Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-20 / 8101. szám
Népszabadság, 1991. augusztus 13 n-Egy város iránytű nélkül Szegedi önkormányzat: csendes fojtogatás Néhány hónapig úgy tűnt, a ' szegedi önkormányzat példát mutat arra, hogyan lehet fölösleges pártharcok nélkül hatékony várospolitikát folytatni. Rég volt, elmúlt. A testület legutóbbi ülésén reggel Sítől délután 4 óráig már csak arról vitatkoztak, mi és milyen sorrendben kerülhessen napirendre. Biztató kezdet A helyhatósági választások egyik meglepetése volt, hogy Szegeden, az MDF egyik „sasfészkében”, ha szerény arányban is, de a liberálisok győztek. Az SZDSZ és a Fidesz körébe sorolható képviselők 24-en vannak, az MDF— KDNP választási koalíció jelöltjei közül pedig 22-en jutottak az önkormányzati testületbe. Az 53 tagú csapatban heten vannak a kis pártokhoz tartozó vágj- függetlenként bekerült városatyák. Az országos politikai színképtől j eltérően, közéjük tartozik a j Független Kisgazdapárt — lis- j tán bekerült — egyetlen kép- | viselője, akit Torgyán-barát nézetei és vehemens stílusa miatt nem fogadtak el koalíciós partnernek a másik két kormánypárt jelöltjei. Kezdetben a függetlenek és a kis pártok képviselői, a „hetek" a liberálisokkal szimpatizáltak. Ezért lehetett polgármester 1990. október 23-án dr. Lippai Pál ügyvéd, a Fidesz jelöltje. Ellenfele, Borvendég Béla, a neves építész '— Lippai doktor szavaival — a legsportszerűbb ellenfélből a legkorrektebb együttműködő partnerré vált. A testület az elsők között alkotta meg saját szervezeti és működési szabályzatát, alakított különböző szakbizottságokat. Az akkori politikai helyzetben kuriózumnak számított, és voltaképpen a konzervatív frakció bátorságát és önállóságát jelezte, hogy az MDF országos instrukcióival dacolva részt vállaltak a vezetői felelősségből: dr. Ványai Éva képviselő alpolgármester lett. Igaz, ehhez kellett egy átfogó paktum a két nagy képviselőcsoport között: Tűhegyi József SZDSZ-es képviselő csak a konzervatívok szavazataival lehetett alpolgármester, mert a saját frakciójának néhány tagja első nekifutásra leszavazta őt. A paktumot volt, aki dicsérte, volt. aki bírálta. A leghevesebben Csapó Balázs, az SZDSZ támogatásával bejutott független képviselő kelt ki ellene. Azt nyilatkozta, a pártállami időket idéző osztozkodás zajlott a kulisszák mögött: az egyes képviselőkkel előre aláírattak egy írásos nyilatkozatot, hogy vállalják, a titkos szavazáson úgy szavaznak majd, ahogyan a frakciók hangadói megállapodtak. Előre elosztották a szakbizottságokban a tisztségviselői helyeket, aminek nemcsak politikai jelentősége, hanem egzisztenciális tétje is volt: a bizottsági elnökök és titkárok havi 10 ezer forint körüli tiszteletdíjat kapnak munkájukért. Aki egyszerre több bizottságban is szerepet kapott, annak egészen csinos summa üti a markát. Csapó képviselőnek azonban nem a tiszteletdíjakkal volt a legnagyobb baja, hanem azzal, hogy az egyes bizottságokban a tisztségviselői és. a tagsági helyeket nem a hozzáértés, hanem politikai balanszírozás alapján osztották el. Csapó Balázs kifogásolta azt is, hogv Tűhegyi József lett az alpolgármester. Ügy vélte, egv egvetemi város, regionális gazdasági és kulturális centrum alpolgármesterének nem alkalmas olyan ember, akinek csak érettségije van. eredeti foglalkozása méhész és magángazdálkodó, nem beszél nyelveket, ráadásul kopaszodik. Mit szólnak a nyugati testvérvárosok vezetői, ha meglátnak egy ilyen alpolgármestert? A privatizációs bizottság elnökével szemben is voltak kifogásai Csapó képviselőnek, ö Jankó Attila, szabadúszó szociológus, régi ellenzéki, aki sokáig egyedül volt az SZDSZ szegedi frontembere. „Tündér, okos gverek az Attila" — mondta Tóia Csapó Balázs, de még rendes állása sem volt soha. pénze pedig végképp semmi. Hát hogyan .tudna egy ilyen ember százmilliós vagyonok sorsáról dönteni? Márpedig ő jól ismeri Jankó Attilát, hiszen politikai pályájuk együtt indult 1981-ben, amikor az egyetemi KISZ- szervezetben nem azt választották titkárnak, akit a megyei pártbizottság akart. Csapó Balázs ezt követően külföldön élt néhány évig, számítástechnikai vállalkozóként tért haza. Jankó Attila szerint neki is voltak fenntartásai Csapó Balázzsal szemben. Ezért, amikor egy hétig ő volt az SZDSZ szegedi ügyvivője, nem is javasolta, hogy Csapót felvegyék az SZDSZ hivatalos listájára. A legfőbb kifogása, hogy Csapó egy időben volt tagja az MDF-nek, az SZDSZ-nek, a Fidesznek és a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaságnak. Később azonban valaki mégis felvette Csapót, ha nem is az SZDSZ-listára, de legalább a közös plakátra. Tűhegyi Józsefről egyiküknek sincs igazán jó véleménye, bár Jankó Attila elismeri, hogy az alpolgármester ösztönös politikai tehetség, az ügyek viszonylag csekély ismeretében is jól tud lavírozni. Mások szerint Jankó Attilának is voltak alpolgármesteri ambíciói, de az SZDSZ- es barátain kívül más nem szavazott volna rá. Jankó Attila szerint viszont ő mindig is tisztában volt azzal, hogy nem alkalmas az alpolgármesteri hivatalnakmunikára. Ellenben Csapó Balázs tényleg; alpolgármester akart lenni igaz, csupán azért, hogy vállal hozóként szerzett gazdasági tapasztalatait a város érdekében hasznosítsa. Csapó Balázson kívül egyetlen szóba jöhető jelölt volt, aki foglalkozásánál fogva ért a gazdasági ügyekhez, ö Básthy Gábor, a „hetek” közé tartozó fiatal képviselő. Vele egyetlen baj van, ami miatt nem választották meg alpolgármesterré: az MSZP színeiben került be a képviselő-testületbe. A vezetőség végül úgy állt föl, hogy az ügyvéd-polgármester mellé a köjálos doktornő, Ványai Éva lett a kulturális, egészségügyi és szociális ügyek gazdája, Tűhegyi József, Lippai doktor egykori kampányfőnöke pedig amolyan általános alpolgármester. Látható, hogy kezdettől fogva voltak érdekellentétek, ki nem elégíthető ambíciók, az első időszakban mégis a kompromisszumkészség és a városért érzett felelősség jellemezte a munkát. Ügy tetszett, a városházi botrányok földjén ezúttal nem hiányzik egyéb a sikeres várospolitikához, mint hogy a parlament meghozza végre mindazokat a törvényeket, amelyek a zavartalan működés jogi és gazdasági feltételeit megteremtik. A legfőbb szempont A nagy frakciók közti jó viszony a jegyzőválasztás második fordulójától . kezdett megromlani. Az első fordulóban az előkészítő bizottság csak Tóth László korábbi vébétitkár pályázatát tartotta szakmailag alkalmasnak. Tóthot azonban akkor még jobbára csak a „hetek” támogatták. Mint Szemők Árpád, az MSZP képviselője mondja, .ők kezdettől úgy látták, nemigen találnak olyan embert, aki szakmailag jobb lenne Tóthnál. Féltek viszont attól, hogy a jegyző bizonytalan helyzete miatt megromlik az apparátus munkája. Amikor a liberálisok a többségük ellenére sem tudtak a-konzervatív frakcióval kötött paktum nélkül alpolgármestert választani. az MDF és a KDNP igyekezett otthagvni a lábát a résnvire nyitott ajtóban: keresztülvitték a szervezeti és működési szabályzat elfogadásakor, hogv alpolgármestert is, jegyzőt is csak kétharmados többséggel lehessen választani. A jegvzőválasztás második fordulójában kerítettek Tóth László mellé ellenfelet: Mózes Ervin. a köztársasági megbízotti hivatal, korábban a megvei tanács osztályvezetője személyében. Lippai doktor azt mondja. Mózes Ervin szakmailag is különb a'volt vébe-' titkárnál. Koha Róbert, a konzervatív frakció vezetője szerint viszont, noha nekik is vannak fenntartásaik Tóth Lászlóval, tudomásul vették, hogy szakmailag ő a legjobb, és ezt tekintik a legfőbb szempontnak. A „hetekkel" együtt azonban hiába volt immár meg az egyszerű többségük a testületben, a saját dugájukba dőltek, hiszen korábban éppen ők harcolták ki, hogy jegyzőt csak minősített többséggel lehessen választani Tóth László szavazásról szavazásra több voksot kapott: a harmadik menetben a jelen levő 50 képviselőből 31- en .fogadták el a személyét. Ezt úgy is lehet értelmezni, mondja a volt vébétitkár. hogy ő nagyobb bizalmat élvez a testületben, mint a polgármester. Az is nyilvánvaló volt viszont, ha egy évig egyfolytában szavaznának, a testület liberálisai akkor is nemet mondanának Tóth Lászlóra Voltaképpen mi bajuk vele? — kérdeztem több képviselőtől is. Jankó Attila azt mondta, szerinte azért alkalmatlan, mert vagy rossz
