Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-20 / 8101. szám
Népszabadság, 1991. augusztus 13 lg szakember, vagy szándékosan csinál bohócot a testületből. Egy alkalommal például hagyta, hogy a képviselők háromnegyed óráig vitatkozzanak valamin, s csaik aztán szólt közbe, hogy jogilag képtelenség, amit beszélnek. Ha előbb nem jutott eszébe, akkor szakmailag alkalmatlan, ha eszébe jutott, mégsem szólt, akkor meg nem elég lojális a tekintélyes testülethez A vitában egyéb kifogás is elhangzott Például az, hogy a volt vébétitkár tagja volt az MSZMP-nek, és kiszolgálta az elmúlt rendszert. Ezt viszont a liberálisok által támogatott Mózes Ervinről is el lehet mondani, bár róla nem a liberálisok mondták el, hanem a konzervatívok. Jankó Attila szerint itt is az ismétlődött meg. ami a nagypolitikában bevett érvelés az új pártokba fölvett volt MSZMP- tagokkal kapcsolatban: a te kommunistád bolsevik, az én kommunistám szakértő. Biztosan korrupt volt, gyanakodtak masok. Aki ennyi időt lehúzott a múlt rendszer tanácsi apparátusában, az eleve nem maradhatott tiszta. Tóth László azonban szerény körülmények közt él egy felsővárosi panellakásban. Szemők Árpád szerint a mai sárdobálós világban ő csak arról hiszi el, hogy korrupt, akiről bebizonyítják. Szemők úgy tudja, nem is a liberálisoknak van bajuk a Volt vébétitkárral, hanem Tűhegyi József alpolgármesternek, akit őszerinte folyamatosan frusztrál Tóth László szakmai és szellemi fölénye. Lippai doktor szerint Tűhegyi József kiadott bizonyos utasításokat az apparátusnak, amit nem végeztek el, amíg ő vissza nem jött. Tóth László azt mondja erre, nem tud olyanról, hogy az apparátus ne hajtott volna végre valamilyen feladatot az alpolgármester utasítására — legfeljebb Tűhegyinek nem volt türelme kivárni a szükséges átfutási időt. A harmadik eredménytelen szavazás után úgy tűnt, valamit ki kell találni, ami alap lehet a kompromisszumra. Básthy Gábor vetette föl az ötletet, amely alapján Tóth Lászlót meg is tartották volna, meg nem is. Kreáltak volna neki egy gazdasági főtanácsadói állást, a polgármesternek lett volna alárendelve, de megválasztásához is, felmentéséhez is kétharmados többségre lett volna szükség Így megtartották volna a tapasztalatait, és kivették volna a kezéből az apparátus irányítását, hogy utat nyissanak egy új embernek, aki nem foglya az előző 30 év gyakorlatának, s könnyebben le tud számolni az apparátusi megrögzöttségekkel. Az ötlet kiválónak látszott, elfogadták a konzervatívok, elfogadták a liberálisok, pezsgőt is bontottak rá, de hiába: Tóth László visszautasította a javaslatot. Azt mondta, egy polgármesteri tanácsadó, még ha kvázi-alpolgármester is, nem partnere a képviselői szakbizottságoknak: kívül van a taccsvonalon, és semmi esélye, hogy az elképzeléseit érvényesítse. Szakma helyett politika A polgármester emberileg elítéli Tóth Lászlót, amiért képes volt személyes ambícióit a város érdekei elé helyezni, és nem érti. hogyan fogadhatják el ezt a konzervatívok. A kudarcba fulladt egyezkedés után Koha Róberték igen szellemes, de a polgármester és utóbb a köztársasági megbízott által is törvénysértőnek minősített lépéshez folyamodtak: egyszerű szótöbbséggel eldöntötték, hogy 1993. június 30-ig nem írnak ki újabb pályázatot a jegyzői állásra, hanem Tóth László fog megbízott jegyzőként dolgozni. Válaszul Lippai doktor, élve törvény biztosította jogával, a szakbizottságok javaslatait figyelmen kívül hagyva, a saját embereit nevezte ki az önkormányzati hivatal irodavezetői posztjaira. Még az MDF-es alpolgármesternőnek sem hagyta, hogy a saját területén maga válassza meg a munkatársait. Ettől a lépéstől végleg elmérgesedett a helyzet, a konzervatívok nem fogadták el sem dr. Lippai, sem Tűhegyi József beszámolóját, kérdéseikben hatáskörük túllépésével vádolták a két vezetőt, Tűhegvi Jó-zsefet pedig alig burkoltan arra szólították fel, hogy mondjon le. A polgármester a közgyűlésen nem adott szót Tűhegyi Józsefnek, talán mert félt, hogy olyat találna mondani, amibe ismét belekötnek. A konzervatívok viszont keresztülerőszakolták egy bizottság felállítását, amely a polgármester és az alpolgármester állítólagos hatásköri túllépéseit vizsgálja. Csendes fojtogatás zajlik a testületben, véli Tóth László. A szakmai szempontok helyett a politikaiak uralkodnak, mondja dr. Lippai Pál. Megbomlott a választásokon kialakult hatalmi egyensúly, állítja Szemők Árpád. A konzervatív frakció egységes és kiszámítható: amiben megállapodnak velük, azt meg is szavazzák. A liberálisok viszont egymásban sem bíznak: elküldenek embereket a tárgyalásokra, de nem hatalmazzák föl, hogy megállapodjanak valamiben. Gyakorlatilag most is elkülönül az SZDSZ, a Fidesz és a Körgát Klub köréből érkezett képviselők csoportja, akik többnyire egymással sem értenek egyet. Jankó Attila és dr. Lippai szerint viszont csak arról van szó, hogy érvényesülnek a szabadelvű gondolkodásból fakadó egyéni jogai a képviselőknek. A liberálisok közt sok a munka nélküli vagy szabadúszó értelmiségi. A bizottsági ttszteletdíjakból élnek, ellenfeleik szerint arra várnak, hogy megcsípjenek valami jól fizető állást a Szegeden megtelepülni szándékozó külföld: vállalkozásoknál. A konzervatívok azért figyelik olyan árgus szemmel a dán Krüger céggel aláírt szándéknyilatkozatot is, hogy ki akarna ott majd bruttó kétszázezerért ügyvezető igazgató lenni. A példa nem légből kapott, hiszen a Bartók Művelődési Központ különben MDF-es vezetője így lovagolt át igazgatónak az Imperial Casinóhoz. Még abban is van igazság, hogy ő és a város így tudta megmenteni a művelődési központnak legalább egy részét a kultúra számára. Csapatjátékos nincs A polgármester fáradt és csalódott. Sem az Országgyűlés nem hozta meg a szükséges törvényeket, sem a képviselők nem tudtak csapatjátékos módjára viselkedni. Megfenekleni látszik a testületi munka, közben jön az ősz, lehet, hogy novemberben már nem tudnak szociális segélyt fizetni, miközben egyesek olcsó populizmusból azt mondják, nem kívánnak helyi adót szedni. A konzervatívok frakcióvezetője attól tart, az apparátus munkája leromlik, a polgármester kedvét veszítve lemond, miközben égen-földön nincs alkalmas ember, aki e helyre pályázna. Borvendég Béla, egykori polgármesterjelölt, aki ma már nem vállalná, azt mondja rezignáltan: — Kisebbségből lehet kormányozni, de iránytű nélkül nem. Tanács István
