Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-20 / 8101. szám
Magyar Nemzet, 1991. augusztus 14. A bankdnök felhívta a figyelmet, hogy a tartós konvertibilitás fenntartásának igen kemény feliételei vannak. Kiegyensúlyozott pénzügyi helyzet, elegendő devizatartalékok, csökkenő infláció kell hozzá. Meg kell teremteni annak a feltételit is, hogy a forint elkölthetősége teljesen szabad legyen, beleértve ebbe a külföldiek korlátozásoktól mentes fold- és ingatlanvásárlásait is. Ebből a szempontból nemzeti tulajdon és konvertibilitás egymást kizáró fogalomnak tekinthető. Nem tartható fenn az a mostani helyzet sem, hogy a devizabetétek kezelése lényegesen eltér a forintbetétekétől. amennyiben előbbiek kamatai adómentesek (mellesleg Surányi György szerint a jelenlegi feltétételek mellett egyes forintbetétek az adó levonása után is többet hoznak már, mint a devizabetétek, igaz, előbbieknél az infláció veszélye is nagyobb). Biztatónak tűnik, hogy ezt a közös nevezőre hozást a bankelnök nem úgy képzeli el, hogy akkor majd a devizabetétek hozama után is adót kell fizetni... Mielőtt konvertibilitást kiáltunk, érdemes tisztában lenni néhány következménnyel is. Például azzal, hogy egy ilyen lépés lényegében megszünteti a belső gazdaságpolitika autonómiáját: gyakorlatilag minden fontosabb lépésnél közvetlenül a nemzetközi gazdasági fejlődés trendjéhez kell igazodni. Egyelőre azonban nem konvertibilis a forint, tehát a gazdaságpolitika még autonómnak tekinthető - fordíthatnánk meg' mechanikusan az előbbi összefüggést, ám ez így aligha felel meg a valóságnak. Ezt támasztja alá Lengyel László azon megállapítása is, mely szerint a kilencvenes években az ország helyzetét legalább annyira befolyásolják a külső feltételek, illetve az, hogy a kormány ezekkel miként tud szembenézni, milyen gazdaságpolitikai válaszokat tud kialakítani, mint az, hogy a belgazdaságban mi történik. Kelet-Európábán ugyanis nem igaz az a liberális hipotézis, miszerint az ország képes lenne egy kormány nélkül is működni, a gazdaság önálló pályára állni. Itt egy kormány tönkreteheti az országot a külső feltételek „elrontásával". Halmozódó elmaradások Ami a belgazdaságot illeti, az elmaradások egyre halmozódnak. Részben a kormány megosztottsága is közrejátszott abban - mutatott rá a Pénzügykutató Rt. elnöke Baján -, hogy az idei első félévben több fontos kérdésben nem sikerült dűlőre jutni. Volt például egy csomagterv, ami szabályozta volna a privatizáció megvalósítását. A tulajdonra vonatkozóan egy sor törvényt kellen volna elfogadni: a kincstári vagyonra, az önkormányzati vagyonra, és annak átadására, a szövetkezeti és az egyházi vagyonra, valamint a földre vonatkozó törvényt, továbbá módosítani kellett volna az alkotmányt és a polgári törvénykönyvet, a vállalati törvényt pedig lényegében kiiktatni. Emellett sokan fölvetették, hogy a privatizáció menetére vonatkozóan is törvényt kellene alkotni. A csomagter\' szerint a patrlamentnek ezeket a törvén) eket gyors ütemben meg kellett volna tárgyalnia, s a képviselők nyári távoztakor tudni kellett volna: kié a tulajdon és mit csinálhat vele. Ehhez képes; részkérdések kerültek csak napirendre, s a privatizáció menetére vonatkozóan lényegében továbbra is hiányoznak a legfontosabb jogszabályok. Az sem dőlt még el igazából, hogy ki csinálja a privatizációt. Az egyik koncepció szerint ez elsősorban az állam feladata és jogosítványa lenne. Lengyel László azonban úgy latja: a helyzet az, hogy elindult a gazdaságban egy privatizálódási és polgárosodási folyamat, amit az állam, ha akar • sem tud ellnőrizni - ez egyszerűen képtelenség. A kérdés csak az, hogy j mikör jön rá valaki, hogy ez nem működik. Ekkor vagy megállítják a privatizációt - ám az még ebben az esetben is valószínűleg továbbmenne -, vagy az a megoldás adódik, amit Kupa Mihály is képvisel, hogy tudniillik privatizálni kell a privatizációt. Amíg azonban nincs jogszabályi keret, addig nincs mit ellenőrizni. S addig senki sincs védve a tulajdonában. Ugyanakkor a privatizációt gátolja a gyenge hitelezési rendszer és az infrastruktúra elmaradottsága, amelynek érdemi fejlesztésére a kormánynak nincs elképzelése. Pedig egy kormánynak itt, Kelet-Európábán talán ez lenne a legfontosabb dolga: infrastruktúrát teremteni. Milyen lábon állunk tehát? Nehéz a válasz. A szakértők többsége azonban optimistának aligha mondható. Ahogyan Antal László fogalmazott a bajai vitán: az idei esztendő sem lesz a fordulat éve. s jövőre is legfeljebb csak stagnálás várható. A válság még nincs a hátunk mögött. Zsubori Ervin
