Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-20 / 8101. szám
Pesti Hírlap, 1991. augusztus 13. 14. Amit még elmondhatnék... Itt most nem részletezhetem, hogy 93 emher eltűnésén túl, melyről a következőkben szólok, a Kát. pol. hogyan küldött még 43 embert a Katonai Törvényszéken keresztül a bitófóra. Nem mutathatom be a Berkesi András által jegyzett feljelentést, melyet Király Béla akkori ezredes írt alá — aki már 1945. nyarán felajánlkozott a szervezetnek — bajtársa, Czebe Jenő vezérkari alezredes ellen: a Kát. pol. őrségének géppisztolycsövei előtt fejezte be az életét. Nem tárhatom azt a teljes dokumentációt az olvasó elé, mely bizonyítja, hogy a hírheded Rajk-pert Ferenczy Edmond, a Hat. pol, ügynöke indította el, és az egyik koronatanú, Kiölte István ugyancsak a Kát. pol. ügynöke volt. Részletesen leírhatnám, milyen kegyetlenül iitlegeltette Berkesivei Fálffy György volt parancsnokát Almásy Pál altábornagyot, aki a Ludovika Akadémiára is ajánlotta. Bajcsy-Zsilinszky Endre fegvvertársát, akit n földön fekve, soknijávnl hetömött szájjal, ájulásig vertek Idézhetném Kéri Kalman vezérezredes egy évig tartó gyötrelmét a három négyzetméteres Kát. pol. mngánzárkában, ahol a saját vizeletét akarták vele megitatni, és amikor ellenállt, a földig verték, pedig régi bajtársa volt PálfTy Györgynek. Hosszú oldalak telnének meg a Kardos-Berkesi által provokált úgynevezett „Thomson kapitány” ügy ismertetésével, amely négy bitófára szóló ítéletet eredményezett, a súlyos börtönbüntetésekről nem is szólva. Rettenetes az, hogy az ügyet tárgyaló hadbíró, Radeczky ezredes is világosan tudta: a vádból egy szó sem igaz. De Pálffy György egyik helyettesét, Kruchina ezredest megölelni akarta. A másik helyettesét, Földy Lajos vezérőrnagyot úgy provokáltatta, hogy öt esztendeig ítélet nélkül volt börtönben. Mindezt nem részletezem, erre most nincs elegendő tér, inkább elmondom az úgynevezett „MagyarKözösség”öszszeesküvés perének történetét. 15. Jogi alap a törvénytelenséghez „1947. január 5-én a Belügyminisztérium tette közé az összeesküvés leleplezéséről szóló hivatalos jelentést, s miután abban ’államvédelmi szervek' megnevezés Szerepel, a köztudat azt az Államvédelmi Osztálynak tudja be. Az igazság az, hogy az összeesküvést sok héten át tartó szívós munkával a Katonapo> litikai Osztály leplezte le, s csak a későbbiekben kapcsolódott be annak polgári vonalon való felgöngyölítésébe az Államvédelmi Osztály” (vö. Kornis: Tanúként jelentkezem, 144. o.). A szerzőnek igaza van, de tovább megyek: az az ötlet, hogy egy rutin eljárást miképpen lehet koncepciós perré fejleszteni, a Katonapolitikán fogant meg, feltehetően PálfTy György és Kardos György agvában. A kommunista párt felismerte a mesteri tervet, és áldását adta a kivitelhez, annál is inkább, mert az eljáráshoz a törvé-nyes kereteket álnokul, de zseniális előrelátással, már jóelőrebiztosítottn.Azországygyúlés 1946. március 16-án szavazta meg a VII. törvényt, melyet Rajk László belügyminiszter és Ries István igazségügvminiszter terjesztett be. A megindult vitában a polgári pártok jogász képviselői kifogásolták, hogy a törvényjavaslat elveti a szakbíróságokat és a népbíróságokra bízza a köztársaság ellen vétők ü^’ét, amely köztudottan kommunista befolyás alatt áll. Megállapították azt is, hogy a tervezet nem határozza meg pontosan azt az államrendet, melyet védeni szándékozik. A jogászok közül PfTeifer Zoltán, Vásáry István, Sulyok Dezső képviselők tisztán látták, hogy a köztársaság védelméről szóló törvényjavaslat elfogadása esetén, a kommunista párt hatalmi tervei előtt egyengetik az utat. Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök, hogv a képviselőket leszerelje, elmondta, hogy a törvény elutasítása esetén Szviridov szovjet altáhornagv retorzióval fenyegetőzött. A törvényjavaslatot az országgyűlés elfogadta, de az ellenző jogászok sem sejthették; hogy a hatályos törvény rövid időn belül a parlamentarizmus szétveréséhez, nyújt innjd jogi alapot. (l'olylnljnl; l
