Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-20 / 8101. szám
Magyar Hírlap, 1991. augusztus 14. 23 Lendületben az újmessianizmus A Kelet-Közép-Európát elborító nacionalizmusok láttán nem túl sok optimizmussal nézhetünk a közeljövőbe, legalábbis ami Francia Fukujama liberális jóséatának e térségben való gyors megvalósulását illeti. Nagyon valószínű, hogy a liberalizmusnak mint politikai, gazdasági, érték- és magatartásbeli rendező elvnek itt még hosszú ideig nem várhatjuk a triumfálását, s nem azért, mert itt nincsenek liberálisok, akik nagyon szeretnék, hogy a térségben virágzó, egymás mellett békésen megférő liberális demokráciák legyenek, hanem azért, mert — az elmúlt két év tapasztalata alapján úgy tetszik — a liberalizmus nem tud versenyezni a posztkommunista korszak nacionalista messianizmusával, amely messianizmus a legtöbb volt szocialista országban azonnal felütötte a fejét, ahogy a „létező szocializmusok" romba dőltek. A liberalizmus viszonylagos gyengeségének magyarázatát abban lelhetjük meg — többek között —, hogy kimondottan távol tartja magát bármifajta messianizmus gerjesztésétől, képviseletétől és meglovagolásától. Ebből persze nem az következik, hogy minden nem liberális ideológia szükségképpen messianisztikus. Az azonban tény, hogy az elmúlt két évben bekövetkező kelet-közép-európai rendszerváltásokban azok a politikai irányzatok és ideológiák kerültek előtérbe, amelyek a maguk világképében és politikájában igyekeztek előtérbe állítani a messianisztikus elemet, a küldetéstudatot és az erkölcsi princípiumot. Az, hogy ez a messianisztikus momentum ismét szervezőelve lett a politikának, ráadásul a nemzeti elemek és szempontok hangsúlyozásával párosul, érthetőnek mondható. Az elmúlt évek ismétlődő nemzeti válságai és tragédiái pontosan mutatják (a Baltikumtól a mostani jugoszláviai fejle' ményekig), hogy az elmúlt rendsze. rckben Európának ezen a részén á nemzeti kérdés milyen mérhetetlen, megoldatlan problémákkal terhelődön s ezeknek akkor semmifajta érdemi megoldása nem születhetett. Kelet- Közép-Európa országai a rendszerváltást a nemzeti dimenzió előtérbe állításával élték meg, s ez különösen élessé vált azokban az országokban, amelyekben egymással tradicionálisan amely rendezőelvek között eligazodhattak a polgárok. A nemzet fogalma ugyanis alkalmas egy szociálpszichológtailag kettős funkció betöltésére: azonosulás és megkülönböztetés érzetét egyaránt adja. Aki a nemzet értéktartományát vallja, egyszerre tud valaAz osztálymessianizmusok elmúltával —jelenleg a nemzetre hivatkozva lehet a „tömegeket” fanatizálni, illetve maguk a „tömegek” is a nemzet nevében fanatizálják önmagukat. Nézetem szerint a liberális demokráciában semmilyen messianizmus és fanatizmus nem kívánatos. szemben álló nemzetiségek és nemzetek élnek egymás mellett. De honnan a nemzeti mivolt felfokozott érvényesítésének, a túldimenzionált nacionalista ellenségképnek a messianisztikus tudata? Mién láthatunk magunk körül olyan túltengő nacionalista indulatokat, mint amilyen annak idején az osztálymessianizmus volt? És mién láthatjuk azt a szomorú jelenséget, hogy az érintett országok polgárainak egy része tökéletesen feloldódik a nemzeti fanatizmus búveszméjében, és képes ennek mindent alárendelni? Úgy tetszik, itt egy igen komplikált társadalomlélektani kérdéssel állunk szemben. Úgy is mondhatnánk: a nemzetmessianizmus — már ahol persze kézzelfoghatóan jelen van — pótolni hivatott a társadalom szélesebb rétegei számára a demokráciába való átmenetnek az egyes ember számára kevéssé érzékelhető érzetét. A nemzetnek mint orientációs pontnak, mint értéknek, mint hivatkozási premisszának a középpontba állítása a legújabb rendszerváltások egyik sarkalatos tette: úgy látszik, azok a politikai garnitúrák nyerték meg a választásokat, azok alakíthattak kormányokat Európának ezen a felén, amelyek a nemzet kategóriájának első helyre tételével, legalábbis időlegesen világos rendezőelveket adtak a társadalom számára. mi egyetemes identitásra és valami ellen való gondolkodásra szert tenni. Ilyenfajta azonosulást-megkülönböztetést hordozó programot csak a nemzeti-keresztény pártok tudtak megfogalmazni, s a legkevésbé voltak erre képes.k a liberális pártok, amelyek — mint mondtuk — persze nem is akartak semmifajta messianisztikus elemet vinni politikájukba. Nem véletlen, hogy Kelet-Közép- Európában az úgynevezett tömegek semmilyen más megmozdulásban nem vesznek részt „tömegesen", csak a nemzettel összefüggő kérdésekben. A nemzetmessiamzmusok a nemzet újjászületése jelszavának képében söpörnek végig a térségen, százezrek és milliók aktivitását mutatva. Ugyanakkor azt Iájuk, hogy a pariamenü, a helyhatósági és egyéb választások vagy népszavazások abszolúte hidegen hagyják az állampolgárokat aktivitásuk ezekben minimális. Miről lebet itt szó? Talán arról, hogy a volt államszocializmusok társadalmai a maguk nemében „pragmatizálódtak", azaz hozzászoktak ahhoz, hogy vagy egyáltalán nem foglalkoznak politikával, vagy csak messianisztikus politikai irányzatokkal hajlandók együttműködni. Ez csupán látszólagos ellentmondás: Kelet-Közép-Európa országai példát mutatnak mind a két variánsra. $ Azokban az országokban, amelyeken belül az osztálymessianizmus az utóbbi évtizedekben fokozatosan visszaszorult (s ilyennek tekinthetjük Magyarországot), a politika pragmatizálódása a társadalom depolitizálódásával járt együtt. Itt csekélyebb a messianizmus hagyománya; a társadalmat — triviálisan szólva — kevéssé lehet Jelültetni" akármilyen lendületes messianisztikus ideológiának. Rövid távon talán igen, de hosszú időre semmiképpen. Ezért is van az. hogy Magyarországon a nemzed politika létezik ugyan, de nem emelkedik a környező országok egynémelyükére jellemző nemzetmessianizmus .rangjára . Nemzetmessianizmusok inkább ott léteznek, ahol egyrészt nagy tradicionális nemzeti ellentétek léteznek országon belül; másrészt az elmúlt évtizedekben nemigen sikerült kiölni a különféle premodem messianisztikus ideológiák örökségét, ahol a társadalom nem esett át „polgárosodási" alapélményeken. Ezek az országok (hogy csak Jugoszláviára utaljunk) a rendszerváltást a nemzeti sérelmek tudati mozgósításával és nem csekély revansvággyal élték meg. Még Csehszlovákiában is, ahol ugyan erősek a polgári hagyományok, az elmúlt évtizedek retrográd folyamatai nyomán. igen erőteljessé vált a nacionalizmus és „tömegeket” a nemzeti érzés demonstrálása vitt elsősorban az utcára. Távolról sem szeretném azonban azt a látszatot kelteni, hogy a nemzet kategória mint érték ellen beszélek. Nem erről van szó. Csupán úgy látom. i — az osztálvfflgfiBHfflujjBPff !3fa- jelenleg a rem?e] TSB^éSeTaíÍJoníeKker^S TDcT uevffien tét a Jömegeker fanatizálni, ffljTJJES Tfl?5^zenn^n!DeT?E^EmoEaciában semmilyen messianizmus és fanatizmus nem kívánatos. CSIZMADIA ERVIN
