Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-10 / 8115. szám
KOTOK KHISIAGA 41 i i .............. nia, amely sajtón belül nem volt egyetlen orgánum, amely támogatta volna. Rendkívül kivételes helyzet: úgy hatalomra kerülni, hogy a sajtó egésze a hatalommal szemben áll.- Múlt héten, napirend előtt felszólalt a parlament plenáris ülésen, újfent exponálva magát a televízió- és rádióalelnökök kinevezése ügyében. Megnyilatkozásaiból úgy tűnik, önnek személy szerint rendkívül fontos, hogyan dől cl ez a vita.- Félreértés ne essék, a vehemencia nem valamiféle fanatizmusból fakad. Nem arról van szó, hogy .eltökéltem volna: X-et, Y-t, Z-t mindenáron alelnökké akarom kinevoztetni. A konfliktus mögött a fiatal magyar demokráciának egyik legsúlyosabb alkotmányjogi problémája tapintható ki: nevezetesen a köztársasági elnök, a miniszterelnök, illetve az illetékes parlamenti bizottság kom peteneiájának egyértelmfi elhatárolásának problémája. Volt egy paktum a két párt között, mely paktumnak bizonyos elemei bekerültek az alkotmányba, bizonyos elemei nem. Alapvető probléma, hogy az a paktum, amely az alkotmány mögött rejtőzik, vagyis az a szándék, amely létrehozta ezeket a módosító rendelkezéseket, nem él. Nem kellene jogértelmezési kérdésekbe bonyolódni, ha egy parlamenti bizottságban konszenzusra tudnának jutni a kormányzó és az ellenzéki pártok. Nem tudnak azonban, mert ellenérzéseik erősebbnek bizonyultak annál a szándéknál, hogy paktumot kössenek. Erősebb a bizalmatlanság, erősebb a félelem a másik rejtett szándékaival szemben, semhogy gyakorlati kérdésekben megegyezésre juttatnának. Én a demokrata fórumon belül a viszonylag mérsékeltek közé tartozom, és mégis azt tapasztaltam, hogy a legőszintébb, a legnyitottabb kezdeményezéseim is visszapattannak az ellenzékről. Valószínűleg azért, mert bizalmat linók.- Bár erre nem lenne okuk?- Természetesen nem. Ók abbéli indulnak ki, hogy a kormányzat mindenáron meg akarja szerezni a rádiót és a televíziót. Nem hiszik el, hogy az MDF politikája csak e két médium semlegessé tételére irányul.- Meglehet, az említett bizalmatlanság kialakulásában közrejátszott az is, amikor annak idején Haraszti Miklósnak - mintegy a színfalak mögött - felajánlotta, legyen a televízióban egy MDF- és egy SZDSZ-párti intendáns. Hangsúlyozom: az a dolog lényege, hogy a színfalak mögött.- Magam úgy mértem fel a helyzetet még a kezdetek kezdetén: vagy úgy lehet függetlenné tenni a televíziót, hogy találunk egy minden vitán felül állóan pártatlan embert, akiről ráadásul feltételezzük, hogy nem befolyásolható, és rábízzuk a televízió irányítását. Elég hamar rá kellett azonban jönnünk, hogy ilyen emberek nincsenek. Ezért én azt javasoltam, mondjuk ki, hogy az egyik ember a kormánypártokhoz húz, a másik az ellenzékhez. De mondjuk ki azt is, hogy csak ilyenek között tudunk válogatni. Ekkor javasoltam a H ara sztinak, próba 1 ju n k előbb a pártok között megállapodásra jutni. Ezt ő másnap nyilvánosságra hozta. Tudomásul kellett vennem, hogy nem fogadják el az „...itt most politikai érzékenységre is gondolok' ajánlatomat, mint ahogy én sem fogadhattam el az övékét: hogy tudniillik minden jelölés a nyilvánosság előtt történjék. A szabaddemokraták liberalizmusa ebben a kérdésben szerintem doktriner-liberalizmus, ilyen ügyekben, amikor a jelöltek személyiségi jogaira is tekintettel kell lenni, igenis a nyilvánosság kizárásával kell megtenni az első lépéseket. Minket, képviselőket nem arra köteleztek, hogy munkánknak minden fázisát kamerák előtt végezzük, hanem arra, hogy minden döntésünkkel elszámoljunk választóinknak.- Előre is elnézést kérek, hogy ilyesmi megfordult a fejemben: nekem úgy tűnik, ön mintha nemcsak az egyetemen akarna tanítani, de hajtaná valamifajta József Attila-i hevület is.- Dagályos lenne, ha ilyen nagy szavakat használnék. Kétségtelen, nem tudom teljesen kiirtani magamból a tanárt, annak ellenére sem, hogy mindig is antitanár voltam. Soha nem egyszerűen tananyagot és nevelendő ifjúságot láttam magam előtt, inkább szellemi élményeket próbáltam megosztani más emberekkel, mentesen mindenféle didaktikai előírástól. Ha az egyetemen például tanfelügyelői rendszer működött volna, nem hiszem, hogy megmaradhattam volna az állásomban. Azt a sugalmazást tehát, hogy én tanítani szeretném a népet - bármennyire is tisztelem József Attilát -, el kell hárítanom magamtól. Nem akarok én tanítani. Nekem egyetlen törekvésem van, hogy felcsiholjam a környezetembe kerülő emberek érdeklődését az általam fontosnak tartott dolgok iránt. Nem tudok másként létezni, mint az ilyen, kicsit ajzott szellemi állapotban. t A 11 A VILÁG • 1991. szeptember 4. HET-FOGAS
