Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-10 / 8115. szám
Ki fél jobban? HATALOM, SAJTÓ, SZABADSÁG 1991. augusztus 25-én este a Magyar Televízió Ez történt a héten című műsorában folytatott vita egy részletét adjuk közre az alábbiakban A beszélgetés - heti aktualitásként - abból indult ki, hogy milyen volt az elhalt szovjet puccs a nyilvánosság szempontjából, milyen sze! repe volt a nyilvánosságnak, ; a cenzúrának és a második j nyilvánosságnak a politikai l hangulat formálásában - a beszélgetésnek ezt a részét nem közöljük. Közöljük ellenben a sajtó magyarországi helyzetével foglalkozó vitát. A résztvevők: Ágh Attila politológus Debreczeni József országgyűlési képviselő, MDF (sajtóalbizottság) Haraszti Miklós országgyűlési képviselő, SZDSZ (sajtóalbizottság) Horvát János újságíró Kenedi János kutató, Nyilvánosság Klub A beszélgetést vezette s az írott változatot szerkesztette: Győrffy Miklós • Győrffy: Uraim, ha nem bánják, távolodjunk el lassan a szovjet puccstól, és evezzünk békésebb vizekre. Nézzük meg, hogy nem puccshelyzetben, hanem normális keretek között hogyan kell működnie a nyilvánosságnak, hogy kellene például Magyarországon működnie a nyilvánosságnak. Igaz-e amit a kormányzat mond, hogy rossz hatással van az emberek hangulatára vagy éppen az ellenkezője igaz? Debreczeni: Induljunk ki abból a gyakran emlegetett tételből, hogy a nyilvánosság a negyedik hatalom, a negyedik hatalmi ág a törvényhozás, a végrehajtás és a bírói hatalom mellett... Én úgy gondolom, hogy nyugodt lélekkel nem fogadható el ez a tétel. Tudniillik a hatalom csak a népből, a néptől származhat, a néptől eredhet. A nyilvánosság és a sajtó viszont üzleti alapon áll, tehát olyan értelemben hatalmi tényezőnek elfogadni nem lehetséges, műit a nép által választott bármilyen hatalmi funkció képviselőit. Nem a sajtónak kell ellenőriznie a hatalmat, számonkémie, kritizálnia, hanem a társadalomnak. A sajtónak az a szerepe, hogy közvetítsen a nyilvánosságban a nép, a közvélemény felé, hogy legyen hiteles és objektív. Az a nagy kérdés, hogy ennek milyen feltételei vannak. Én itt hadd soroljak föl egy rövid listát, és aztán esetleg beszélgethetünk airol, hogy ezek a feltételek hogyan állnak ma Magyarországon. Döntőnek azt tartom, hogy plurális legyen a nyilvánosság, ne legyenek monopóliumok, álljon az egész piád alapon. Egy lapnak legyen valóságos tulajdonosa, akinek ugyancsak érdeke, hogy hosszabb távon objektív és hiteles képet adjon. Ha kiderül róla, hogy tartósan félretájékoztat, nem lesz kereslet az újságjára. Az újságírói etikának is nagyon fontos szerepe van, hiszen egy csomó dolgot egyszerűen nem lehet törvényileg szabályozni. Győrffy: Valamikor nekem is sokszor üzenték - személyes viszonyom nem volt a Fehér Házzal -, hogy a sajtó nagyhatalom és ezért nem lehet ám így-úgy beszélni. Ilyenkor szoktam mondani, hogy én soha nem törekedtem hatalomra és tiltakoztam azellen, hogy a sajtó valamiféle hatalom volna. Sajnálom, hogy ezt a leckét újra kell hallanunk. Debreczeni: A közelmúltban a MUOSZ-székházban részt vettem egy konferencián, ahol megjelent a magyar újságíró-társadalom elitje. Ott eléggé általános volt az a vélekedés, hogy - demokráciáról beszélek - a sajtó igenis nagyhatalom. Haraszti: Nem a sajtó ellenőrzi a hatalmat, mondta Debreczeni József, de nem fordította meg. Attól tartok, hogy szíve szerint megfordította volna. Erre gyanakszik az a sok újságíró, akit állandóan csepül a hatalom. Nagyon sokan látnak Magyarországon olyan lépéseket, amelyek bizony arra utalnak, hogy a hatalom akarja ellenőrizni a sajtót. Miből származik a sajtó hatalma? Abból, hogy nem ellenőriz, abból, hogy független. A sajtó hatalma az, hogy szabad és ennek következtében egy olyan - választási eredményektől független - „parlamentet" teremt, amelyiken a vélemények mindenkor valóságos arányaikban, és nem a kormányhatalmat éppen ellenőrző párt vagy pártok szája íze szerint jelennek meg. Ebből származik a sajátos hatalom. Természetesen igazad van abban, hogy ez nem közjogi értelemben vett hatalom. De meghal a demokrácia - ezt már Petőfi tudta -, ha a sajtó nem szabad, mert ez biztosítja a véleményeknek azt az áramlását, amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy négy év után aztán megváltozhassék a kormány összetétele a nép akarata szerint, amelyre képtelen, ha nem kap közben információt vagy félrevezetik. Egyetlenegy problémára hívnám még fel a figyelmet. Csatlakozom Debreczeni Józsefhez, aki azt mondta, hogy monopóliumoknak nem szabad lenniük. Magyarországon még nincs szabad rádiózás és televíziózás. Csak állami rádió és televízió van, ami nagyon súlyos sérelme a sajtószabadságnak, amelyen, reméljük, nagyon gyorsan változtat a médiatörvény. Azért, hogy ez még nincs így, súlyos árat fizet demokráciánk. Mert így érvényesülhetnek azok az elmúlt négy évtizedben gyökerező kormányzati ösztönök, amelyek arra indítják, hogy „üzenjen" a társadalomnak, ki is vezeti a show-t. A Magyar Televízió hírműsorai bizony kormánypropagandát folytatnak. Formálisan megadják ugyan a hírmennyiséget, majdnem megfelelnek annak a ténynek, hogy pluralista demokráciában élünk, vagyis hogy többpártrendszer van, valójában azonban naponta azt látjuk, hogy „végigzongorázzák" a kormányt, nem tartják be a közszolgálati híradás ábécéjét. Demokráciában mindig a kormányzat és az ellenzék véleményét kell egyszerre közvetíteni. A közélet egészét kell szolgálni és nem csak a szigorú értelemben vett kormányzatot - erről viszont egyáltalán nem akar hallani a mi televíziónk fő hírműsora. Győrffy: Ellenőrizni akarja-e, ellenőrzi-e a hatalom a sajtót Magyarországon? Honát: Én eléggé távol-
