Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-30 / 8109. szám
IMF: mikor lehet konvertibilis egy valuta? Magyar Hírlap, 1991. augusztus 27. M Újra és újra szóba kerül a kelet-európai országpkban a valuták konvertibilitásának bevezetése. Ám egyelőre a vitákon kívül kevés történt. A konvertibilitás megvalósítása ugyanis nem egyszerűen csak elhatározás kérdése... ßA Nemzetközi Valutaalap eseti tanulmányok sorozatának egyik legutóbbi kiadványában a valutakonvertibilitás bevezetéséről ír az alap két munkatársa. Tanulmányuk témájának aktualitását a kelet-európai országokban folyó gazdasági átalakítás adja. A konvertibilitás hasznos, ám bizonyos kockázati elemeket is tartalmaz, különösen az átalakítás korai szakaszában, amikor a gazdasági ösztönzők és a jogi feltételek esetleg még nincsenek meg. A tanulmány a valuta teljes konvertibilitását úgy értelmezi, hogy a valuta bármely tulajdonosa szabadon átválthatja pénzét piaci — rögzített vagy rugalmas — árfolyamon a fő nemzetközi tartalékvaluták bármelyikére. A tanulmány szerzői hangsúlyozzák: a valuta konvertibilitása azt jelenti, hogy a devizaműveleteket nem korlátozzák, de ez nem vonatkozik szükségszerűen a nemzetközi kereskedelemre vagy a tőkeáramlásra. Ugyanakkor óvnak a korlátozott valutakonvertibilitás különböző formáinak összekeverésétől. Például bizonyos konvertibilitási restrikciók alapulhatnak azon, hogy milyen valutákra való átváltás kívánatos; más restrikciók forrása a valutaegyenlegek eredetétől függhet. A valutakonvertibilitás egyik megjelenési formája a folyó fizetési mérleg konvertibilitása, amely nagyobb kereskedelmi restrikciók nélküli környezetben bevezetve új szabadságfokot visz a gazdaságba, különösen a központi tervezéssel jellemezhető országokban. A külföldről való áruvásárlási és szolgáltatási lehetőségek egyszerűsítésével és bővítésével a folyó fizetési mérleg konvertibilitása az egyénnek sokkal nagyobb termékválasztékot biztosít. Az talán még fontosabb, hogy közvetett előny származik a versenyképesebb környezet kialakulásából és az ország komparatív előnyeinek megfelelő termelési és beruházási döntések elősegítéséből. A folyó tételekre vonatkozó konvertibilitás a hazai termelőket kiteszi a nemzetközi versenynek, és elősegíti a termékekre a relatív világpiaci árak érvényesítését. A versenyhelyzet a termelőket forrásaik hatékony kihasználására ösztönzi, ezáltal lehetővé téve számukra a termelés , növelését. A szerzők kiemelik, j hogy az olyan kis gazdaságokban, mint a kelet-európaiak, a hazai piacok sok ágazatban szűknek bizo, nyúlnak nagyszámú termelő eltartásához. s ily módon az import a verseny különösen fontos forrása Az erősebb versenyből származó előny a legjobb érv a folyó fizetési mérleg konvertibilitása mellett, ámbár az ilyen konvertibilitás kockázatokat is rejt. A szerzők megjegyzik, hogy jelentős munkanélküliséget és kihasználatlan kapacitást eredményezhet rövid távon, ha a hazai vállalatok termékeit túlságosan elhanyagolják az importált áruk és szolgáltatások javára. Esetleg a reálbéreket kell csökkenteni annak érdekében, hogy a hazai termékek versenyképességét fenn tudják tartani a külföldi versennyel szemben, különösen, ha a hazai termékek minősége gyengébb az importált áru- I kéhoz viszonyítva. A tanulmány megjegyzi, hogy a I foglalkoztatottságra és a reálbérekre gyakorolt kedvezőtlen hatást korlátozni lehet, ha a folyó fizetési mérleg konvertibilitását és más. a gazdaság nemzetközi verseny előtti megnyitását szolgáló intezKeaeseket olyan árfolyamon vezetik be, amely az importot kellően megdrágítja. Az ilyen leértékelt árfolyam fenntartása azonban más problémákat okoz azáltal, hogy megdrágítja az összes importot. így az alapvető félkésztermékek és beruházási javak importját is. amelyek döntőek az ország fejlődése szempontjából. Ebben a helyzetben a tanulmány szerint a versenyképtelen iparral és a devizahiánnyal küzdő országok általában korlátozzák valutájuk konvertibilitását, vagy az importkorlátozás más formáit tartják fenn, minthogy erősen leértékelnék valutájuk árfolyamát a folyó fizetési mérleg kézben tartása érdekében. A reformországok kulcsproblémája az, miként tegyenek szert külföldi tőkére. A szerzők véleménye szerint a tőkemérleg konvertibilitásának a bevezetése — vagy legaláb- I bis bizonyos típusu tőkeáramlások konvertibilitása — e tekintetben hasznos lehet. A külföldi beruházási készség erősen függ a kamatok, az adózás utáni nyereség és a beruházott tőke repatriálhatóságától, valamint attól, hogy az egyes projektek mennyire vonzóak. Jóllehet a gazdaság átalakításának sikere döntően a tőkebeáramláson múlhat, a tőkeforgalom konvertibilitását biztosító ország azonban a tőke menekülését, valamint az árfolyamok, a devizatartalékok vagy a kamatok nagyobb ingatagságát is kockáztatja — hangsúlyozza a tanulmány. Egy ország gazdasági programja iránti bizalom hiánya a tőkemérleg konvertibilitása mellett erős nyomást gyakorolhat az árfolyamra, ami viszont nagyban megnehezítheti az országnak a makrogazdasági stabilitás érdekében tett erőfeszítéseit. E kockázatok miatt a legtöbb ország fenntartotta a restrikciókat a tőkebeáramlások különböző típusaira mindaddig, amíg gazdaságuk nem volt elég fejlett, általában még bizonyos ideig a folyó fizetési mérleg konvertibilitásának bevezetése után. A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy esetenként előfordult nagyarányú tőkemenekülés a tőkemérleg kon-
