Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-28 / 8107. szám
597 062 lakosból 174 482 magyar (29.20%) 335 237 ruszin (56,15%) 7 728 szlovák (1,30%) 63 656 „német" (10,66%) 1921 597 731 lakosból 102 690 magyar (17,18%) 372 500 ruszin (62,32%) 79 715 zsidó (13,34%) 19 775 „csehszlovák" (3.31%) 1930 729 129 lakosból 109 472 magyar (15,01%) 446 916 ruszin (61,30%) 91 255 zsidó (12,52%) 33 961 „csehszlovák” (4,66%) Ez a terület és ez a néplöredék került tehát 1919-ben Csehszlovákiához, majd az 1938. novemberi, illetve a terület egészére vonatkozó 1939. márciusi visszacsatolási követően újra Magyarországhoz. 1944 októberét, a szovjet csapatok bevonulását rövid átmeneti időszak követte, majd 1945. június 29-én a csehszlovák-szovjet államszerződés a területet a Szovjetunióhoz csatolta. Az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1946. január 22-én kelt rendelete alapján az addig legalább elvileg „állami” berendezkedésű Kárpátalja Ukrajna egyik területévé vált. A szovjet megszállás első heteiben kényszermunkára hurcolták a teljes felnőtt férfi lakosságot, a politikai státus stabilizálódása után megkezdték a kolhozosítást, intézményesen üldözték a katolikus, református és görögkatolikus egy házat. Megszűntek a gazdasági és kulturális „önvédelmi” szervezetek. A nyolcvanas évek elején-közepén megindult változások is inkább a kárpátaljai magyarság vitalitását, önszervező erejét dicsérik. Bár napjainkban egyre jobban érződnek a közösség sorsát veszélyeztető jelenségek is (kivándorlás, a születésszám radikális csökkenése stb.), Kárpátalja most valóban példa és példázat lehet a kisebbségi-magyarság, de az anyanemzet számára is. Ezen az Ungvár, Szernve, Fomos, Salánk, Tiszaújhely és Szőlősgyula vonalától délnyugatra eső területen egy tömbben illetve a városokban, és már amar ősi bányásztelepüléseken szigetekben illetve szórványban ma közel 200 ezer magyar anyanyelvű ember él. STUMPF BENEDEK ANDRÁS 1910 Az erdélyi magyarság A mai romániai magyarság nagy része a trianoni békeszerződést követő határváltozások következtében került Romániába, de jelentős volt az Ókirályság (Regát) területén élő magyarok száma is. Számukat, földrajzi elhelyezkedésük település- és társadalomszerkezeti képét a hivatalos statisztikák segítségével nagyon nehezen tudjuk nyomon követni, mert a román nemzeliségstatisztikánál a politikai szempontok mindig erőteljesen háttérbe szorították a tudományos szemléletet. Az Erdélyre vonatkozó adatok egy része még némi kritikával és korrekciókkal felhasználható. a regátiak azonban sehogyan sem. (A Kárpátokon túli Romániában !977-ben 20 ezer magyart számoltak, valójában öszszesen 120-150 ezren lehetnek: Moldvában 40-60 ezer csángó, Bukarestben és környékén 40-50 ezer magyar.) Népszámlálások A párizsi béketárg/alások (1919-20) idején a román delegáció által előterjesztett nemzetiségstatisztikai összeállítás annyira elfogadhatatlan volt, hogy a bizottság a továbbiakban csak a magyar dokumentációval dolgozott. A folytatás hasonló volt: az 19f5„ az 1920. és 1927. évi összeírásokat maguk a román szakemberek is elfogultnak és használhatatlannak tartották. Az 1930. évi népszámlálás európai normáknak megfelelő rendszerű volt, de így is eltüntettek több mint százezer görögkatolikus, görögkeleti és zsidó vallású magyart. (Szemléletbeli különbség volt, hogy a magyar népszámlálásoknál anyanyelvet kérdeztek, mig a román gyakorlatban a zsidókat önálló anyanvelvűeknek és nemzetiségűekaek vették) A hatalomváltozást követően 1918- 1924 között 197 ezer magyar menekült Romániából Magyarországra. Fele részben városlakók: állami és közalkalmazottak, az értelmiség különböző rétegei és személyzetük Ezt is figyelembe véve, a magyar anyanyelvűek száma 1930-ban valójában legalább 1 600 ezer, s 1940-ben 1 800 ezer körül lehetett. A II. bécsi döntést (1940. augusztus 30.), Észak-Erdély Magyarországhoz csatolását jelentős. 200-200 ezer fő körüli kölcsönös népmozgás kísérte, s ez máig kiható következményekkel járt: a dél-erdélyi magyarság száma és aránya tovább csökkent, de az észak-erdélyieké sem nőtt meg lényegesen, mert az itt letelepedettek jó része végül is továbbáll t. (Az 1941- J94S között Romániát végleg elhagyó magyarok számát 100-125 ezer fóré tehetjük a háborúban elpusztultak száma azonban ismeretlen.) A két 1941. évi népszámlálás (magyar Észak-Erdélyben és román Dél- Erdélyben) adatai a politikai légkör torzító hatásai és az eltérő szemlélet (románoknál etnikai eredet) miatt komoly vizsgálatra alkalmatlanok
