Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-10 / 8115. szám

A Világ, 1991. szeptember 4.

> v

' J

7s0ie6cA Scla ütfvijúfa

KULIN

FERENCCEL

Van-e esélye a független orgánumoknak az életben maradásra? Kulin Ferenc alól egyszer már „kivarázsoltak" egy lapot, a Mozgó Világot.

Most a legerősebb kormányzó párt kulturális korifeusa, a parlament kulturális bizottságának elnöke. Nem kis hatalom a hatalomban. Szóval hogyan látszik onnan?

i

Van esély?

i

iI

I

I- Tegyük fel, én vagyok a kulturális bizottság elnöke, és felajánlom önnek a Mozgó Világ főszerkesztői székit. Elfogadná?- Biztos, hogy nem.- Más lap szerkesztésit sem?- Másét sem.- Mi lenne hangsúlyosabb a döntésben: lapot nem csinálni vagy az, hogy inkább valami mással akar foglalkozni?- Az utóbbiról van szó. Nem halaszthatom magam sokáig. Igaz, a politizálás ugyanúgy halasztás, mint a lapkészítés volt, de mint kihívás, mint feladat, feltétlenül izgatóbb. Naponként be kell bizonyítanom magamnak, hogy én vagyok az erősebb, nem a „hivatás". Mert- mint minden hivatás - a politizálás is életveszélyes, konvencióival, sémáival, öntörvényű mechanizmusával maga alá akarja gyűrni az embert.-Milyen sémákra gondol?- A politika dimenziójában érzékelhető sémákra, kötöttségekre, függetlenül attól, hogy éppen milyen rendszerről van szó. Olyanfajta sémákról, amelyek önálló diszciplínaként tüntetik fel a politikát. Nincs rendjén, ha a politika nem engedi magába a rajta kívüli impulzusokat.- Milyen impulzusokat?- Azokat, amelyeket saját magamban hordozok. Azokra a bölcseleti, etikai, történetszemléleti tartalmakra gondolok, amelyeket húszéves irodalomtörténészkedés és a tanítás alatt felhalmoztam magamban.- Ha jól értem, nem mozog otthonosan a politika említett simái között.- Természetesen nem. A politika természeténél fogva olyan közeg, amelyben sokkal nehezebb otthon lenni, mint akármilyen más szakmában. Én arra próbálok kísérletet tenni, hogy ne a politika integráljon magába, hanem én érezzem magaménak egyik jól körülírható feladatkörét.- Hol tart ez a kísérlet?- Ha nem erezném azt, hogy van előremozdulás, abbahagytam volna. Időnként vannak eseményekkel nem dokumentálható, csendes sikerélményeim.- Például?- Ha sikerül egy politikai vitában, indulatoktól, gyűlölködéstől feszülő vitában másfél-két óra után olyan hangulatot teremteni, amelyben elillannak ezek az indulatok, ezt például sikerként élem meg.- Azt nem érzi, hogy mégiscsak kikezdi önt a politika?- Érzem, hogy állandóan arra törekszik, hogy ránehezedjen a személyiségre. Egyébként minden professziónak van ilyen nehézkedése. Berzsenyi mondta, az az igazi költészet, ha nem a képek játszanak a lélekkel, hanem a lélek játszik a képekkel. Azaz, még a költőt is fenyegeti a veszély, hogy

eszközévé válik mesterségének.- Ez a játék azonban mintha megviselné az ön idegeit.- Azért nem tudok egyértelmű igennel válaszolni, mert amikor ilyen érzések kerítenek hatalmukba, felütöm harminc évvel ezelőtti naplómat, és abban olyan kétségbeesett panaszokat találok, amelyek arról tanúskodnak, hogy akkori konfliktusaimat is erőmet meghaladó próbának tartottam. Ilyen az alkatom. Ezért nem hihetem azt, ha most éppen mással és nem politikával foglalkoznék, nem érezném ugyanezt a feszültséget. Arról van inkább szó, hogy megpróbálom kamatoztatni a politikában ezt az adottságomat, mintsem arról, hogy a politika formálna ilyenné.- Mostanában ír naplót?- Nagyon ritkán. Hónapok telnek el anélkül, hogy előrevenném a naplómat.- Mi az utolsó bejegyzés?- Tavaly nyáron kezdtem el olvasni Heidegger Lét és idő című könyvét. Félbemaradt, egészen az idei nyári szabadságomig egyetlen oldalt sem tudtam előrehaladni. Most azokat az ötleteimet jegyeztem fel, amelyek Heidegger olvasása közben vetődtek fel bennem. A legelvontabb teoretikus élményeimet rögzítettem.- Kikapcsolódott?- Teljesen.- Mivel tud még?- Sakkozással, zenével.