Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

Magyar Narancs, 1991. augusztus 8.

' v

„A főpap afrikai kinyilatkoztatásai nemcsak az abortusz, de a fogamzásgátlás tiltásárc - az éhhalál és az AIDS európai számára elképzelhetetlen pusztítása közepette - inkább emlékeztetnek egy elefántcsonttoronyban éló, élet-, ember- és civilizáció-ellenes őrült közveszélyes megnyilvánulására, mint a keresztényi szeretet földi letéteményesének üzenetére" - írta Adamik Mária a Narancs idei január 24-ei számában (Abortusz és kupleráj). Az Igen című lap erre nem átallotta azt javasolni: használjuk fel a pápalátogatás alkalmát a bocsánatkérésre.

Hát Igen. Egész mellékletünket annak szántuk. Remélhetőleg az alábbi két cikkel különösen meg lesz elégedve mind a pápa, mind pedig az Igen című lap szerkesztősége.

Merthogy nekem,’ például,' ahogy képmásait elnézem, és a tarka-barka Jelmez éa kelléktár mögött rejtőzködő embert kihámozom, Wojtyla nem marad más, mint egy' a több millió, ókorabeli bácal közül. Na, azzal a különbaéggel, hogy ó elvileg nem „ismerhette” a női nemet , közelebbről (?), de ennek eile- ] nére nem átall ellentmondást ; nem túró hangon nyilatkozatokat tenni afféléi, mi történjék „a világ nőinek méhében”.

Ha ezt Piripócaon, pipázgatással egybekötve fejtegetné, akkor nem ia lenne nagy baj, némi élcelődés után valószínűleg egy darabig még elmélkednénk a dologról, majd nyugodalmas jó éjszakát kívánva egy- i másnak (kinek milyet,..) szépen j elbúcsúznánk egymástól. 1

Csakhogy Wojtyla (életrajzát j mellőzzük) kemény edzéssel és ( szívóa önmegtartóztatással (innen az irigység?) föltomázta magát egészen a vatikáni helytartóság trónjáig (hiába, nyomulnak ára ezek a kelet-európaiak!), és pápai Jegeimén már régóta nyílt színen garázdálkodik. Ha ugyanis a világ négy legveszélyeztetettebb embere között tartják számon, akkor nyilván igen nagy gazságokat

követett el. Ez látszólag büntetlenül mehet, a pápai csalhatatlanság ugyanis a katolikus egyház legbiztosabb ütőkártyája. Napjainkban ezt anélkül elfogadják, hogy valódiságát (akár az új ötezresek ezüst csíkját) ellenőriznék. Holott, gondolom, mégiscsak előbbre való az alapvető emberi Jogok gyakorlása holmi rongyos bankóknál.

Az abortuszról van szó, illetve a fogamzásgátlás és születésszabályozás kérdéseiről. Csak kevesen vannak tudatában annak, hogy a ma végletekig központosított katolikus egyházi uralom és hierarchia fejének hivatalosan hangoztatott állásfoglalása (ld. a lengyelországi turné során tett kijelentéseket, melyek szerint az abortusz a haláltáborok gyilkosságaihoz mérhető) nem tükrözi a katolikus teológia körülbelül két évezred alatt formálódott álláspontját. Másfelől a pápai Jogkör nem terjed ki a katolikus jogalkotásra: annak szigorúan a tanítás területén belül kell maradnia.

Az amerikai Katolikusok a Szabad Döntés Jogáért (Catholics for A Free Choice) 1973- ban alakult, országos nevelőoktató munkát végző szervezet, mely a törvényes fogamzásgátlást és családtervezési egészségvédelmet, ezen belül az abortuszhoz való jogot támogatja. 1989-ben adták ki Jane Hurst Az abortusz története a katolikus egyházban című tanulmányát, amelynek alcíme Az elmondatlan történet. Ebben a szerző azokra a következetlenségekre és megoldatlan kérdésekre keres választ, melyek az egyházat' hosszú időn keresztül foglalkoztatták. Megvilágítja továbbá, hogy a római katolicizmus abortuszra vonatkozó tanítását nem a pápai tévedhetetlenség Irányítja.

A komoly tanulmányt olvasva egyre dóbbentebben emeltem kérdő pillantásomat a pápa üdvözülésre emelt jobbjára: te Jóságos ég, miről is van itt szó? Nem egyébről, mint a világ napjainkra legzsírosabbá vált egyházának ügyefogyott, szedettvedett, alkalmilag Ö6szeeszkábált eszmefuttatásairól, melyek még papíron, logikailag is könnyedén megkérdójelezhetók, nemhogy a gyakorlatban. Ugyan miben is sántikáltak az óskereszténység vérmes gondolkodói, a középkori, túzzelvassal térítgetó kereszteshadjáratok hátvédeit alkotó, az abortusz emberölést jelentó tette felett aggodalmaskodó egyházatyák, az évszázadokon at megjátszott szüzességbe begolyózott tisztelendő atyák és korunk isten- és életfél(t)ó teorctlusai?

Mikor száll belénk a lélek?

A fogamzásgátlás és abortusz körüli vitákba részben azért bonyolódtak bele, mert nem tudván egyetértésre vergődni abban a kérdésben, hogy a magzatba nemétől függően 40 (masculln), Illetve 80 (feminin) napra érkezik-e a várva várt lélek (hogy az előzőleg létezett testet végérvényesen emberré tegye), avagy az a fogamzás pillanatában kerül belé, feltaláltak a homlnizácló fogalmát. Ezzel aztán kényükre-kedvukre cljátszadoztak elméjüket csiszolandó. Bár Szent Ágoston a korabeli nők szerencséjére a késleltetett emberré válás mellett voksolt (ld. Enkhlridlon c. müvét), ezzel tehát felszabadította a nők lelkiismeretét az emberölés vádjától magzatelhajtás esetén. Ez néhány évszázadra ki is elégítette a háborgó szentatyák lelkét (már ha valóban beléjük szállt magzati létük negyvenedik napján), azért mégis haladni kellett a korral, új kérdéseket kellett feltenni. S lón. így esett, hogy aqulnól Szent Tamás is, mit tesz Isten, eltöprengett eme földi dolgokon, s hát nem ő is amellett • kötött ki, hogy, bizony, a lélek csak olyan testbe lép be, mely már fölkészült fogadására, azaz legalább 40 napos.

No, azért ezek a kitételek, természetesen, nem jelentettek felszabadult légyottokat, mivel a terhesség megszakítását mégiscsak a bűnök közé sorolták, komoly mennyiségű penltencia