Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-20 / 8101. szám

Népszabadság, 1991. augusztus 13 lg szakember, vagy szándékosan csinál bohócot a testületből. Egy alkalommal például hagyta, hogy a képviselők há­romnegyed óráig vitatkozza­nak valamin, s csaik aztán szólt közbe, hogy jogilag kép­telenség, amit beszélnek. Ha előbb nem jutott eszébe, ak­kor szakmailag alkalmatlan, ha eszébe jutott, mégsem szólt, akkor meg nem elég lo­jális a tekintélyes testület­hez A vitában egyéb kifogás is elhangzott Például az, hogy a volt vébétitkár tagja volt az MSZMP-nek, és kiszolgálta az elmúlt rendszert. Ezt vi­szont a liberálisok által tá­mogatott Mózes Ervinről is el lehet mondani, bár róla nem a liberálisok mondták el, ha­nem a konzervatívok. Jankó Attila szerint itt is az ismét­lődött meg. ami a nagypoliti­kában bevett érvelés az új pártokba fölvett volt MSZMP- tagokkal kapcsolatban: a te kommunistád bolsevik, az én kommunistám szakértő. Biztosan korrupt volt, gya­nakodtak masok. Aki ennyi időt lehúzott a múlt rend­szer tanácsi apparátusában, az eleve nem maradhatott tisz­ta. Tóth László azonban sze­rény körülmények közt él egy felsővárosi panellakás­ban. Szemők Árpád szerint a mai sárdobálós világban ő csak arról hiszi el, hogy kor­rupt, akiről bebizonyítják. Szemők úgy tudja, nem is a liberálisoknak van bajuk a Volt vébétitkárral, hanem Tű­hegyi József alpolgármester­nek, akit őszerinte folyama­tosan frusztrál Tóth László szakmai és szellemi fölénye. Lippai doktor szerint Tűhe­gyi József kiadott bizonyos utasításokat az apparátusnak, amit nem végeztek el, amíg ő vissza nem jött. Tóth Lász­ló azt mondja erre, nem tud olyanról, hogy az apparátus ne hajtott volna végre vala­milyen feladatot az alpolgár­mester utasítására — legfel­jebb Tűhegyinek nem volt türelme kivárni a szükséges átfutási időt. A harmadik eredménytelen szavazás után úgy tűnt, va­lamit ki kell találni, ami alap lehet a kompromisszumra. Básthy Gábor vetette föl az ötletet, amely alapján Tóth Lászlót meg is tartották vol­na, meg nem is. Kreáltak vol­na neki egy gazdasági főta­nácsadói állást, a polgármes­ternek lett volna alárendelve, de megválasztásához is, fel­mentéséhez is kétharmados többségre lett volna szükség Így megtartották volna a ta­pasztalatait, és kivették vol­na a kezéből az apparátus irányítását, hogy utat nyissa­nak egy új embernek, aki nem foglya az előző 30 év gya­korlatának, s könnyebben le tud számolni az apparátusi megrögzöttségekkel. Az ötlet kiválónak látszott, elfogadták a konzervatívok, elfogadták a liberálisok, pezsgőt is bon­tottak rá, de hiába: Tóth László visszautasította a ja­vaslatot. Azt mondta, egy pol­gármesteri tanácsadó, még ha kvázi-alpolgármester is, nem partnere a képviselői szakbizottságoknak: kívül van a taccsvonalon, és semmi esé­lye, hogy az elképzeléseit ér­vényesítse. Szakma helyett politika A polgármester emberileg elítéli Tóth Lászlót, amiért képes volt személyes ambí­cióit a város érdekei elé he­lyezni, és nem érti. hogyan fogadhatják el ezt a konzer­vatívok. A kudarcba fulladt egyezkedés után Koha Róber­­ték igen szellemes, de a pol­gármester és utóbb a köztár­sasági megbízott által is tör­vénysértőnek minősített lé­péshez folyamodtak: egysze­rű szótöbbséggel eldöntötték, hogy 1993. június 30-ig nem írnak ki újabb pályázatot a jegyzői állásra, hanem Tóth László fog megbízott jegyző­ként dolgozni. Válaszul Lippai doktor, él­ve törvény biztosította jogá­val, a szakbizottságok javas­latait figyelmen kívül hagy­va, a saját embereit nevezte ki az önkormányzati hivatal irodavezetői posztjaira. Még az MDF-es alpolgármesternő­nek sem hagyta, hogy a sa­ját területén maga válassza meg a munkatársait. Ettől a lépéstől végleg elmérgesedett a helyzet, a konzervatívok nem fogadták el sem dr. Lip­pai, sem Tűhegyi József be­számolóját, kérdéseikben ha­táskörük túllépésével vádol­ták a két vezetőt, Tűhegvi Jó­­-zsefet pedig alig burkoltan ar­ra szólították fel, hogy mond­jon le. A polgármester a köz­gyűlésen nem adott szót Tű­hegyi Józsefnek, talán mert félt, hogy olyat találna mon­dani, amibe ismét beleköt­nek. A konzervatívok viszont keresztülerőszakolták egy bi­zottság felállítását, amely a polgármester és az alpolgár­mester állítólagos hatásköri túllépéseit vizsgálja. Csendes fojtogatás zajlik a testületben, véli Tóth László. A szakmai szempontok helyett a politikaiak uralkodnak, mondja dr. Lippai Pál. Meg­bomlott a választásokon ki­alakult hatalmi egyensúly, ál­lítja Szemők Árpád. A kon­zervatív frakció egységes és kiszámítható: amiben megál­lapodnak velük, azt meg is szavazzák. A liberálisok vi­szont egymásban sem bíz­nak: elküldenek embereket a tárgyalásokra, de nem hatal­mazzák föl, hogy megálla­podjanak valamiben. Gyakor­latilag most is elkülönül az SZDSZ, a Fidesz és a Körgát Klub köréből érkezett képvi­selők csoportja, akik többnyi­re egymással sem értenek egyet. Jankó Attila és dr. Lip­pai szerint viszont csak arról van szó, hogy érvényesülnek a szabadelvű gondolkodásból fa­kadó egyéni jogai a képvise­lőknek. A liberálisok közt sok a munka nélküli vagy szabad­úszó értelmiségi. A bizottsá­gi ttszteletdíjakból élnek, el­lenfeleik szerint arra várnak, hogy megcsípjenek valami jól fizető állást a Szegeden megtelepülni szándékozó kül­föld: vállalkozásoknál. A kon­zervatívok azért figyelik olyan árgus szemmel a dán Krüger céggel aláírt szándéknyilatko­zatot is, hogy ki akarna ott majd bruttó kétszázezerért ügyvezető igazgató lenni. A példa nem légből kapott, hi­szen a Bartók Művelődési Központ különben MDF-es vezetője így lovagolt át igaz­gatónak az Imperial Casinó­­hoz. Még abban is van igaz­ság, hogy ő és a város így tudta megmenteni a művelő­dési központnak legalább egy részét a kultúra számára. Csapatjátékos nincs A polgármester fáradt és csalódott. Sem az Országgyű­lés nem hozta meg a szüksé­ges törvényeket, sem a kép­viselők nem tudtak csapatjá­tékos módjára viselkedni. Megfenekleni látszik a testü­leti munka, közben jön az ősz, lehet, hogy novemberben már nem tudnak szociális se­gélyt fizetni, miközben egye­sek olcsó populizmusból azt mondják, nem kívánnak he­lyi adót szedni. A konzerva­tívok frakcióvezetője attól tart, az apparátus munkája leromlik, a polgármester ked­vét veszítve lemond, miköz­ben égen-földön nincs alkal­mas ember, aki e helyre pá­lyázna. Borvendég Béla, egykori polgármesterjelölt, aki ma már nem vállalná, azt mond­ja rezignáltan: — Kisebbségből lehet kor­mányozni, de iránytű nélkül nem. Tanács István

Next

/
Thumbnails
Contents