Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-10 / 8115. szám
* \. ) ról szemlélem most ezt a vitát. Elnézést, de vissza kell kanyarodnom az elvetélt szovjet puccshoz. Az ugye elképzelhetetlen, hogy Angliában, ha azt rhondja egy politikai csoport, hogy a miniszterelnök alkalmatlan az ország vezetésére, akkor rögtön megjelennek a harckocsik és a többi... Hiszen ott olyan civiltársadalom van, amelyben megvannak azok az intézmények, amelyek a leváltáshoz, a hatalom átstrukturálásához kellenek. A Szovjetunióban ez az intézményrendszer hiányzik. Kérdés az, hogy az intézményrendszer helyébe mi lépett be? Sajnálatos módon ebben a rövid időszakban a sajtó Magyarországon és a Szovjetunióban is nem teret ad a különböző érdekeknek és ezek csatáinak, hanem maga válik részesévé. Én ezt nem tartom üdvözlendő állapotnak. Győrffy: Én sem... Horvát: ...de amíg az intézményrendszer nem alakul ki, még mindig a sajtó a legjobb közvetítő vagy korrekciós mechanizmus. Ágh: Azt hiszem, ott kell a különbségtételt elkezdeni, hogy vannak normális, konszolidált állapotok, és mi ott a sajtó szerepe, és‘milyen szerepe van a feszített politikai átmenet állapotában. Itt nem föltétlenül ugyanaz a sajtó helyzete, szerepe, mint egy átlagos konszolidált országban. Állítom, hogy a sajtó bizonyos értelemben első számú szereplője volt azoknak az eseményeknek, amelyek körülbelül 89-től - vagy akár korábbra is visszamehetünk - lejátszódtak Magyarországon. Ezért tehát én értem, hogyan és miért válik a sajtó harci tereppé, hiszen fölértékelődik. Mindenki szeretné megszerezni, hiszen a sajtó döntően befolyásolja az embereket. Azt a furcsa 'folyamatot látjuk azonban, hogy itt egy „anti- Midász-effektus" következik be. Mihelyt politikai lojalitás formájában megszerzem és alárendelem a médiát, abban a pillanatban meghalt - nem arannyá változik, hanem az ellenkezőjévé. Tehát ha a sajtónak a politikai átalakulásban közvetítő, sót progresszív szerepe van, akkor amennyiben az egy politikai hatalom - bármilyen politikai hatalom - függésébe kerijl, ezt az önálló, közvéleményt befolyásoló szerepét abban a pillanatban elveszti, megszűnik hatalom lenni és kontraproduktívvá válik. Nem akarok a televízió híradójának az értékelésébe belemenni - tévénézőként azt mondom, hogy az egyszerűen rossz, szakmailag rossz. Gyanítom, hogy politikai lojalitás kikényszerítése van amögött, hogy ezt rosszul csinálják. Mit csinál ilyenkor egyre több magyar néző? Elkezd kapcsolgatni, és keres egy jó, nézhető tévéhíradót. Győrffy: Ha tud nyelveket. Ágh:De ha nem, a képeket akkor is megkapja, nyitottabb világba kerül, tehát nem ugyanazt a minisztert mutatják neki aznap harmadszor. Győrffy: Mi volna a helyes, a megfelelő kormányzati, illetve ellenzéki, értsd politikai, hatalmi magatartás ilyen átmenetben, a sajtóval, a nyilvánossággal kapcsolatban? Debrtczeni: Nyilvánvalóan a kontroll. Ha azt mondjuk, hogy nemzeti vagyonnak számít a közszolgálati televízió, akkor valamilyen kontrollnak érvényesülnie kell, és ezt valamilyen módon megválasztott testületnek, parlamentnek kell gyakorolnia. Itt is van biztosíték. Kétharmados lehet az a bizonyos rádió-televízió törvény is, tehát itt sem érvényesülhet a jövőben semmiképpen a törvényi szabályozás következtében a kormányzat erőszakossága. A két elnököt, a rádió és a televízió elnökét az SZDSZMDE paktum értelmében konszenzus alapján nevezték ki. Ami az egyes rnúso-Anlall József és Bcncsik Gábor, a MUOSZ főtitkára kezet fog. „... a kormány sajnos legalább annyira fel a sajtótól ... mint amennyire a sajtónak van félnivalója a kormánytól" rókát illeti, arról pedig nem hiszem, hogy vitatkozhatnánk, hogy mondjuk a TVHíradó milyen pártállású, vagy a 168 óra, vagy a reggeli hírműsorok a rádióban, vagy a Vasárnapi Újság és így tovább. A Híradóról csak annyit: naponta elhangzik, hogy mennyire pártos, mennyire szócsöve a kormánynak. Én eddig egyetlen egy elemzéssel találkoztam a Híradót illetően. Vette a fáradságot és leült egy este, megnézte az összes nézhető híradót. Leírta, hány hír szerepelt a BBC-híradótól kezdve a ZDF-en át a magyar híradóig, és megállapította, hogy a magyar híradó sokkal pergőbb volt, meglepődött, hogy a harminc percben mennyivel több információt adott, megállapította, hogy sokoldalú képet adott a magyar és a külföldi eseményekről. Egyetlen kifogása az volt, hogy kissé didaktikusak a bemondók... Győrffy: ...pillanatnyilag ott tartunk, hogy egy állítással szemben van egy másik állítás. Ágh Attila szerint a Híradó egyszerűen rossz, ön szerint pedig jó. Kcncdi: A képviselő úrnak azzal az állításával, hogy csak Spiró György tanulmánya jelent volna meg erről, vitatkozom. Engedje meg, hogy emlékeztessem arra, hogy négy szociológiai felmérést készítettek az elmúlt másfél évben a Híradóról és a Hétről, és ezek mind nyilvánosságot kaptak - hármat a taxisblokád kapcsán, egyet pedig korábban, amikor a Híradót a kuratórium puccsal átjátszotta az egyik főszerkesztőtől egy másik főszerkesztőnek. Igazán azzal keltett meglepetést bennem a képviselő úr, amit korábban mondott, hogy csak a Magyar Nemzet esetében emlékszik arra, hogy állami tulajdonrész volna a lapban. Valójában a sajtó privatizációja minden országos napilap és megyei napilap esetében úgy történt, hogy az állam szemelte ki a lehetséges partnereket. A VILÁG • 1991. szeptember 4. i ; BELPOLITIKA
