetést levonni, hogy itt valamilyen benyomulás tör­tént az írott sajtóba, ez egész egyszerűen nem mondható el. Még valamire föltétlenül szeretnék reagálni. Részben egyetértek azzal, amit Ha­raszti Miklós mondott, hogy tudniillik az MDF-nek vagy a kormányzatnak a sajtóhoz való viszonya csakugyan nem megfelelő, de nem ami­att nem megfelelő, mert nem hajlandó elismerni, hogy egy demokráciában függet­lennek kell lenni a SAfTÓ- nak, hanem egész egyszerű­en dilettáns és amatőr mó­don kezelte a kérdést. Az MDF meggyőződésem sze­rint egyszerűen nem volt fel­készülve egy ilyen helyzet­re. Az, hogy a független saj­tó szükségképpen bizonyos értelemben ellenzéki, ez minden demokráciában tel­jesen természetes. A sajtó, amelyik a piacról él, abban érdekelt, hogy szenzáció le­f yen, hogy botrány legyen. gy kormányzat meg abban érdekelt, hogy nyugalom le­gyen. Győrffy: A független saj­tónak mindenképpen az volna az igazi célja, hogy igazat írjon. Ha rend­szeresen és módszeresen ha­zudik, vagy ha többször nem ír, mond igazat, akkor elfűrészeli maga alatt az ágat és vége van... Debreczeni: Ha ezer vonat pontosan jár, de egy késik, akkor a sajtóban ez a hír, hogy késett egy vonat. Győrffy: Hát igen, amikor a postás harapja meg a ku­tyát, az a hír, természetesen. Debreczeni: Ez világos, ez teljesen normális és ez min­denütt így van. De a magyar újságíró-társadalom egy több évtizedes diktatúra után, amikor megszabadult a pártállami kézi vezérléstől, nem tud betelni azzal az örömmel, hogy leírhatja, hogy alkalmatlan a minisz­ter, vagy hülye a miniszter, és ettől nem lesz a világon semmi baja. Ezt én meg is ér­tem. De nyilván szerepet ját­szik az is, hogy azért az új­ságíró-társadalom egy ki­sebb hányadánál a régi elkö­telezettségek miatt bizonyos ellenszenv - bármelyik párt jutott volna is hatalomra - az új demokratikus hata­lommal szemben meg kell, hogy legyen. De készséggel elismerem azt, hogy az MDF azt még nem ismerte föl, hogy a sajtót nem lehet szid­ni a demokráciában, nem le­het álandóan bírálni... Győrffy: De ezt történik sajnos... A VILÁG • 1991. szeptember 4.

Next

/
Thumbnails
Contents