Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-20 / 8101. szám
Magyar Nemzet, 1991. augusztus 14. 23 Újra „élen" a magyar gazdaság Mikor jön el a fordulat éve? Magyarország ismét kezd felértékelődni Kelet-Európón belül. No nem azért, mert itt annyira jó lenne a helyzet, inkább azért, mert a többi országban még sokkal rosszabb. Lassan visszaáll a korábbi helyzet, ahonnan elindultunk, amikor is miénk volt ezen a tájon a legvidámabb barakk. A helyzet azonban mégis alapvetően más a nyugati országok szempontjából, amelyek szegény emberekkel nélkülünk is jól el vannak látva. Mert egy kommunista szegény ember, avagy ország még érdekes volt, de egy piacgazdasági szegény, „a mi kutyánk kölyke” az egyszerűen csak szegény és kész. Abban az égvilágon semmi érdekes nincsen... A fenti gondolatsor, amely a minap lezajlott bajai bankártanácskozáson hangzott el Lengyel László szájából, igencsak elgondolkodtató lehet az ország, a gazdaság sorsáról töprengő és döntő eleinknek. Igenis, számolni kell azzal, hogy a térség forradalmai, rendszerváltásai, átalakulásai lezajlottak vagy hamarosan lezajlanak, s Kelet-Európa olyan lesz, mint a többi félfejlett, félperiferiális régió. Lassan elkopik a korábbi kitüntetett figyelem, elvész a sokat emlegetett híd szerepünk is - aki akar és tud, most már maga is mehet a szovjet piacra -, magyarán az ország, a gazdaság a maga lábára kell hogy álljon, megküzdendő az európaiságért. Mert hát ez mégiscsak nekünk a fontosabb, nem pedig Európának. Megroggyant lábakkal Milyen ez a láb, amin mostanság állunk? Nehéz lenne ezt egyértelműen megítélni. Egyesek szerint több helyen is nyílt törések mutatkoznak, s a talpra állás hosszú éveket vesz majd igénybe. A másik pólus - amely azt mondaná, hogy dagadnak az izmok, s akár már holnap versenyképesek lehetünk - mintha hiányozna. Talán a legtöbben abban egyeznének meg: bizony alaposan meg vagyunk roggyanva. s aligha spórolható meg egy nagyszabású edzőtáborozás. No, jó - mondhatnánk -, ezek csak afféle érzések. De miről vallanak a tények? Nos. idestova eljutottunk odáig, hogy tények jószerivel nincsenek vagy ha vannak, akkor szögesen ellentmondanak egymásnak. Egyes vélemények szerint a GDP tavalyi alakulásának még az előjele sem egyértelmű - bár alighanem senki nem gondolja komolyan, hogy pozitív lenne, s valószínőleg nem lesz az jövőre sem -. a statisztikai rendszerek szinte teljes összeomlásának korszakát éljük. Annyi azért bizonyosnak látszik, hogy az ipari termelés számottevően csökkent, a munkanélküliség a két. százezres halán súrolja, az infláció pedig közelít a negyven százalékhoz. Többé-kevésbé konszenzus van abban is, hogy a privatizáció a kívánatosnál lassabban halad előre, a gazdasági szerkezetváltás nemkülönben. Az államháztartás, s véle a nagy társadalmi elosztási rendszerek reformja évek óta egy helyben topog, s a piacváltásban mutatkozó sikerek tartós megismételhetősége is erősen megkérdőjelezhetőnek látszik. Hogyan viselik mindezt a vállalatok? A kép meglehetősen vegyes - ezt tudtuk meg abból a bajai előadásból. amelyben Vértes András, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója ismertette egy most elkészült széles körű felmérésük fontosabb adatait. A teljes vállalkozói mezőnyt reprezentáló felmérésből az derült ki, hogy a cégek 58 százaléka működik nyereségesen. Ez tulajdonképpen nem is rossz arány, bár ha azt vesszük, hogy a mintában valamennyi ilyen vállalkozás ötvennél kevesebb embert foglalkoztat. a kép némikpépp árnyaltabb lesz. A veszteségesek aránya 27 százalék, a fennmaradó hányad sem veszteségesnek, sem nyereségesnek nem minősíthető. Milyen tényezőkön múlik, hogy egy cég sikerrel képes működni? A kutatás eredménye szennt egy vállalkozás nyeresége mindenekelőtt attól függ. hogy mennyit akar kimutatni. Magyarán ha érdekük úgy kívánja, egyszerűen eldugják a nyereséget. Nem meglepő az a tapasztalat, amely szerint a régebbi alapítású, illetve.a viszonylag nagyobb cégek gyakrabban profitábilisak. Az már érdekesebb, hogy főleg a szellemi, illetve ipari tevékenységet folytató vállalkozások sikeresek, a kereskedelmiek kevésbé (avagy ügyesebben rejtik el a nyereséget). Némi elégtételt jelenthet a hatalomátmentéssel megvádolt menedzsereknek, hogy a kimutatás szerint a korábbi állami vállalatból kivált cégek is a sikeresebbek közé tartoznak, ellenben akik állásnélküliből lettek vállalkozóvá, azok 43 százalékban veszteséget kénytelenek elkönyvelni. Megfontolásra érdemes információ az is, hogy a siker szempontjából nem a több tőke, nem az infrastrukturális ellátottság, hanem az átlagosnál jobb piacismeret a legfontosabb. Figyelmeztető jel lehet sokaknak, hogy a jobbak zöme általában kevés hitellel gazdálkodik. A bankkölcsöntől való óvakodásról árulkodik az is, hogy fizetési problémák esetén csak a megkérdezettek 15 százaléka venne igénybe efféle segítséget, ugyanilyen arányuk egyszerűen nem fizetne, egynegyedük pedig magánkölcsönhöz nyúlna inkább. Úgy tűnik, a kamatok egyre utolérhetetlenebb magasságokba érnek a lakosság szempontjából is, egy másik felmérés szerint ugyanis az emberek kilencven százaléka semmilyen formában nem kíván hitelt fölvenni a közeljövőben. Fantasztikus méreteket ölt viszont a forintmegtakarítások növekedése. Ennek többféle magyarázatát látják a szakemberek. Nyilván r közrejátszik ebben a kamatplafonok l eltörlése, továbbá a kedvezményes - lakáskölcsönök visszafizetésének megváltozott rendje, illetve az ehhez szükséges tartalékolás kényszere. Ugyancsak spórolásra ösztönöz a növekvő - év végére akár a négyszázezres határt is elérő - munkanélküliségtől való félelem is. S végül, ne kiabáljuk el, de mintha valamelyest kezdene megerősödni a bizalom a forint iránt. Igaz. az inflációs várakozások a közvélemény-kutatások szerint még mindig jelentősen meghaladják a hivatalosan prognosztizált szintet, másfelől azonban biztató, hogy a nyugati valuták hivatalos és feketeárfolyama egyre közelebb kerül egymáshoz, ami fontos lépés lehet a forint konvertibilitásához vezető úton. Nemzeti tulajdon vagy konvertibilitás Apropó, konvertibilitás. Nyilvánvaló, hogy a piacgazdaság kiteljesedése szempontjából fontos fejlemény lenne a nemzeti pénzeszköz szabad átválthatóságának megteremtése, ám a megalapozatlan kinyilatkoztatások igazából nem vezetnek sehová. A Magyar Nemzeti Bank elnöke a bajai konferencián kijelentette, hogy semmiféle olyan deklarációt nem terveznek. amely nem találkozik a hazai és a nemzetközi közvélemény „érzésével", ám minden eszközzel törekednek a valós konvertbilitás megteremtésére. Az üzleti szektor számára egyébként gyakorlatilag már ma is konvertibilis a forint, s voltaképpen a háztartások is szabadon transzferálhatják külföldre a- . valutájukat, amennyiben van nekik.
