Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

Hitel,1991. augusztus 7.

3T

December 9-én Budapestre- érkezett A. Kurov újságíró, hogy „helyszíni tudósítás" keretében számoljon be olvasóinak a magyar -főváros életéről.

Kurovot nemcsak a magyar gazdaság kérdései foglalkoztatták. Fölkereste az * egyetemi diákszállókat, hogy a helyszínen ismerkedjék a Jövő magyar értelmiségével."

„Több mint három óra hosszat vitatkoztam budapesti diákokkal" - írta - „így Szabados György orvostanhallgatóval és a műegyetemista Valikó Jánossal. Ezeknek a diákoknak igen zavaros elképzeléseik vannak. Egy-két, alapvetően helyes, értelmes kijelentés után olyan dolgokkal jönnek, amelyeket csakis a Szabad Európa Rádióból hallhattak

éleményem szerint, ez annak a hecc-kampán^nak köszönhető, amelyet tucatnyi irodalmár és újságíró Magyarországon az utolsó hónapok- J ban indított... Bizony elkelne már a napi felvilágosító munka. De ez csak most lendül mozgásba és sajnos las-. sacs kan, kényelmesen..." (20)

A szerző 1957 januárjában sem hagyta «*> Magyarországot. A Novoje Vremja című külpolitikai hetilap állandó magyarországi tudósítójaként utazgatott az országban és egyre-másra írta bészámolóit „az új magyar életről". Egyik kedvenc témája az ifjúság és a forradalom viszonyának vizsgálata.

„Vajon kikre támaszkodott az ellenforradalom az ifjúság körében?" - tette * fel magának a kérdést az újságíró, s mint válaszként közli, ennek lelkiismeretesen utána nézett - „A becsapott, a demagóg jelszavaktól elvakitott tömegekre, a diákság egy bizonyos, viszonylag jelentős rétegére, akik a nyugati propaganda mérgét szívták magukba és akik a Déry Tibor féle ’ideológusok’, a ’Petöfi-Kör" frázisain nevelkedtek. Felszínre jutott még ezenkí vül egy piszkos söpredék, az ún. jampec, avagy divaí-ficsúr. Ez az embertípus jól ismert Budapesten. Hipermodern öltöny, vékony bajusz, buja tekintet - ezek a külső ismertetőjelei e ficsúroknak."

A 'buja tekintetű jampecek’ témája később sem hagyta a szovjet újságírót nyugodni.

A diákok és munkások megkérdezése, valamint a vidéki kiruccanásai után, Kurov írókkal és színészekkel is találkozott. Egyebek között a forradalom keletkezéséről faggatta őket.

Major Tamás is nyilatkozott a szovjet újságírónak; „...meg van győződve arról, hogy a puccsot jó előre megszervezték. Tényeket is tud ezzel kapcsolatban. Múlt nyáron festőnő feleségével Párizsban járt. On találkoztak egy francia írónővel, aki közölte velük, hogy Magyarországon októberben ’lesz valami!’ Hasonló értesülést szerzett Bécsben a budapesti Nemzeti Színház főrendezője, Marton Endre is..." (22)

Talán ennyi elég is Kurov valóságföltáró közírói tevékenységéről, amelyből csak azért idéztünk ilyen bőven, mert ezek a beszámolók nemcsak oroszul, de német, angol, francia, spanyol, lengyel, cseh, román és svéd nyelven is napvilágot láthattak.

Térjünk azonban vissza Moszkvához, 1956 november végéhez, és idézzük föl a szovjet fővárosból nézvést a magyarországi eseményeket. A Pravda november közepétől kezdve másodnaponként közölte budapesti különtudósítói, P. Jefimov és M. Odinec beszámolóit a magyar főváros életéről. írásaik oly semmitmondóak, érveléseik oly laposak és elcsépeltek, s közölt adataik olyannyira nélkülözik a valóságot, hogy eltekintünk idézésüktől.

Említést érdemel azonban a moszkvai Lityeratumaja Gazeta november 22- i száma, amelyben közölték a francia baloldali, haladó szellemű írók egy csoportjának a szovjet írókhoz intézett nyílt levelét. Ez az irócsoport, Jean-Paul Sartre vezetésével a Kreml magyarországi fegyveres aggressziójával kapcsolatban magyarázatot kért szovjet irótársaitól. A szovjet válasz - amely a lap ugyané számában látott napvilágot - sok mindent elárult. Egyrészt beismerte, hogy a magyar események „súlyosak és tragikusak" voltak, továbbá, hogy azok „részben a mi hibáinkból adódtak". Másrészt azonban újra az ismert szólamokat ismételgették, egyszerűen nem értették meg az eseményeket, nem tudták, mi történt. Ugyanez a lap például beszámolót közölt a magyar írószövetségről, ebben a szovjet tudósító magyar írókkal próbált eszmét

cserélni Mint írta, Jelháborító jeleneteknek" volt tanúja. így például egy magyar „irodalom-kukac" (újabb azonosítások szerint Moldova Györgyről van itt szó) képes volt szemébe vágni hogy „az ellenforradalom veszélye nem állt fent 1956 novemberében Magyarországon", mások pedig „az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által terjesztett piszkos rágalmaknak" adtak hitelt, sőt, „egyik író, aki magát kommunistának tartotta, odáig ment, hogy a ’marxizmus válságáról’ mert morogni. Egy másik, az a bizonyos ifjú irodalmárkukac egész nyíltan és hangosan az ’oroszok elleni gyűlöletét’ hangoztatta. A találkozó szelleme semmiképp sem hasonlított barátságos beszélgetéshez. De az ordibálót elvitték {sic!), s utána már nyugodtabb körülmények között folytathattuk eszmecserénket...” <23)

Sok mindent megpróbált a szovjet sajtó, hogy újra és újra meg- és átmagyarázza a magyarországi eseményeket. Foglalkozott a gazdasági kérdésekkel („Az amerikai imperialisták a magyar uránért pénzelték az ellenforradalmat"), s kitért többek között a magyar menekültek ügyére is. Vajon miért csábították el hazájukból ezeket az embereket az imperialisták? - tette fel a szónoki kérdést a szovjet szakszervezetek központi lapja, a Trud, és mindjárt javasolta, hogy a menekültek számára gyűjtött összegeket az érdekeltek használják fel „a hazájukból lekiismeretlenül kicsábítottak, megtévesztettek" hazautaztatására. Szó szerint:

„Pénzekállnak rendelkezésre... Emberek kényszerű tömegdeportációjához az óceánon túlra. A cél világosszükség van olcsó munkaerőre... Az élő áruval kereskedő Egyesült Államok naponta ezer embert kíván Európából a tengerentúlra szállítani. Latin-Amerika sem marad el az USA mögött, ezek az államok is alaposan kiveszik részüket az ember-kereskedelemből. A segítőkészség leple alatt a Nyugat, az USA vezetésével piszkos ügyleteket bonyolít le: erőszakos tömegdeportációk segítségével magyarok tízezreit szakítják el hazájuktól..." (24)

S az Izvesztyija odáig ment, hogy még magyarázatot is lelt egyes nyugati államok Jótékonyságának" vélt okaira. Szerinte, Kanada azért csatlakozott oly >