Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-10 / 8115. szám

FOTÓ KRISTA GÁBOR

vagy a kisfiámmá] való birkózás közben. És általában akkor, ha a családommal vagyok.- Olvasva, hallva megnyilatkozásait, erre ritkán adódik alkalom. Néha mintha túlzottan is feszült, ideges, ingerült lenne.- Ingerült nagyon ritkán vagyok. Inkább feszült.- Akkor egyik ilyen ritka pillanat lehetett néhány hete, a Népszabadságban megjelent levele Diumushoz.

publicista felelősségét, mint korábban. És ahogy az már az emberi kapcsolatokban lenni szokott, a legelemibb indulatokat azokkal szemben engedi meg magának az ember, akiket amúgy közel érez magához. Diumus kitapinthatván jelen van a napi politikai köztudatban, s a pontatlanság nem engedhető meg, amikor egy nyilvánvalóan nehezen feloldható konfliktusban igyekeztem nagyon precízen fogai maztákban az igazi konfliktusok nem abból adódnak, hogy szemléletek ütköznek egymással, hanem abból, hogy különböző minőségű emberi magatartások konfrontálódnak. A rutinszerű viszonyulások olyan megnyilatkozásokhoz, amelyek mögött elkötelezettség, hit és akarás van, olyan disszonáns élményt keltenek bennem, ami miatt nem tudom szeretni az általam még elolvasható cikkek többségét sem.- A tőke, a sajtó magatartásában érdekelt tőke kontrolljára. Sokkal kevésbé kitapintható, dokumentálható módon, de érvényesül újfajta függőség a sajtó dolgozói és a tőke között.- Miben érdekelt ez a tőke?- Egyfelől abban, hogy nyeresége legyen. Ez a kényszer önmagában is függőséget teremtő tényező, mert hisz elébe kell menni olyanfajta igényeknek, amelyek

„Mindenkiben van egy »akárki«'

Ebben olyan kifejezéseket használ - „miért nem tudja", „hogy engedheti meg magának", „miért hiszi azt" -, amelyek nem tartoznak a kifejezetten elegáns, finom fordulatok közé. Arról, aki így ír, legalábbis feltételezhető, hogy nem ura indulatainak.- Félreértés ne essék, nem Kulin-Diurnus konfliktusról, hanem egy politikus és egy politizáló publicista viszonyáról van szó. Amióta politizálok, sokkal súlyosabbnak tartom a politizáló

ni. Amikor én szembefordulok egy magas közjogi méltósággal, egyáltalán nem mindegy, milyen modort engedek meg magamnak.- jól érzem, nem szereti a magyar sajtót? Vagy mondjam inkább úgy, nem érzi a sajátjának?- Nem azért nem szeretem, mert másként gondolkodik, másként ítélkezik, mint én, hanem azért, mert másságát akkor is minőségi különbségnek tünteti fel, ha egyébként szó sincs arról. A politikai vi- Milyen esélye van ma Magyarországon a független orgánumoknak az életben maradásra?- Nem hittem, és ma sem hiszem, hogy kialakultak volna a függetlenség feltételei. Az, hogy a sajtó túlnyivmó része kikerült az államikormányzati felügyelet alól, csak akkor jelentene függetlenséget, ha egyidejűleg nem került volna másféle kontroll alá.- Milyen kontrollra gondol?

nem z személyiség épülését, csupán szellemi vegetálását szolgálják.-Ezt nem értem.- Újságot többnyire nem azért olvasnak az emberek, televíziót, rádiót nem azért néznek, hallgatnak, hogy ezáltal is gazdagodjanak, hanem azért, hogy a közhangulat, a köztudat alanyaivá váljanak: egy kis szenzáció, egy kis pletyka, érzékcsik- > landás - itt most politikai érzékiségre is gondolok - ezl majdnem elég is a nagyi

A VILÁG • 1991. szeptember 4.