Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-30 / 8109. szám
több mint kétmillió nyugdíjasnak nem is volt szja-köleles jövedelme a nyugdiján kívül, mintegy 140 000 az s/ja-s mellékkeresetével együtt sem lépte túl az adómentes határt, az említett 5,7 uázalékoa adótOmeget • másik csoportba tartozó 279 000 <* fizette, részben azonban mint főállású kereső. Vagyis sejtelmünk nincs arról, hogy a már tényleges» nyugdíjasok közül hány főnek vrf mellékjövedelme, közülük bánytuÉ az adóköteles határt meghaladó mellékjövedelme, nem tudjuk, hogy • nyugdíj melletti jövedelmek milyen tevékenységből származnak s milyen arányban, sem hogy milyen nagyságrendek közt milyen arányban oszlanak meg, s azt még kevésbé tudjuk, hogy a nyugdíjasok melyik és mekkora részének van (nyilván jelentős összegben igen kicsiny részének) nem szja-köteles, hanem forrásadós munka- és/vagy tőkejövedelme is. Vagyis a nyugdíjasok szja-adata semmire sem használható: részben mert nemcsak a nyugdíjasokra vonatkozik, részben mert a valóban a nyugdíjasokra vonatkozó adatok részletesebb bontásával nem rendelkezünk. Mi mennyi? A másik nagy visszhangot kiváltó összehasonlítás az 1990-es szja-adatok kapcsán az volt, hogy a 104 000 főfoglalkozású egyéni vállalkozó alacsonyabb átlagjövedelmet vallott be, mint a csaknem 3 millió 800 ezer alkalmazott. Helytállóak az adatok: havi 10 667, illetve 12 750 Ft?- Igen - válaszolja az APEH-osztályvezető. - Csak mi éves összegben adtuk meg: 128 000, illetve 150 000. De - s itt megelőzi keresztkérdésemet, s korrigálja, értelmezi a hivatalos adatot - a 128 000 nálam valójában 140 000, mert hiszen az egyéni vállalkozók költségként számolták el a nyugdíjjárulékot, ami az alkalmazottaknál a jövedelmet terheli. Szirmai Péter még a gépkocsiátalánnyal is csökkentené a különbséget, jelezvén, hogy az alkalmazottak túlnyomó többségénél a munkába járás költsége a jövedelmet terheli, éa pedig azt firtatom: egyáltalán egy közhiedelmen kívül, melyben az egyéni vállalkozó adójogi kategória összemosódik valamilyen általában vett, tehetős vállalkozóval - akár tulajdonossal, akár vállalkozásban dolgozó magas jövedelmű alkalmiról mi bizonyítja, hogy az egyéni vállalkozói átlagjövedelemnek eleve magasabbnak kell lennie, mint az alkalmazotti átlagjövedelemnek? Ismerjük-e egyáltalán a 104 000 főfoglalkozású egyéni vállalkozói réteg tényleges, 1990-es összetételét? Vámosi-Nagv Szabolcs elmondja: semmilyen adatuk nincs arra vonatkozóan, milyen összetételű ez a réteg, nem tudják, bogy az egy-egy vállalkozónál bejegyzett többféle tevékenység közül melyikből származik a fő jövedelmük. Az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályozás összemosta a statisztikákat. Nem tudni azt sem, hogyan cserélődik e réteg összetétele. De mint a magas jövedelem - és a becsületes adózás - példáját - elmondja: az szja 100-as toplistáján legnagyobb arányban éppen az egyéni vállalkozók szerepelnek, 40 fővel (őket 17 társas vállalkozó, 11 alkalmazott, 7 szellemi tevékenységet végző követi, a többi egyéb jövedelem után adózott). Számomra ebből most elsősorban az az érdekes: tavaly még több, 46 egyéni vállalkozó volt a toplistán. Azt jelenti ez, hogy szegényednek az egyéni vállalkozók? Nem gondolom, hogy minden konkrét vállalkozó szegényedne, de emellett az ebbe a jogi kategóriába tartozó adózók átlagjövedelme még csökkenhet! Hosszú évek 6u általános tendencia ugyanis, hogy a gazdálkodók egyik vállalkozási formából a másikba váltanak, keresve s megtalálva a jövedelemelvonástól kevésbé sújtott vállalkozási formát, ugyanakkor - kényszerből. alkalmazotti állásukat elvesztve - sokan lenek vállalkozók különösebb gazdálkodói érzék nélkül. Vámosi-Nagy Szabolcs maga is elismeri: a magasabb jövedelem szerzésére képes, rugalmasabb egyéni vállalkozókat az elvonási rendszer a "ványás" adózási forma, illetve a társas vállalkozások feltolja. Ismeretlen gazdaság ..Nem az én dolgom a számokat minősíteni” - mondta júniusban Afinarik György, az APEH elnöke. „Szja-adatokból életszínvonalra nem következielhetünk"- mondja Vámosi-Nagy Szabolcs. Egyetértek mindkettőjükkel. Kár, hogy mégis ez tör- I tént. s megítélésem szerint azért tőr- j ténhetett, mert össze nem vethető adatokat egy táblázatban közölt az APEH, s mert adataikat és fogalmaikat nem értelmezték.- A tényleges jövedelemviszonyok megállapítására az adónyilvántartás alkalmatlan - mondja beszélgetésünk során az osztályvezető. - Lakossági jövedelem-nyilvántartás ma nem létezik. Ma a jövedelmek 40 százaléka a szociálpolitikai rendszerben áramlik ki, s nem tudjuk, milyen szja-s jövedelműek kapják. A forrásadós jövedelmek lakossági megoszlásáróí'pedig természetszerűen semmilyen adat nincs. Az szja-bevallásoktm szereplő adatokat sem tudjuk kellő mélységben feldolgozni saját számítóközpont híján, új statisztikai törvény híján pedig a KSH ma már nem tudja nyomon követni sem a gazdasági élet szereplőit, sem a lakosság jövedelmi helyzetét. A gazdaság fejlesztését, a társadalom elszegényedésének megakadályozását szolgáló törvényhozói és kormányzati munkához megbénult statisztika helyen a kialakuló piacgazdasági viszonyokat felismerni és nyomon követni képes statisztikai adatgyűjtésre és társadalom- és gazdaságszociológiára volna szükség. Az egyes foglalkozáscsoportok belső és egymás közti jövedelemviszonyainak, a gazdaság szereplői viselkedésének, az egyes vállalkozási formák valóságos belső viszonyainak és mozgásainak ismerete nélkül nem alakítható úgy az adórendszer, hogy az - Szirmai Péter megfogalmazása szerint - a gazdaság bővített újratermelését s ne lebénítását szolgálja. Ebben nem lehet ellentét adóhivatal és adózók közön - s ehhez mindenekelőtt törvényelőkészítői és törvényhozói megfontolásra van szükség. Wintermantel István
