Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-19 / 8100. szám
Pesti Hírlap, 1991. augsztus 5. V3 NEGYVEN EV MAGYAR MERLEGE Az egyház a viharban Az elmúlt héten sorozatunkban Szelényi Iván előadását közöltük „A rendszerváltás metamorfózisa” címmel két részben. Most a katolikus sajtó ostrom utáni jnduJAoát mutatja be Szeghalmi Elemér, Gyurkovics Tibor pedig a két szolga példabeszédében mondja el véleményét totalitárius rendszer kiszolgálóiról Ifettamanti Béla illusztrációjának társaságában. Holnapi számunkban indítjuk az „Akik megalapozták a diktatúrát” című dokumentumriportunkat Kubinyi Ferenc tollából. SZEGHALMI ELEMER r Az Uj Ember indulása A kommunizmussal szemben megnyilvánuló szellemi ellenállásnak 1945 után a hazai sajtón belül fontos bázisa jött létre az Új Ember katolikus hetilap megjelenésével. Első száma nem sokkal az első szabad választások előtt, 1945. augusztus 9-én látott napvilágot; létrehozásában az Actio Catholica elnevezésű katolikus szervezet mellett nagy szerep jutott néhány ismert személyiségnek, írónak és publicistának — többek között Sík Sándornak is, aki a lap címét javasolta egy Szent Pál-idézet nyomán —, s mindehhez eszmei támogatást nyújtott a magyar főpapság is. A keresztény szellemű sejtő, irodalom és szellemi élet súlyos veszteségeket szenvedett a második világháború során; a költi kbe tömörülő u'ok es újságírók száma jelentősen megcsappant, az életben és itthon maradottak léte s működése a megszálló hadseregre támaszkodó bolsevista rendszer égisze alatt bizonytalanná, kétségessé vált. Ugyanakkor tiszta lap felmutatására is remény nyílt: aki megmaradt a katolikus világnézet és szellemiség keretei között (s nem cserélt szívet és színeket), a koalíció éveiben, 1945 és 1948 között lehetőséget kapott a lélek és a szellem meditativ hajlamának, élménykeresésének szabadabb kiélésére. A nagy háborús kataklizma ta nulságukat is kínált; az egyházi hierarchia meggyöngülése mellett szinte őskeresztényi letisz tultsággul lehetett szemlélni a kereszténység helyzetét és a hívók életében bekövetkezett vál tozásokat. Természetesen nem hall gathatók el azok a gátló-akadályozó körülmények sem, amelyek a kommunista uralom diktatórikus jellegéből, az ateista felfogás intoleráns könyörtelenségéből fakadtak. Az életben bekövet kezett erőszakos fordulatok, a keresztény egyházak és eszmeiség elleni szélsőséges támadások s az ádáz vallásellenesség jelentősen megnehezítették a keresztény ember életét 1945 után. De éppen a nehéznek bizonyuló feladat, ez az igényes misszió adott erőt a rendkívüli helytállásra. Az a tény, hogy a katolikus szellemiség — ha erős defenzívában is — életben maradt, 8 hogy a folyamatos támadások tüzében megedződött katolikus stytó a végsőkig felkorbácsolt hullámokon sem szenvedett hajótörést, az sok tekintetben az Új Ember reményt nyújtó működésének volt köszönhető. Az 1945. augusztus 9-én meginduló lap mögé keresztény szellemi életünk számos ismert vagy akkor kibontakozó személyisége sorakozott föl. A hetilap főszerkesztőjének, korábbi irodalomtörténeti és publicisztikai munkássága elismeréséül, Pénzes tial'í'iin bencés tanárt hívták meg, aki lapindító vezércikkében érdekes és új magatartásformát és szempontokat fogalmazott meg. Egy újfajta keresztény szemlélet és gyakorlat kialakítására hívta föl az olvasók figyelmét, ezt sugallta később soksok soron következő cikk és közlemény is. A múltját örömmel és egyúttal kellő kritikával vállaló katolicizmus próbált saját lábára állni, mely nem tekintette „örökségének” a teljes nemzetet sfijtó, megbénító bűntudatot, s a tisztánlátás és a korszerű kereszténység eszméivel felvértezve bátran szembe mert nézni saját múltjával és az új korszak valamennyi kihívásával, problémájával. „Kihívás” pedig bőségesen termett az egyre inkább vörössé torzult, moszkovita érdekeket szolgáló közéletbea Az Új Ember 1945 végétől mindinkább az eszmei-gyakorlati harc fókuszába került. Ekkor már, a polémián túlmenően, komoly konfrontációval válaszolt az ellenséges támadásokra, melyek közvetlenül a hetilap létét, fentmaradásál, munkatársainak életét és egzisztenciáját fenyegették. Ebben az időben a Serédi Jusztinián hercegprímás örökébe lépő Mindszenty bíboros és a szerzetesiskolák mellett az Új Ember lett az az ellenséges célpont, amelyre egyházi vonatkozásban a kommunisták koncentrált tüzet zúdítottak. A baloldali sqjtó mindent elkövetett, hogy koholmányokkal és alantas eszközökkel lehetetlenné tegye alap életben maradását. És itt nemcsak a kommunisták jártak az élen, kellő árnyaltság és humanitás nélkül, kíméletlenül közreműködött ebben a korabeli szociáldemokrata stytó is. A támadás a kommunisták részéről kezdetben cikkek és cikksorozatok közlésével indult; ezt az Új Ember fölkészült szerkesztőségi gárdája az érvek súlyával és a keresztény felebaráti szeretet erejével jórészt hatálytalanította. Ezután viszont az „adminisztratív” intézkedések következtek... Az Új Ember 1945. december 2-i számában hírt adott arról a hivatalos iratról, mely a pupűkiutalás leállításáról szólt — a hatóság ezzel a hetilap megszűntetését készítette volna elő. A nyilvánosság előtt feltárt ügy nagy port kavart; a kisgazdapárti miniszterelnökhöz eljuttatott tiltakozás végül is eredménnyel járt: egy bizonyos mennyiségű (bér kevesebb és rosszabb minőségű) papírt ki tudtak harcolni a fentm ara das érdekében. Ezzel kapcsolatban példamutató volt a lap 1945. december 16-i száménak vezércikke, nemcsak bátor hangvétele, megalkuvást nem ismerő kiállása, hanem cáfolliatatlan érvei révén is. A cikk kifejezésre juttatta, hogy a papírmegvonással „a minden társadalmi osztályon átnyúló, világnézeti közösségnek a hangjait” kívánták elnémítani, „amely nélkül nincs demokratikus Magyarország és demokratikus újjáépítés.” (Mennyire időszerű mindez a 90-es évek átalakuló korszakában is!) Az egyes személyeket ért támadások és vádaskodások kapcsán divatba jött a „fekete reakció”, u „klerikális métely” gyakori emlegetése. Cikkek záporoztak például a valóban nép- és emberellenes bűnöket elkövető „Kún páterrel” kapcsolatban is, — természetesen az egyház egyetemes megtámadásával együtt. Azt a tényt azonban csak az Új Ember dokumentumanyaga közölte (1945. szept. 16.), hogy az említett Kún András 1943. december 1- e óta nem tartozott a minorita rend kötelékébe, s mint a rendből eltávolított civil személy követte el bűncselekményeit 1944. október közepétől, a nyilas hatalomátvétel után. A minorita tartomanylonok, Páter Ladányi László aláírásával hitelesített okirat így eleve kizárta uzt, hogy aktív pap vagy szerzetes nevéhez köthessék az elkövetett rémtetteket, gyilkosságokat. Egyedülálló a korabeli magyar sajtóban (mély hallgatás fedte a puszta tényt is!), hogy az Új Ember hírt adott báró Apor Vilmos győri megyéspüspök hősi helytállásáról és mártírhaláláról. A bátor püspök mintegy ötven asszony és leány védelmében halálos sebet kapott egy részeg szovjet katona fegyverétől. Ez a drámai töltésű cikk ugyancsak a hetilap 1945. szept. 16-i számában jelent meg, nyíltan hirdetve azt, hogy az emberért hozott áldozat krisztusi példája töretlenül benne élt számos katolikus főpapban, papban és hívőben egyaránt, s hogy a keresztény elkötelezettség és lelkieró nem retten meg a humanitást szajkózó, ám valójában emberellenes bolsevista machinációktól. Dokumentum értékű Serédi hercegprímás először közölt háborús feljegyzése is, aki annak idején magát Horthyt és Bárdossy miniszterelnököt figyelmeztette az Egyesült Államoknak megüzent hadbalépés kapcsán arra, hogy „nem nehéz a háborúba belépni, de felette nehéz belőle épségben kikerülni”. A prímás az említett vezetőket nyíltan vádolta, hogy a háború minden borzalmát rázúdították a sokat szenvedett magyar nemzetre. Mindszenty kardinális személye és szilárd jelleme Serédi halála után állandó céltáblájua kommunista sajtónak és politikai kampánynak; — a Bazilika előtti emlékezetes beszéde s több más, ma már történelmi jelentőségű megnyilatkozása akkoriban az Új Ember közvetítésével juthatott el szélesebb körben a keresztény hívekhez. A lap küzdelmet folytatott a vullásoktutás megszüntetésének első fázisa, u fakultatív hitoktatás bevezetése ellen is. Az átfogó elvi tanulmányoktól a humoros cikkekig számos figyelmet keltő írás szerzője állt ki a hitet-erkölcsöt nemesítő és védő hittanoktatás mellett. Nem véletlenül említettük a humoros beleszövést; Kunszery Gyula pengemetszésű szellemességgel megírt költői levele Ortutay Gyula kultuszminiszterhez (1947. április 6.)
