Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-10 / 8115. szám

HÉT-FOGAS

■n

(többségnek. A piac e törvénye pedig önmagában is ellene hat az igényes, etikus sajtó létrejöttének.- Ezt az irodalomtörténész vagy a politikus mondja? '- Mind a kettő.- Csak azért kérdezem, mert ha a politikus is szól önből, akkor mindaz, amit eddig elmondott, különösebb aggodalomra nem adhat okot - a politikusnak...- Aggodalomra nem. Ez természetes és nem megszüntetendő jellege a sajtónak. Tudomásul veszem. Heideggerrel élve: a napi sajtó az emberben nem a tulajdonképpeni énjét táplálja, hanem az „akárki"-jét. Mindenkiben van egy „akárki". Ezt a tömegembert reprodukálja a napi sajtó. Azt, hogy úgy vélekedjem, úgy gondolkodjam dolgokról, ahogy

szokás, ahogy valahonnan sugalmazzák. Mert hisz nem az a fontos, hogy markáns világképem legyen, hanem csak az, hogy legyek annyira tájékozott, mint a többi ember.- Híi jól értem, a tőke fogalmát nem kizárólag gazilasági értelemben használja.- Nem. Hatásában nem csak gazdasági erőként működik.- Kinek az érdekében működik ez a töke?

. - Saját maga érdekében. Ráadásul - ha ide számítjuk a vidéki napilapokat is - a magyar sajtó túlnyomó réstte külföldi tőke tulajdonába került, és még csak arra spin maradt idő, hogy ezek ajr. orgánumok a magyarországi polgárosodás folyamatába integráliídjanak.- Mármint hogy a magyar tőke kezébe kerüljenek.

„Kcllcmctlcnscgrl okozni nem lehet elegánsan”- Igen. És akkor legalább - a maguk kíméletlen ellentéteivel együtt is - tükröztek volna valamit ebből a sajátos, organikus folyamatból, valamit, ami magyar. így viszont megfordult a képlet: a sajtó - a maga tudatformáló erejével - éppen ezt a fejlődési, átalakulási folyamatot manipulálja.- Szívesen beleavatkozna, ha tehetné?- Nagyon személyre szabottnak tekintem ezt a kérdést és azt mondom, nem. Sz iszi f u szí kü /.delem nek,

szélmalomharcnak érezném, ha a sajtó befolyásolásával akarnánk elérni azt, amit célunkul tűztünk. A fejlett demokráciák példái is mutatják, a gyakorlati politika attól még működik, hogy a sajtónak meghatározható politikai tendenciája van. Nem hiszem azt, hogy olyan hatalomról lenne szó, amellyel vagy feltétlenül ki kellene egyezni, amelynek le kellene feküdni vagy amelyet le kellene fektetni ahhoz, hogy nyugodtan lehessen politizálni. Természetes állapot, hogy folyamatos feszültség van a sajtó és a politika között.- Ezzel a véleményével azért van kivel vitatkoznia még a frakción belül is.- Természetesen. A tömegkommunikációhoz való viszony egyetlen frakcióban sem konfliktusmentes.- Ezek szerint azonban ön nem feltétlenül ért egyet azokkal, akik iígy gondolják, szükséges, hogy legyenek kifejezetten kormánypárti orgánumok.- A két állítás nem zárja ki egymást. Egy dolog azt mondani, nem tartom szükségesnek megnyerni, birtokba venni a sajtót, és megint más azt mondani, igenis szükségesnek tartom, hogy a sajtóban a kormányzó erők is elmondhassák véleményüket.- Ez igaz, csak talán nem mindegy, milyen eleganciával teremtik ezeket a lapokat.- Másodrendű kérdés. Az a fontos, hogy törvényesen tcsszük-e, amit teszünk vagy sem. Ha nem jártunk volna el törvényesen, van olyan erős és szókimondó az ellenzék, hogy ezt nem hagyta volna jogi következmények nélkül. Elegánsnak lenni egy olyan környezetben, amely mindenáron meg akar akadályozni a törekvéseidben, egyszerűen lehetetlen. Kellemetlenséget okozni nem lehet elegánsan.- Feltéve, hogy az ember egyáltalán akar kellemetlenséget okozni.- Nem, nem! Az intenció nem ez, hanem az, hogy valamit meg akarok valósítani és az - függetlenül a szándékomtól - kellemetlenséget okoz. Ezt az elvi kérdést azonban nem lehet értelmezni a történeti háttér felelevenítése nélkül. Hogyan kezdődött a küzdelem? Optikai csalódás áldozatai lehetünk, ha azt hisszük, hogy a választások után a kormány rá akarta tenni a kezét a sajtóra, ez felszikráztatta az ellenzék jogos indulatát és ezzel megkezdődött a párviadal a sajtóért. A dolog nem ilyen egyszerű. Még messze voltunk attól, hogy eldőljön, ki lesz a kormányzó erő, amikor a mai ellenzék és a mai kormánypártok között már elkeseredett küzdelem folyt a sajtóért. A választások utáni harc csak folytatása volt ennek, és azért vált még elkeseredettebbé, mert a parlamenti ellenzéki erőknek immár a sajtó maradt az egyetlen megszerezhető, befolyásolható „hatalmi ág". Ezért érthetően sokkal nagyobb erőket vetettek be, mint ha kormányzó pozícióba kerültek volna. Olyan sajtóban kellett tehát a kormányzatnak fórumhoz jut-A VILÁG • 1991. szeptember 4.

*