Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-19 / 8100. szám
Magyar Narancs, 1991. augusztus 8. Mg kirovására késztetve ezzel a gyóntató atyákat. A mélázgatás napjainkig végigkövethető az egyház történetében. Leszögezzük azonban, hogy az abortuszt többnyire nem tartották kiátkozásra érdemesítő bűnnek. Lásd például az első kánonjogi gyűjteményt, vagy IX.Gergely Dekrétumát (1240). V. Sixtus megrémült a római prostitúció zabolátlanságán, s úgy határozott, biztos, ami biztos, minden emberölés, ami egy.terhességet meggátol (Effraenatum 1588). Az 1917-es kánonjogi gyűjtemény pedig már kerek perec azt követeli, minden abortuszért, abban való részvételért, illetve gyanú esetén az illetőt nyomban átkozzák ki. A XX. századra immár a hitvitáknak sem igen enged helyet a központosított egyházi cenzúra. A pápák nyakra-fóre nyilatkoznak, úgymond az emberi élet méltósága ügyében, az emberek legmélyebb magánügyeit illetően - pedig van-e rá hivatottabb személy, hogy eldöntse, mikor és hány gyerekünk - ne - legyen; mint jómagunk? Élvezhető-e az égi szerelem a földön? Ha a szexualitást tekintjük! az , egyház azt töretlenül, következetesen és szemrebbenés nélkül elítélte: bűn, bűn; bún! Csak ne élvezzük úgy a testünket! Nem csodálatos dolog-e az önmegtartóztatás? S máskülönben - ha'a'néml’áktus köz-"“ ben felbukkanó, ám megvetendő földi élvezet nem lenne -, hogy a pokolban (pardon) tudnánk bebizonyítani, hogy ha arra kerül sor, ha beledöglünk ls(bocs) meg tudjuk mi magunkat tartóztatni?! Nem is idéznék hltbéll példákat, elegendő, ha bármikor betérnek a templomi előadásra. Paráznaság ide, fajtalankodás oda, házasságtörés emide, fajfenntarthatatlanság amoda - így ni, rendben is lennénk - azért még az egyház széles keblén is megfér ma egy vágyakozó kisebbség, amely már újfajta szexualitás-szemlélet után epedezik (fedőnevük Amerikai Katolikus Teológiai Társaság), s ők elismerik, az Úr nem csak a sokasodás céljára találta föl a nemek vonzalmát. A pápa a világ tetején Helyzetének köszönhetően a pápa szava messzire hallatszik: hullgutósága ugyanis vészesen megfeledkezett a pápai trónus adta lehetőségek korlátáiról, s ügy tekint a pápa minden mellékmondatára, mint isteni kinyilatkoztatásra. A pápai tévedhetetlenség azonban teológiailag nagyon kevés pápai kijelentésre vonatkozik. Az abortusz nem tartozik a csalhatatlan tanítások közé, hisz' még az egyház maga is pironkodva kénytelen szembenézni azzal a tagadhatatlan ténnyel, hogy kétezer év alatt nem sikerült dűlőre Jutnia a lélek jövés-menése ügyében. Az ex cathedra kijelentések tárgyát viszont csak olyan doktrína képezheti, melyet a római katolikus egyház mindig is mint hittételt tanított. Az elmúlt két évezred eredménye, hogy végül az összes ideát sutba vágták a vatikáni főszereplők - ennek mindössze néhány évtizede hogy rje irritálja őket-tovább a sok nyakatekert agyszülemény. Visszaélve a pápának Igencsak felelőtlenül adományozott hatalommal (látható, milyen veszélyt rejt, ha egy embert magunk fölé helyezünk!), s főleg címmel, II. J.P. "minden 'alkalmat megragad, hogy fennen prédikáljon a szabad születésszabályozás ellen. Sajnos közönsége elfeledi a szózuhany közepette, hogy nem egységes, hivatalos és csalhatatlan pápai tanítás van műsoron (ami, mellesleg szintén megérne egy misét), csupán egy kielégületlen, frusztrált öregember tesz felelőtlen, hányaveti kijelentéseket olyan dolgokról, amelyekhez még a saját egyháza hívőinek esetében sincs semmi köze az égvilágon. Nem beszélve más felekezethez vagy világnézethez tartozókról. Hegyi Zsuzsanna
